Hanna-nóta
A Kölöknet Mi és a nagyszülők pályázatának harmadik helyezettje: egy unoka rajza a nagymama verséről.
Hanna-nóta
A Nagyinál lenni
minden nap jó.
Lánykori neve:
Kropf Anikó.
11 éve már
nagymama,
úgy neveztük el,
hogy Anima.
Ha mindhárman
Nála vagyunk,
Varázsfazékból
nokedlit kapunk.
Vidám éneket
nótáz a szánk.
A hűtőben tölcséres
fagyi vár ránk.
A próbafülkében
ruhákat nézünk,
mind megvenné nekem,
ha lenne sok pénzünk.
Sok szürke nap után
majd eljön a nyár,
Gödöllőn nyaralunk,
Anima vár.
És amikor nem lehet
együtt velem,
ülök és fényképét
nézegetem.
Anima-dal
Ha eljön hozzám
az én kis Hannám,
lábára húzná
csizmám, ha hagynám.
Szoknyám csak öt számmal
nagyobb neki,
fenekét azokban
billegteti.
Ha félrenézek-
Uram, Teremtőm
fiókból kihúzva
összes kendőm.
Vállára terítve
színházi sálam,
bokázik boldogan
Papa papucsában.
Fején a nyári
szalmakalapom,
száján a rúzsommal
ül a pamlagon.
Nagy fazék, kis fazék
rotyog a tűzhelyen,
közben a kisegér
dalát énekelem.
Századik nótára
már együtt gyújtunk,
nokedli után még
tésztát is nyújtunk.
Palacsintára még
úgy enne valamit.
Hagyom, hogy nyaljon egy
tölcséres fagyit.
Lakkcipőt próbálunk
fényes butikba’
jó, legyen inkább az
a piros kiscsizma.
Boldogan botladoz
felejti a cukrot
Gyöngysor a nyakába
de gyűrűmért is kapkod.
Alig hogy hazaér
máris hiányzik.
Nehezen bírom ki
nélküle nyárig.
De akkor minden nap
itt lesz velem,
addig is fényképét
nézegetem.
