Búbocska, a kedves kisördög
Orbán János Dénes: Búbocska – ördögregény
Nem azért rossz általában a gyerekek bizonyítványa, mert ostobák, mert alkalmatlanok a tanulásra. Annyi nehézsége lehet egy kisgyereknek az életben: túl komoly és elrettentő a tananyag, hiányzik apa vagy anya, csúfolják az osztálytársak… vagy egyszerűen csak azért, mert éretlen még, időre és tapasztalatokra van szüksége.
Szakács Emília
A pécsi Szent Mór Iskolaközpont tanára, 10–18 éveseknek tanít magyar nyelvet és irodalmat. Nyaranta olvasótábort szervez az iskola nagygimnazistáinak.
Elkötelezett híve a kortárs magyar irodalom tanításának.
A Magyartanárok Egyesületének tagja.
Búbocska a Pokol hatalmas belügyminiszterének, Belzebúbnak egyszarvú, kissé esetlen fiacskája. Nem buta, csak kilóg a sorból. Az Ördögoskola legrosszabb bizonyítványát viszi haza. Egyedül ozsonnázásból színjeles Góbiás mesternél, a pokoli iskola rektoránál, de ez bizony mindenütt kevés, még a Pokol fordított világrendjében is, ahol a siker alapja a patáraesettség. A vásott iskolatársak, Karambó és Mefílió, más néven a Kakabogár, semmivel sem okosabbak, csak a szerencséjük nagyobb. Ez utóbbi, a szerencse nem karolja föl egyelőre Búbocskát: Petrezselyem, az anyukája megszökött egy üstökös pilótájával, az apja pedig új asszonyt kénytelen vinni a házhoz, a Mefisztótól kártyán elnyert Mefisztoféliát. Ennyi balszerencse után mindenképpen világgá kell menni! Búbocska kimászik egy vulkánon át a Földre. Kergerosz, ötvenegy fejű pepita kutyája hűségesen követi.
Ismerős történet a világgá kódorgó rosszcsontról, aki a végén majd visszatér az atyai házhoz; megokosodva, megerősödve, vállalva önmagát. Messzire kerültünk a sztoritól, tartsunk rendet! A rendezett, átlátható mesevilág igénye határozottan érvényesül a regényben is. A második fejezet, azaz „szarvazat” pokolográfiai anyaga is ezt igazolja, erre szolgálnak a belső borító térképei a Pokolról és a Földről. A történetvilág eseménytérképei ezek, melyek kézzel fogható anyagot adnak a gyermekolvasó nekilendülő képzeletéhez.
Búbocska földi kalandozása egyfajta önként vállalt száműzetés, de ha már végigcsinál minden praktikát, miért ne lehetne szakmai gyakorlatnak tekinteni, ami egyébként is kötelező az ördögoskolai nebulók számára!
Kombiné anyó és Párméniusz mester szárnyai alatt, valamint a korántsem mellőzhető saját fájdalmas tapasztalatok árán megerősödik, megokosodik és megbátorodik. Még a Corpus Pocust, az ördögi tudományok nagykönyvét is vissza tudja szerezni, pedig ez Mefisztónak sem sikerült. És a legboszorkányosabb kis boszorkányt is meghódítja, Bugyboréliát, akit Kombiné anyó közreműködésével magával visz a Pokolba. És boldogan élnek… sőt, ha Lucifer trónja egykor megüresedne – kétséges, de a pokoli fejedelem mondja így –, Búbocska lehetne az utód!
A beavatás, a felnövés, a próbatételek regénye a Búbocska. Csak annyiban ördögregény, amennyiben a Pokol, az alsó világ nézőpontjából teremt mesei keretet a történetnek a szerző. De aztán ne számítsunk semmiféle fekete mágiára! Nem az a Mefisztó bundájával kibélelt luciferi trón, nem az Párméniusz fizimiskájának átalakulása. (A hasonlóság persze kísérteties és szándékolt Dante Isteni színjátékával, Goethe Faustjával, Bulgakov A Mester és Margaritájával, és nem véletlenül hívják Harpagonnak a Pokol főkincstárnokát vagy Morhesznek a hipermagisztert, a legfőbb tudóst! Ahogyan a történet világszintjei közötti térben, úgy járkálnak a szövegek között is a szereplők. Angyalok, ördögök és emberi lények történetei mögött a világirodalom mozgalmas hipertextje szolgál díszletül.)
A cikk folytatása a Meseutcán olvasható.
