HÍD a generációk között
A nagyszülő is szülő!
Amekkora öröm és nyereség, ha valakinek unokája születik, közel akkora veszteség neki és a családjának is, ha ettől kezdve megszűnik szülőnek, házastársank lenni, és kizárólag a nagyszülői szerepében van jelen a családban.
A fiatal szülők is jó, ha tudatosítják magukban, hogy ők nem szűntek meg párnak lenni akkor, amikor gyermekük született. Nagyon fontos, hogy a párkapcsolatuk kiteljesedjen, ne kerüljön háttérbe, ne nyomuljon előre csak a szülőszerep, mert ennek várható következménye az lesz, hogy amikor a gyerek például kirepül otthonról, és ott maradnak ketten, a szülő szerep helyett hirtelen nem találnak más szerepet.
Egész életünkben tudatosítani kell, hogy a házastársi szerep az elsődleges, és a szülő-szerep csak ezután következik. És abban a pillanatban, hogy ezt fölcseréljük, azzal a gyerekünk veszít.
Horvát Ida mediátor és Horváth Magdolna családterapeuta ezúttal arról beszélgetnek, hogy egy embernek mennyi fajta szerepe lehet az életében és a családjában is, és senkinek sem jó az, ha ezek közül egy, például a nagyszülő szerep, háttérbe szorítja a többit.
Nem jó az sem, ha valakinek minden gondolata csak az unokája körül forog, és ő maga szorítja háttérbe egyéb szerepeit, de az legalább ilyen rossz, amikor egy nagypapára vagy nagymamára már senki sem gondol többé férfiként, nőként, házastársként, szülőként.
