A túl szigorú nevelés tinédzserkorban visszájára sülhet el
Egy nemrégiben végzett kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a szigorú gyereknevelés, amibe a gyakori ordibálás, verés, fenyegetés is beletartozik, tinédzserkorban visszaüthet, és a legrosszabbat hozhatja ki gyermekünkből.
A kutatást vezető Rochelle Hentges, a Pittsburgh Egyetem doktorandusza munkatársaival 1482 marylandi diákot követett nyomon hetedikes koruktól kezdve három évvel az érettségi utáni időpontig. Megállapították, hogy akivel nagyon szigorúak és durvák voltak a szülei hetedikes korában, az kilencedikesként sokkal kórosabb mértékben függött a kortársaitól, többet lógott velük tanulás helyett, tizenegyedikesként pedig korábban kezdett szexuális életet is, sőt nagyobb arányban maradt ki az iskolából.
Amint azt a szakember kifejtette, ha valaki erőszakot, durvaságot tapasztal a mindennapi környezetében, az cserében igyekszik minél több gyorsan elérhető jutalmat megkapni, amit leginkább a kortársak vagy valamilyen szer adhat meg, míg, aki biztonságos, elfogadó környezetben él, az többet fektet a hosszú távú célok elérésébe, mint amilyen az oktatás is.
Mindezek fényében fontos lenne, hogy az oktatás olyan rövidtávú örömöt és hasznot is tudjon adni, ami a veszélyeztetett csoportba tartozó diákokat is benn tartja és motiválja, a szülőknek pedig igyekezni kellene a leghatékonyabb módon nevelni a gyermekeiket.
Sarah Feuerbacher családi tanácsadó szerint a hatékony szülő olyan, mint egy teniszlabda. Kellően rugalmas, bírja a kiképzést, de közben megőrzi formáját és az erős igénybevétel hatására sem megy tönkre.
A vizsgálat további részleteiről a Child Development című lapban olvashatnak az érdeklődők.
