Levélhullás: Mitől rossz egy gyerek?
Tudják, milyen kínos, ha az ember fia nekiáll üvölteni mindenki előtt, hogy hülye vagy meg utállak, és hogy én tehetek arról a dologról...Még kínosabb, amikor a fejlesztő pedagógusnak megy neki a gyerek, még jó, hogy csak verbálisan, de totál megsértődött, ordított a gyerek, zengett a suli, egy órámba telt, hogy megnyugtassam. No és annál sincs rosszabb, amikor az ovi öltözőjében ököllel ver a gyereked.
Ma már tudom, hogy miért történnek ezek a dolgok, ezt szeretném más szülőknek is megmutatni, hogy van remény, van kiút, és hogy nincs egyedül.
Először azt hittem, azért van az egész, mert a lányom bántja féltékenységből a 16 hónappal fiatalabb testvérét. Sokáig hittem.
6 évig kutattam, hogy mit csináljak vele, hogy ne dobáljon törékeny dolgokat, hogy ne vágjon mások fejéhez bántó mondatokat.
Egyébként ha a gyerekre nem jön rá az öt perc, akkor aranyos, vicces, szófogadó, ma már 8 éves legényke.
Munkanélküliségem okán egyik reggeli műsorban lettem figyelmes egy hölgyre – Ambró Juditra –, aki a szuperérzékenyekről és a szuperérzékeny gyerekekről beszélt, tudtam, hogy ez rá illik, a könyvet azonnal megrendeltem, a tesztet kitöltöttem, kiolvastam, de a dührohamokról fél oldal volt benne.
Viszont ezen a fél oldalon szerepelt Mary Sheedy Kurcinka: Rising Your Spirited Child című könyve.
Ez a könyv változtatta meg az életünket.
Már nyáron tudtam, hogy más szülőknek is megmutatom, közben persze dolgoztam a gyerekkel eredményesen. Egy munkahelyi kudarc után rögtön fel is használtam a szabadidőmet, és lefordítottam a könyvet: Hogyan nevelj élénk gyermeket lett a címe.
Ez egyfajta használati utasítás, egy kézikönyv, hogyan kell elfogadni, megérteni és kezelni egy ilyen, az átlaggyereknél bonyolultabb, összetettebb gyermeket.
S hogy miben mások – rögtön ki lehet szúrni őket a tömegben, mert hangosak, színpadiasak, ha hisztiznek, órákig teszik azt, de ha megsérülnek, nem csak a gyereknek jaj, hanem a környezetnek is. Kisfiam egyszer elesett nyáron, több mint egy órán keresztül járt körbe-körbe engem, és üvöltött: nem hitte el, hogy semmi baja sincs...
A jó napokon meg bohóckodnak és szófogadóak – az írónőnek is ez tűnt fel a ’70-es években a saját gyermekénél. Egyébként nevelési tanácsadó, először titokban kérdezgette a szülőket, majd interjúkat készített, a szakirodalomban kutakodott és kutatások szervezőivel vette fel a kapcsolatot, ebből született 3 könyv, a fent említetten kívül még a Gyerekek, szüleik és hatalmi harcok, és az Álmatlanul Amerikában című.
További információkat a www.elenkgyerekek.com oldalon és a http://rosszagyerek.blogspot.hu oldalon találnak.
Nagyon örülnék neki, ha az online felületükön megjelenhetne erről a Magyarországon még nem ismert módszerről egy cikk, feltett szándékom, hogy sok-sok hozzám hasonlóan kétségbe esett szülőn segítsek.
Szabóné Katona Eszter
Kedves Eszter, rajtunk ne múljon! Várjuk a hasonló cipőben járó szülők tapasztalatait, kérdéseit!
