„Ebben mind együtt vagyunk benne” – a családterápiáról
A mindset pszichológiai magazin cikkét ajánljuk.
A családunk az, aki mellettünk van jóban, rosszban, egészségben, betegségben. Problémáink súlyát ugyanis a legtöbbször nem egyedül cipeljük, hiszen segítséget kérünk megoldásukhoz a hozzánk közel állóktól. De mi van akkor, ha maga a probléma is közös? Ha a megoldást a rendszer változása jelenti és nem az egyéné? Cikkünkben arról az esetről írunk, amikor a kanapén nemcsak az egyén ül, hanem az egész család, hiszen ők vannak a leginkább hatással egymás életére.
A hagyományos terápiában adott egy rendelő, egy terapeuta és egy páciens. Ilyenkor legtöbbször ez utóbbi személy intrapszichés konfliktusaira és azok megoldására helyeződik a hangsúly. A családterápiás szemlélet számos ponton eltér ettől: a felek közötti viselkedési láncokra és a kommunikációs mintázatokra fókuszál leginkább. A páciens tüneteinek megoldásához vezető utat a
CSALÁDI RENDSZERBEN TÖRTÉNŐ VÁLTOZÁSBAN LÁTJÁK.
Ezáltal a megoldás sem feltétlenül az egyénben, hanem együttesen, a családon belül születik meg.
A családterápia bevezetésének szükségessége a szkizofrénia-kutatások kapcsán került reflektorfénybe. Empirikusan bizonyítást nyert ugyanis, hogy az anya viselkedése jelentős mértékben befolyásolja gyermekénél e betegség kialakulásának esélyét.
Bronfenbrenner a családot úgy látja, mint többszörösen összetett rendszerek csoportját. Az egyén áll a középpontban, aki azonban beágyazódik a különböző mikro- és makrorendszerekbe. Hatással van rá a munkahelyi vagy iskolai környezete épp úgy, ahogyan a társadalmi és kulturális hatások is. Leginkább ugyanakkor a hozzá legközelebb álló családtagjai vannak befolyással az életére.
Jóban, rosszban
A családterápia során az egyik legnagyobb kihívás az, hogy a fókusz áthelyeződjön az egyén problémájáról az együttműködésre. Ennek az alapja a nyílt és őszinte kommunikáció a felek között, és egymás kölcsönös meghallgatása.
A teljes cikk a mindseten olvasható.
