Könyv egy tinédzserről: Az idő partjain
Különleges könyvet kínál most a Tea Kiadó: Ruth Ozeki 2013-ban Booker-díjra jelölt lebilincselő regényét. Az idő partjain című könyv főhősét nem hagyják békén az osztálytársai, válogatott gonoszságokkal keserítik meg az életét...
Sokszor mondjuk, hogy a gyerekek kegyetlenek tudnak lenni. Talán legtöbbünknek személyes tapasztalata is van csúfolódás, kiközösítés, akár fizikai bántalmazás formájában. Az ok szinte akármi lehet: származás, osztályzatok, külsőségek vagy adott esetben felnőtt fejjel megmagyarázhatatlan tényezők. William Golding klasszikusa, A Legyek Ura óta tudjuk, hogy a kegyetlenkedő gyerekek, kamaszok és áldozataik a regények lapjain is helyet kaphatnak.
Ruth Ozeki Az idő partjain című regénye több húsba vágó témát dolgoz fel, ezek közül az egyik az iskolai bántalmazás, kirekesztés – ennek is egészen speciális megnyilvánulása: a japán idzsime.
A könyv első lapjain megismerjük Naót, aki családjával az Egyesült Államokból költözött vissza Tokióba, mivel édesapja a válság miatt elvesztette ott a munkáját. A 16 éves lánynak azonban nem sikerül beilleszkednie, osztálytársai a végletekig kiközösítik és kínozzák, olyan módon, amit Európában el sem tudunk talán képzelni. A felkelő nap országában az idzsime az iskolai erőszak legkegyetlenebb formája a kiszemelt gyerek ellen, akár az áldozat halálához is vezethet.
Nao az öngyilkosság gondolatát fontolgatva azzal a céllal kezd naplót írni, hogy lejegyzi dédnagyanyja, a száznégy éves buddhista apáca, Dzsiko történetét, de helyette végül a saját életét veti papírra. Ezt a naplót találja meg a Csendes-óceán másik partján Ruth, a kanadai-japán származású írónő. Kettejük története innentől kezdve elválaszthatatlanul összefonódik, s időt és teret áthidalva hat a történetük egymásra. Az olvasó Ruthal együtt lapozza végig a naplót, mely hol kegyetlen és megdöbbentő, hol pedig megmosolyogtató.
A könyv érzékletes képet fest arról, ki hogyan keresi a helyét a válságok és természeti katasztrófák nyomán felkavarodott világban, de emellett valódi emberi sorsokat, életeket, érzéseket ismerhetünk meg sokszínű, lendületes és lebilincselő stílusban.
Ozeki mesterien játszik a térrel és az idővel, folyamatos feszültségben tartva az olvasót, könyve egyszerre izgalmas regény, buddhista elmélkedés és filozófiai eszmefuttatás . A történet maga sem ígér kifejezetten könnyed szórakozást, de a buddhista sarokkövekre felépített háttér olyan olvasmánnyá emeli, amely a könyv befejezése után is hat. Mindenképpen helyet érdemel az igényes, mégis izgalmas és valódi mondanivalóval rendelkező könyvszeretők polcán.
Szily Nóra ajánlója
„Ozeki regénye magával ragadott, vitt, sodort letehetetlenül. Miközben egy számomra ismeretlen és távoli kultúrával ismerkedtem, rácsodálkoztam, megdöbbentem, felháborodtam, megkönnyeztem, és mosolyogtam, a felvetődő kérdések mégis annyira ismerősek voltak. És bár a könyv véget ér, a válaszok keresése nem. Inspiráló olvasmány, azután is, hogy az utolsó lap végére érünk. Azt hiszem, eljött az ideje, hogy üljünk egy zazent…"
„Olyan érzés ez, mintha előrenyúlnék az időben, hogy megérintselek, es most, hogy megtálaltad a könyvet, te is visszanyúlsz az időben, hogy megérints engem!”
