Egy tinilány horrorsztorija
Frankenstein
Sziasztok! Ma a Frankenstein című könyv kritikáját hoztam nektek. Az írója, Mary Shelley nem sokkal volt idősebb, mint én most, amikor megalkotta ezt a rémtörténetet. 18 évesen pattant ki a fejéből a mű, ráadásul kétszáz évvel ezelőtt élt, és lány volt. Nekem ez elég indoknak tűnt, hogy elolvassam a művét.
Legutóbb, amikor anyuval a szokásos havi könyvbeszerző körutunkon jártunk, ezt a könyvet szúrtam ki először a könyvesbolt polcán. A Móra Könyvkiadó adta ki. Azonnal lekaptam, és kértem anyukámat, vegyük meg. Ő aggódva kérdezte, hogy 16 évesen biztosan úgy gondolom-e, hogy ez nekem való olvasmány, és hogy fogok-e tudni majd aludni tőle. Ezeknek a kérdéseknek el kellett volna rettenteniük, de igazából csak még csábítóbbá tették a könyvet. Jelentem, azért horror ez, bár én egy sokkal hátborzongatóbb cselekményre számítottam. Végül is egy nagyon élvezhető történetet kapunk.
Lehet, hogy bennem volt túl nagy a várakozás és a feszültség, de úgy éreztem a történet elején, hogy kissé döcögősen indulunk. De azt tanácsolom, semmiképp se add fel és dobd félre a könyvet itt, mert egy életre megbánod!
A felütés egy Agatha Christie könyv kezdő soraira emlékeztetett, és jónéhány mozzanat azért tényleg ijesztő volt. Tiszta érzelmi hullámvasút a könyv olvasása: egyenesen rettegtem a szörnyetegtől, Frankenstein teremtményétől, akit három holttest részeiből kelt életre, és kezdetben hatalmas ellenszenv volt bennem vele szemben. De a történet izgalmas, elgondolkodtató és fordulatos, úgyhogy a sztori közepére szimpátiát, együttérzést és sajnálatot éreztem iránta. Később az utálat jött, és már-már gyűlöltem Frankenstein lényét, hogy a végére aztán csak a szánalom és a megkönnyebbülés maradjon.
Nekem nagyon tetszett, hogy az egész történet egyes szám első személyben lett megírva, és az elbeszélő gondolatait is úgymond "halljuk", miközben olvassuk a könyvet.
Mikor befejeződött a sztori, csak ültem és ahogy szokták mondani, csak „néztem ki a fejemből”. Nem tudtam elhinni, hogy vége lett, mert a könyv teljesen beszippantott. A vége váratlan és meglepő volt, de így utólag visszagondolva nem is lehetett volna másként.
Sári ajánlása: „Ha valaki tervezi, hogy kezébe vegye ezt a könyvet, az ne habozzon. Aki pedig még csak nem is gondolkodott rajta, annak azt tanácsolom, mindenképpen tegye meg! Ez egy olyan mű, ami megérdemli, hogy elolvassák!”
A cikk írója tiniszerzőnk, Sári.
Több kritikát is olvashattál már tőle.
