Hárún és a mesék tengere
Mi történne, ha egyszer elfogynának a mesék? Ha az emberek nem mesélnének többet egymásnak? Salman Rushdie, Indiában született, s ma Angliában élő író, szülőknek és minden felnőttnek megszívlelendő kalandos mesében mondja el, hogy micsoda szörnyű bajok származnak a „mesefolyamok óceánjának” elszennyeződéséből, a mesék „tiszta forrásának” elzárásából.
A mese gyermekhőse Hárún Kalifa, kinek apja Rashid Kalifa (nevüket a legendás bagdadi kalifa Harun al Rashid neve ihlette) híres mesemondó a sosemvolt és valahol a világban mégis létező szomorú városban, amelyik annyira szomorú, hogy a nevére sem emlékszik.
Egy napon Rashid Kalifa rémülten veszi észre, hogy elzáródott benne a „mesecsap”, elveszítette megélhetésének forrását, Adoma-adományát. Történetesen éppen azon a napon, amelyiken felesége Soraya, Hárún édesanyja megszökik a szomszédban lakó hivatalnokkal, Sengupta úrral, aki szerint a mese hasznavehetetlen kacat, hiszen nem is igaz.
Hárúnra rászakad a baj. Szobájában megállt a falióra 11 óra 10 perckor, abban az órában, amikor édesanyja eltűnt, és ettől kezdve 11 percnél tovább semmire sem tud koncentrálni. Éppen választások vannak az országban, s apját az egyik párt emberei arra szerződtették, hogy egy nagy kampánygyűlésen lépjen fel, mivel igen népszerű, s a korrupt pártjelölt tőle reméli, hogy pártja mellé állítja a választókat. A másnapi fellépésre Rasid magával viszi Hárúnt, hogy ne legyen egyedül. De retteg attól, hogy mi lesz a naggyűlésen, hiszen eldugult benne a mesecsap...
A Zál-tavi úszóházban, ahol elszállásolják őket, Hárun elhatározza, hogy maga veszi kezébe a dolgokat. Lefüleli a Vizidzsinnt, aki a Mesevíz-előfizetés eljártára hivatkozva le akarja szerelni a mesecsapot. Hárún utána akar járni a dolognak, és Dede a búbosbanka hátán elrepül a Kahanira, a Föld láthatatlan holdjára, amelynek egyik felén – Gapföldön – sohasem megy le a nap.
Itt élnek a cserfes gapik, akik mindent kitárgyalnak egymás közt és így oldják meg problémáikat, a másik felén – sötétségben – a csúpválák, akiket a Hallgatás Hercege – Khatam Sud a némaság fogságában tart, még a szájukat zipzárazva van. Mondani sem kell, hogy a mesék fő ellensége ő maga.
Gapföldön nagy a felzúdulás, mikor hősünk megérkezik: a csúpválák elrabolták Bátcsit királykisasszonyt, és a gapik hadra készülnek, hogy kiszabadítsák... De egy másik ok miatt is: Khatam Sud el akarja záratni a Mesefolyamok Óceánjában a mesék ősforrását: a tiszta forrást, amelyből az elszürkült mesék visszanyerik színeiket.
Ahogy egy jó mesében illik, a végén minden jóra fordul. Kahanin a sötétség féltekéjén felsüt a nap, és Gapföld is megtapasztalja az alkony szépségét. Bátcsit királykisasszony előkerül, a Meseóceán forrását Hárun megmenti. Mire Hárun felébred a Zál-tavi úszóház fényűző hálószobájában, Rasid Kalifa ismét a régi Legenda medence avagy Bla-bla sah (ahogy hallgatói szívesen nevezik). A kampánygyűlés váratlan fordulatot vesz Rasid Kalifa visszanyert mesemondó képességének köszönhetően, s végül még a szomorú város is rátalál a nevére, és Hárun édesanyja is visszatér.
A Hárun és a Mesék Tengere klasszikus és modern, mese és politikai parabola, vérbeli, szeretnivaló, igazmondó mese mint hazai rokonai: Szabó Magda Tündér Lalája, Fodor Sándor Csipike az óriás törpe című meséje.
Ajánljuk minden iskolai könyvtárnak, tanítóknak, tanároknak, szülőknek és persze elsősorban gyerekeknek 9-10 éves kortól. Ideális könyv folytatásos felolvasásra, az olvasás megszerettetésére.
