Terka a piacon
Se a zöldség, se a hús nem kell neki, no de semmi gond, ismerünk mi még ilyen gyereket százszámra. Bezzeg az édesség, az bármikor lecsúszik, bármilyen formában, és a mázlista Terkán még csak meg sem látszik, olyan kis vékonyka mindene.
Azért édesanyja csak nem akarja feladni, hogy kislányát rávegye legalább néhány zöldség elfogyasztására, így hát magával viszi, mikor legközelebb a piacra indul. A piacon Karcsi bácsi varázslatos standja várja őket, telis-tele mindenféle zöldséggel, amelyekről kiderül, hogy egytől-egyig külön egyéniségek. És ekkor indul a nagy kaland, amelynek végét nem árulnám el, mégsem lenne tőlem szép.
Azt viszont elmondhatom, hogy Hohol Ancsa meséje olvasmányos, igényes szöveg, amelytől persze nem áll távol némi egészségnevelői szándék, de ez kicsit sem ártott meg neki. És végül is értjük mi, felnőttek a mögöttes gondolatot, de biztos vagyok benne, hogy a gyerekek is. Ahogy abban is, hogy a végén egy kicsi sem fogja úgy érezni, hogy kényszerrel nyomnánk a tölcséren keresztül a fejükbe valami felnőttes butaságot, hanem úgy, hogy hűha, ez a Terka egy igazán talpraesett kislány. Boris Juli illusztrációi pedig fantasztikusak, igényesek, szépségesek, a mai világ gyerekeinek valók, nemcsak a meséhez illeszkednek tökéletesen, de önmagukban is nézegetni valók.
Hohol Ancsa-Boris Juli: Terka a piacon, Manó Könyvek 2010.
