Megrekedt vagy fejlődik a családunk? – A családi életciklus szemlélet
– a mindset pszichológiai szaklap cikkét ajánljuk.
Ahogyan mi magunk, úgy a családunk is folyamatosan változik. Új szakaszba lép, amikor a kisfiúból vagy kislányból pimasz kamasz válik, de olyankor is, amikor ez a lázadó tini már felnőttként úgy dönt, hogy elköltözik otthonról. De milyen egyéb ciklusokat határozhatunk még meg abban a hosszú időszakban, mely akkor kezdődik, amikor két fiatal összeköti az életét, egészen odáig, míg végül nagyszülőkké válnak? 
Mindenki megtapasztalja az élete során, hogy az évek előrehaladtával más és más életszakaszba lép, mely mindig új kihívásokat tartogat számára. A pszichológiában normatív kríziseknek nevezzük azokat az – optimális esetben átmeneti – időszakokat, amikor a normál életfolyamatok és a személyiségfejlődés törvényszerű változásai krízist, megoldandó feladatot generálnak az egyén számára, melyekkel sikeresen meg kell küzdenie ahhoz, hogy a következő életszakaszba léphessen. Ez természetesen nem könnyű, és mint a nevében is benne van, teljesen normális, hogy megszenvedjük például a kamaszkorunk identitáskereséssel, vagy a fiatal felnőttkor leválással kapcsolatos érzelmi viharait.
Azonban nem csak az egyén, hanem az a családi rendszer is folyamatosan változik, melynek az egyén része. Minden család életében megkülönböztethetünk különféle életszakaszokat, amik között az átmenet szintén megterhelő lehet, ugyanakkor kulcskérdés, hogy a család képes-e rugalmasan alkalmazkodni az élet adta új körülményekhez, vagy pedig egy ponton megreked. A családterápiás fogalomtárban a családi életciklus szemlélet foglalja keretbe azokat a kritikus életszakaszokat, amik többnyire minden család életében megjelennek és kihívással szembesítik őket. A következőkben röviden áttekintjük, hogy melyek ezek a ciklusok, és mi az adott ciklus központi témája, megoldandó feladata a család számára.
Nem elvárás, hogy könnyű legyen
Mint már utaltunk rá, normatív dolgokról beszélünk a téma kapcsán. Ez többek között azt is jelenti, hogy egy család nem attól lesz kompetens, hogy stresszmentesen és ellenállások nélkül halad át az egyes életszakaszokon, hanem sokkal inkább attól, hogy rendelkezik a szükséges rugalmassággal ahhoz, hogy egy nagy változás után újraszervezze magát, és működősbe lendüljön az átmeneti elakadásokat követően. Az ilyen átmeneti időszakokban a család sebezhetőbb – de nem feltétlenül diszfunkcionális –, és az is lehet, hogy segítségre szorul, például családterápia formájában.
Minden életciklust egy úgynevezett életszakasz marker indít be, azok az életesemények, amik a változásról tanúskodnak. Ilyen lehet az autonómia megnövekedése, amikor a serdülő több teret szeretne kiharcolni magának, vagy amikor a fiatal felnőtt bejelenti, hogy szeretne elköltözni otthonról, de ugyanígy a változást indukálja az új gyermek születése, vagy éppen a nagyszülő halála is. Ezek mind olyan helyzetek tehát, amikor
ÚJRA KELL STRUKTURÁLNIA MAGÁT A CSALÁDNAK,
és hogy ez miért fontos, könnyen érthetővé válik, ha belegondolunk, hogy mennyire más helyzet az addigiakhoz képest, amikor a gyerekek kirepülésével a házaspár tagjai ismételten csak ketten vannak otthon (ezt a családterápiában úgy mondjuk, hogy újra diáddá válnak), vagy amikor a nagyszülők halálával eltűnik egy generáció.
Hogy ez utóbbi, a nagyszülők elvesztése például mekkora fordulópontot jelent lélektanilag, és hogy mennyire megváltozik az élet ezután, abból Dargay András, a Terápiapszichológusa fogalmaz meg nagyon szépen egy kis szeletet, amikor az egyik szupervízióján ezt mondja: „Nem csak anyám, apám sincs már. És minden lehet velem, lehetek még szerelmes is, bármi. De soha többé nem leszek a gyereke valakinek, és senki nem áll már köztem és a halál közt.”
Elakadás vagy fejlődés?
A családi életciklus szemléletben gondolkodva kulcskérdésként merül fel, hogy a család elég rugalmas-e ahhoz, hogy megengedje tagjai számára a változástatást és a fejlődést, ezáltal az új interaktív mintázatok megjelenését. Minél merevebb a családi rendszer struktúrája, annál inkább fog ragaszkodni a bevett működésmódokhoz és fog küzdeni a változás ellen, azonban ennek ára van: nagyobb valószínűséggel fog tünet megjelenni a családban. A családterápia több iskolája is amellett érvel, hogy a tünetek (például a kamasz iskolakerülő, deviáns viselkedése) arra utalnak, hogy
A CSALÁD EGY BIZONYOS SZAKASZBAN ELAKADT,
a szakaszhoz tartozó fejlődési feladatot nem oldották meg. De pontosan milyen fejlődési folyamatok zajlanak le normál esetben a családokban? Ezek közül emelünk most ki néhányat.
A teljes cikk a mindseten olvasható.
