Egyenlő esélyeket mindenkinek! Vagy mégsem? – Avagy az integrált oktatás árnyaltsága
Ugyan a fogyatékos gyerekek normál oktatásba való integrálásának gondolata az utóbbi években Magyarországon is egyre inkább teret kapott, és abban sokan egyetértenek, hogy az alapelve pozitív, a bevezetés módjában, lehetőségeiben, következményeiben jelentős nézeteltérések és kérdések állnak fenn. Évek tapasztalatai után is kérdéses még, hogy bizonyos speciális nevelési igényű gyermekek számára az egészséges gyermekekkel integrált oktatási forma, vagy a speciális igényeknek megfelelő, gyógypedagógus által irányított elkülönített oktatás a jobb pedagógiai megoldás. Bár az integrált oktatás alapelve jó szándékú, érdemes mérlegelni, hiszen természetesen ennek is megvannak a hátrányai, egy nem szakszerű integrálás ráadásul még nagyobb károkat okozhat egy gyermek fejlődésében. – a mindset online pszichológiai szaklap cikkét ajánljuk.
A hatályban lévő törvények kimondják, hogy „a fogyatékos gyermek joga, hogy a különleges gondozás keretében állapotának megfelelő pedagógiai ellátásban részesüljön.”(1993.LXXIX. okt. törvény). Egy 2003-as kiegészítés szerint pedig: „Speciális nevelési igényű gyermek iskolai nevelése és oktatása az e célra létrehozott gyógypedagógiai nevelési oktatási intézményekben, iskolai tagozaton, osztályban, csoportban, vagy a többi gyermekkel együtt, azonos osztályban, külön, vagy közös nevelésben részesüljön.”(2003. Közoktatási törvény, 30. §. 2. pont). Az ENSZ a fogyatékos személyek esélyegyenlőségére vonatkozó alapszabályzata is kimondja: „Az államok biztosítsák integrált formában az egyenlő alap-, közép- és felsőfokú oktatási lehetőségeket a fogyatékos gyermekek, fiatalok, felnőttek részére.”
A sajátos nevelési igényű gyermekek iskolai integrációjának igényét a korábbi gyakorlatban elterjedt
szegregált gyógypedagógiai oktatás-nevelés hiányosságai és kritikái szülték.
Egyre többen ismerték fel, hogy az elkülönítés stigmatizál, diszkriminál. A külön nevelés a másság érzetét erősíti, mind a fogyatékosságokkal élő gyermekekben, mind pedig egészséges társaikban. Emiatt a gyermekkorban szegregáltan élő, tanuló fogyatékos gyermekek felnőttként nehezebben illeszkednek be az épek közösségeibe, és az átlagos gyermekek sem tanulnak elég nyitottságot, elfogadást a körülöttük élő fogyatékosokkal szemben. Az elmúlt évtizedekben az erre való reflexiók alapján fogalmazódott meg az igény, amely lehetővé teszi, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekek többségi iskolákban kapják meg az egyénre szabott pedagógiai segítséget.
Ez az elgondolás egy részről rendkívül pozitív, és amennyiben az integráció megfelelő szakértelem és odafigyelés mellett sikeresen történik, úgy társadalmilag hasznos, hiszen a fogyatékkal élő emberek beilleszkedését szolgálja. Kutatások szerint, az integrált osztályok egészséges tanulói megtapasztalhatják a segítségnyújtást, erősödik a toleranciájuk,
megtanulják elfogadni a másik embert, a „másságot”.
Az integrált tanulók szociális viselkedése megváltozik, különböző tanulási technikákat, magatartási formákat, normákat, mintákat látnak maguk előtt, s ezeket ők is elsajátítják, követik és betartják.
A gyakorlatban azonban több kérdés és hiányosság is felvetődik, valamint az elmúlt év kísérletei alapján több problémára is fény derült. Egyrészt még mindig megfigyelhető, hogy a szülők egy része fél olyan iskolába engedni a gyermekét, ahol fogyatékosok is vannak. Legtöbben úgy hiszik, hogy a sajátjuk is stigmatizálódik ezáltal, mert így alacsonyabb követelményszintű iskolába kerül. A másik legszembetűnőbb probléma, hogy az alapelvben megfogalmazott „egyénre szabott pedagógiai segítség” nem minden esetben tud megvalósulni. Az okok között pedig legmarkánsabban a szakemberhiány látható. Sok esetben bár egy óvoda, iskola integrált intézménynek minősül, mégsem képes minden egyes fogyatékossággal élő gyermek mellé külön szakembert állítani, ez pedig jelentősen megnehezíti a pedagógus többi gyerekkel való munkáját, és feszültséget szül a gyerekek között is.
Kicsit távolabbi, de mindenképp említésre méltó problémás pont a gyógypedagógia mint tudomány hozzáállása, a gyógypedagógus szakemberek félelme.
A többségi pedagógia nehezen vesz tudomást arról a többlettudásról, amely a gyógypedagógiában létrejött.
A gyógypedagógusok olyan jelentős tudást, tapasztalatot halmoztak fel a sérült gyermekek fejlesztése, oktatása terén, hogy féltik eredményeiket, s úgy látják, hogy az integráció terjedésével ez a kompetencia elveszhet.
A teljes cikk a mindset online pszichológiai szaklapban olvasható.
