Kék bálna, momo és a többiek – 5 tipp szülőknek, hogy megvédd a gyerekedet a netes őrületektől
A WMN cikkét ajánljuk.
Öngyilkosságra biztató internetes oldalak, életveszélyes webes kihívások, online zaklatás és szexting. Csak néhány kihívás a mindennapokból, amivel egy tizenéves gyerek szülőjének szembe kell néznie. Nem múlik el úgy hét, hogy ne keltene pánikot valamilyen újabb neten terjedő őrület – legutóbb egy Momo nevű „horrorlényről” írtak a lapok, aki a WhatsApp nevű csevegőprogramon keresztül ijesztgeti a gyerekeket, sőt, a legújabb hírek szerint egy 12 éves lányt öngyilkosságához is köze lehetett. Mindeközben egyes magyar statisztikák szerint a szülők többségének továbbra sincs fogalma arról hogy a gyereke valójában mit csinál a neten. Egy, az öngyilkossághoz hasonló extrém reakció általában nem egyik pillanatról a másikra jut a gyerekek eszébe. Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember ahhoz ad tippeket, miként előzhetjük meg szülőként azt, hogy a gyereket berántsa egy Momóhoz, vagy az állítólagos Kék Bálnához hasonló őrület.
Év elején a Kék Bálna (a gyerekeket öngyilkosságra buzdító) program miatt indult rendőrségi vizsgálat. Az utóbbi hetekben pedig újra – minden szülő legkegyetlenebb rémálma –, a gyereket önsértésbe, öngyilkosságba hajszoló netes kihívásra figyelünk.
Az internet elterjedése Magyarországon 80 százalék feletti, ha ehhez hozzávesszük, hogy fejenként két és fél mobiltelefon jut mindenkire az országban, akkor tényleg joggal érezheti minden szülő azt, hogy ő és a családjában élő gyerek is érintett. És minden oka (és joga) megvan arra, hogy aggódjon.
A gyerekek általában nyitottak mindenre, ami új, és az online térben is jellemzően ők találják meg először az új fejlesztéseket, kezdeményezéseket, és próbálják ki azt, amivel még nem találkoztak. A gyerekek technikailag már nagyon fiatal korban komfortosan és jól tudják használni a digitális eszközöket, ez azonban nem jelenti azt, hogy időben képesek felismerni a veszélyt, és jól tudnak reagálni arra, ha valami félelemkeltő vagy manipuláló tartalomba futnak bele.
Ez már csak azért is így van, mert a magyar oktatási rendszer úgy tesz, mintha az internet, a média és a digitális világ nem a mindennapok realitása lenne. A gyerekeket már óvodás kortól lehetne tudatos és biztonságos nethasználatra oktatni és felkészíteni, ez azonban nem történik meg az intézmények többségében.
A gyerekek hamarabb (és alaposabban) tanulják meg, hogy az ősember hogyan készített pattintott kőeszközöket, mint azt, hogy mit tehetnek, ha online zaklatással találkoznak.
Hiába várják tehát a szülők, hogy majd az iskola felkészíti a gyereküket, ez jó eséllyel nem fog megtörténni. Viszont minden gyereket megilleti az erőszaktól való legteljesebb védelem (ez az egyik legfontosabb gyermekjog), úgyhogy hatalmas a családok felelőssége a gyerekek digitális védelmében.
A rossz hír az, hogy olyan típusú „kihívások”, mint az öngyilkosságra buzdító internetes programok, vagy más, beteg elmék által teremtett újabb és újabb őrületek mindig lesznek a neten. Most belesüppedhetnénk egy komoly búsongásba, hogy „bezzeg a mi időnkben”, és pánikolhatnák (morálisan), tördelve a kezünket… De ehelyett inkább nézzük meg, valójában hogyan is küzdhetünk az internet legsötétebb fenyegetései ellen.
Mert a jó hír az, hogy ehhez nem hiperszuper szűrőprogram kell, és nem is az, hogy egy wi-fi mentes atombunkerbe vonuljunk vissza a világtól, amíg a gyerek 18 éves nem lesz. Hanem annál sokkal egyszerűbb dolgok.
Szülőként a következő 5 lépés betartásával veheted föl hatékonyan a harcot a netes veszélyek ellen:
1. Nem az öngyilkosság az elsődleges ellenség
Az ellenség, amire szülőként figyelned kell, a kommunikáció hiánya, ha a gyerekeddel nem tudtok beszélgetni egymással. Ha úgy érzed, hogy a gyereked bekerült egy légüres térbe, és nincs olyan, aki ott társául szegődhetne.
Nagyon fontos, hogy a gyerek nem csak veled beszélgethet, nem csak te lehetsz a „bizalmi embere”. Sőt, vannak életszakaszok, amikor ez óhatatlanul áttevődik másokra.
Kortársakra, idősebb gyerekekre, fiatalokra, olyan felnőttekre, akik a gyerek számára fontosak. Ha szülőként tehetetlennek érzed magad abban, hogy a gyerekeddel valódi kommunikációt tudj folytatni, nem szégyen segítséget kérni, ahogy az is teljesen rendben van, ha a nappaliban elöl hagyod például a Kék Vonal gyerek lelkisegély telefonszámát, hogy ha a gyerek akarja, fel tudja hívni őket, és névtelenül beszélhessen arról, ami aggasztja, feszíti, elgondolkodtatja.
Sok tizenéves lesz befelé forduló, és sokszor nehéz eldönteni, hogy ahogyan a gyerekünk viselkedik, az már a depresszió, esetleg annak az „előszobája”, vagy még csak egy picit extrémebb kamaszkor. Ilyenkor érdemes felkeresni egy szakembert (nekünk, szülőknek) és konzultálni arról, amit tapasztalunk, és amilyen félelmek vannak bennünk.
A teljes cikk a WMN-en olvasható.
