Veres Mária: Nagyszülők és unokák
Ákombákom betűkkel írt, néhány sornyi szöveg lóg bekeretezve szobám falán: ÉDES NAGYIKÁMNAK VIRÁGOT CSOKORBA AZÉRT A SO JÓJÉ MIT ÉRTEM TET AZÓTA.
A helyesírás hagy némi kívánnivalót maga után, de egy ötévestől ugyancsak szép teljesítmény. Sokszor rápillantottam ennek a könyvnek az írása közben, mint ahogy eszembe jutott megannyi, mindkét unokámhoz fűződő - csak nekünk sokat mondó és sokat jelentő - pillanat, összekacsintás, séta, játék, esti mese, beszélgetés: a mi, együtt kialakított, közösen megélt életdarabkáink.
Minden nagyszülőnek van ezernyi, erőt adó pillanata, amely unokájához köti. Beletartoznak ebbe a különleges, egyedi, de a hétköznapi élmények is, melyekből építgetik, formálják kapcsolatukat. Mire nagyszülők leszünk, túl vagyunk életünk apróbb-nagyobb változásainak sorozatán, amelyek formáltak, csiszoltak, és gazdagítottak bennünket.
Akik megtapasztalhatták, tudják, az egyik legszebb változás a nagyszülővé válás - minden nehézségével és kihívásával együtt. Életünknek erről a szakaszáról, az unokavárásra való ráhangolódásról, félelmeinkről és örömeinkről szeretnénk átfogó képet mutatni az olvasóknak. A nagyik és nagypapák "megszületésétől" kezdve, az unokákkal együtt töltött mindennapokon és a családi szerepek újraértelmezésének nehézségein át, egészen az "unokázás" gyakorlatáig - a közös játékok és a közösen elkészíthető finomságokig - sok-sok minden helyet kapott e kötetben.
Nem titkolt célunk, hogy személyes történetekkel és praktikus tanácsokkal segítsük leendő vagy gyakorló nagymama- és nagypapatársainkat.
