A kis tücsök legnagyobb kívánsága
Csukás István: A téli tücsök meséi
Igazi magyar mesélő könyvét ajánlom olvasmánynak. Minden történet önmagában is, de a könyv egészében is különleges élményt ad gyereknek, felnőttnek egyaránt. Kollégáimmal együtt évek óta tanítjuk ezt az írást, mely elvarázsolja a gyerekeket. Évek múltán is emlegetik a szereplőket, idézik a tréfás szófordulatokat.
Győrffy Magdolna
Tanító, tehetségfejlesztési szakértő. 1993 óta az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskolában tanít. 1999-től tart fejlesztő foglalkozásokat az Aranyelme Tehetséggondozó Egyesület keretei között.
Miért térünk vissza ehhez a műhöz minden második osztályban? Egy magányos tücsök emlékei elrepítenek minket egy olyan világba, ahol szeretetben élnek együtt az állatok, ahol elfogadják egymás különcségeit, és együtt boldogok. Csukás István varázslatos nyelvezete pedig mosolyt csal a legborúsabb arcra is.
A történet főszereplője egy kíváncsi tücsök, „aki” egy szigeten letett hátizsák bal zsebében elalszik, és egy szoba magányában ébred. A szokatlan környezetből hazavágyik a társaihoz a szigetre. Napi sétája az írógéphez vezeti, ahol 1-1 betűre ugorva idézi fel a sziget lakóit és a velük történteket.
A mesék során megismerkedhetünk a mindig mérges siklókígyóval, a csupa pofazacskó hörcsöggel, a sánta egérrel, a délceg hőscincérrel, a tüskéshátú sünnel, aki elnézte a naptárt, a legkisebb ugrifülessel, aki nem a legokosabb nyúl, de nagyon jó szándékú, a háromlábú kutyával; a legöregebb tücsökkel, a tücskök öregapjával, kinek a gombakalapján pillangó alszik. Az ő számukra a sziget az egész világ. A közös életük az egész élet.
A cikk folytatása a Meseutcán olvasható.
