Liza és Micsoda Karácsonya
Közeledik a nagybetűs Ünnep, és Lizáéknál nagy a sürgés-forgás. Persze, Micsoda is lelkesen segít – Liza pedig időnként úgy érez, mint az egyszeri szülő: talán jobb lenne, ha nem tenné.
A fára ugyanis a szemetesből vadászik díszeket, és mikor Liza ezt nehezményezi, dekorál egy kutyának való álomkarácsonyfát, kolbásszal, egyebekkel. Aztán jöhet a főzés, és az ünnepi műsor gyakorlása – kreatív módon megvalósítva, hiszen, mint kiderül, Micsodának fahangja van. Végül nem marad más, mint lefeküdni és izgatottan várni, mikor virrad meg Karácsony napja.
Liza és Micsoda karácsonyi kalandja nemcsak mozgalmas és izgalmas olvasmány, de vizuális nevelés terén is sokat ad a gyereknek. A monokróm és színekkel csak időnként, de akkor joggal megtört rajzok zseniálisak, nemcsak kiegészítik, de sokat hozzá is tesznek a történethez. Számtalan gesztus-grimasz néhány egyszerű vonallal, ceruzával rajzolt, de nagyon is valódinak érezhető izgalom feszül bennük. Az az izgalom, amivel minden gyerek várja a gyertyagyújtást.
Ezt a kis kötetet nemcsak karácsonyi ajándékként tenném egy óvodásnak a fa alá, szerintem beletuszkolnám Mikuláskor a csizmája szárába is, hogy aztán minden este felolvasva – nem tart ám sokáig -, együtt hangolódjunk rá arra, amire Liza kutyájával, Micsodával!
(Vivandra könyvek, 2009)
