Miért nem értjük egymást?
Generációs szakadék
„Bezzeg az én időmben!”. Ez a mondat általában idős emberek száját hagyja el abban az esetben, ha valami általuk elfogadhatatlan dolgot vélnek felfedezni a fiatalabb korosztály körében. A generációk közötti szakadék kialakulásának rengeteg oka lehet, többek között az eltelt idő alatt végbement társadalmi és kulturális változások, vagy olyan eszközök megjelenése, amelyek gyökeresen átalakították az emberek életének addig megszokott menetét.
A korosztályok közötti különbségek az élet majd minden területén megmutatkoznak, azonban most kiemelnék ezek közül néhányat, ahol véleményem szerint az átlagosnál jóval szembetűnőbb a differencia.
Modern technika
Az elmúlt évtizedekben a hétköznapi emberek életét fenekestül felforgatta a mobiltelefonok és a személyi számítógépek megjelenése. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy valaki mobiltelefon nélkül közlekedjen, vagy, hogy egy családban otthon ne legyen legalább egy számítógép.
Az én generációm ebben nőtt fel, nekünk ez teljesen természetes. Egy mai fiatal gördülékenyen tudja kezelni ezeket a modern eszközöket, hiszen ezek között élte élete nagy részét. Ha nekem például a kezembe adnak egy olyan mobiltelefont, amelyet még soha nem használtam, valószínű, hogy pár perc után jól kiigazodom rajta. Ezzel ellentétben a nagyszüleim mai napig megszenvednek a már több éve általuk használt úgymond „alap” mobilok kezelésével. Ugyanezt a számítógéppel kapcsolatban is elmondhatom. Nagypapámat például kifejezetten kellemetlen gépezés közben nézni, annyira körülményesen csinál rajta mindent.
Szokták szidni a mai fiatalokat, hogy egész nap a képernyő előtt ülnek, és azt mondják, hogy ez borzasztó egészségtelen. Sokan eltiltják gyermekeiket a számítógépektől. Most nem megyek bele abba, hogy szerintem ez helyes vagy helytelen. Viszont szeretném leszögezni, hogy ma az ügyintézés és a kommunikáció jelentős része az interneten keresztül zajlik. Ezért a mi generációnknak sajnos vagy nem sajnos, de muszáj értenie a számítógépekhez. Aki eltiltja a gyerekét a számítógéptől, az bizony valamilyen szinten meggátolja őt abban, hogy elsajátítson egy olyan tudást, amit később kénytelen lesz használni. Lehet ennek örülni vagy nem örülni. Ez van.
Öltözködés
Manapság szinte elvárás lett, hogy az ember „jól” nézzen ki, ha valaki ennek a feltételnek nem tesz eleget, akkor egész egyszerűen kinevetik. Emellett sokszor a „szépség” a praktikusság rovására megy, főleg lányoknál - pl. télen is kilátszó derék, ami valójában nem is tetszik a fiúknak -, ezt pedig az idősebbek néha igen nehezen tolerálják. A fiatalok számára mindig sokkal fontosabb a jelenlegi divatnak való megfelelés, mint az idősebb korosztálynak.
Mire alapozom ezt a kijelentésemet?
Az évek során rájöttem, hogy divatok jönnek-mennek, de a nagyszüleim ómódi öltözködése még mindig a régi. Ez teljesen természetes, sőt szinte abnormális lenne, ha egy 60 év feletti embert ugyanolyan szerelésben látnék, mint amilyenben én járok. Egészen addig nincs is ezzel semmi gond, amíg nem próbálják rám erőszakolni azokat a félévszázados, abnormális színű és formájú ruhadarabokat, amelyek még az ő fiatalkorukból maradtak meg. Nagymamám emellett gyakran a legváratlanabb pillanatokban a köldökömig felhúzza rajtam a nadrágot, mintha nem tudná, hogy amint befejezi a mozdulatsort, visszahelyezem a ruhadarabot a jól megszokott helyére. Én nem hibáztatom őket, hiszen ők még akkor voltak fiatalok, amikor a bokalengetős nadrág volt a menő, de ettől függetlenül elfogadhatnák, hogy most egyáltalán nem az. Gyanítom, hogy nemcsak én vívok efféle szélmalomharcot a nagyszüleimmel, akik leragadtak a 70-es évek divatjánál.
Filmek
Gyermekkorom egyik emlékezetes pillanatát idézem fel, amikor az akkori kedvenc filmem, a Mátrix megtekintése közben váratlan horkolás csapta meg a fülemet. Mivel édesapám általam jól látható helyen ült és nyitva volt a szeme, gyorsan rájöttem, hogy nagypapám e szörnyűséges hang forrása. Miután felébredt, azzal magyarázta a megmagyarázhatatlannak tűnőt, hogy túl gyorsan történtek az események, és ezért nem értette a sztorit. Akkor nekem felfoghatatlannak tűnt, hogyan létezhet az, hogy amit én tudok követni, azt a nagypapám nem. Azóta azonban nagymamám is többször említette, hogy némelyik mai filmben túl gyorsan követik egymást a történések, és ebből adódóan a film megtekintése kikapcsolódás helyett fárasztó munkává válik a számára.
Úgy tűnik, a filmek az idő múlásával, sok más dologhoz hasonlóan, felgyorsultak. Épp a napokban néztem meg a Taxisofőr című klasszikusnak számító alkotást, és rá kellett jönnöm, hogy unom. Tavaly egy média óra keretében megnéztük a Pszicho című filmet, és a híres zuhanyzós jelenetnél az osztályból szinte mindenki nevetett, de legalábbis mosolygott. Félelemnek még a legapróbb jelét sem lehetett felfedezni rajtunk. Teljesen komikusnak tűnt az, amitől 50 éve az emberek megijedtek. Ennyire megváltozott volna a világ azóta?
Zene
A mi korosztályunk életében a zene nagyon fontos szerepet tölt be. A fiatalok nagy része úgymond zenefüggő. Én például kifejezetten kellemetlenül érzem magam, ha utazás közben nem dughatom be a fülembe a kis zenelejátszó eszközöm fülhallgatóját és játszhatom le rajta az aktuális kedvenceimet. Szerintem az, hogy ma bárkinek bármikor lehetősége nyílik rá, hogy zenét hallgasson, óriási hatással van a zeneipar fejlődésének gyorsulására. Elképesztően gyakran jelennek meg új zenei stílusok, főképp az elektronikus zene területén.
Mindezt csak azért írom le, mert az idősebb korosztály gyakran ömlesztett, igénytelen zenének nevezi az általunk hallgatott nótákat. Megmondom őszintén, én nem szeretem ezt a fajta általánosítást. Véleményem szerint az idősebbek igazából nem értik meg a modern zene szépségét. Személy szerint nem ismerek olyan idős embert, aki például a technot szereti. Viszont olyan fiatalt sem ismerek, aki bluest meg jazzt hallgat az mp3 lejátszóján. Ettől függetlenül mind a kettő zene.
Ennyi példa talán elég ahhoz, hogy leszűrjük: mekkora is valójában a különbség a mai tizenévesek és az ő szüleik, de még inkább nagyszüleik között. Ugyanabban a világban élünk, de teljesen máshogy látjuk azt. Más nekünk a fontos, más a szép, mást mondunk normálisnak.
Ezek után kérdem én: miért ugyanazok az elvárások felénk, mint annak idején az idősebb korosztályok felé voltak? Milyen alapon mondja bárki azt az idősebb korosztályokból, hogy a mai fiatalok elzüllöttek? Vagy azt, hogy alapvető tudásbeli hiányosságaink vannak? Én meg azt mondom, hogy akinek ma alapvető tudásbeli hiányossága van, az nem az, aki nem tudja fejből a földkéreg kialakulásának szakaszait, hanem az, aki nem tud kezelni egy számítógépet. Attól pedig szerintem senki nem züllöttebb másnál, hogy nem épp ugyanúgy viselkedik.
Jó lenne, ha az idősebbek megértenék , hogy mi mások vagyunk.
