A Fortnite-őrületről – miért videojátékoznak annyit a gyerekek?
– a mindset online pszichológiai szaklap cikkét ajánljuk.
Az elmúlt év legnagyobb slágere a videojátékok körében egyértelműen a Fortnite volt, de minden évben van valami aktuális kedvenc, ami a kiskamaszokat az elektronikus eszközök elé szögezi. Felmerül a kérdés, hogy miért annyira vonzóak ezek a játékok a gyerekek számára, és mikor beszélhetünk már függőségről, káros hatásokról?
Akinek van gyereke, valószínűleg épp eleget hallott az elmúlt évben a Fortnite-ról, a legújabb világhódító játékról, ami, bár elvileg 12 éves korhatárral ajánlott, nagy népszerűségre tett szert a kiskamaszok körében is. A játékban egy poszt-apokaliptikus világban kell túlélni és győzedelmeskedni a többiek felett, csapatban vagy egyedül. A nagy vonzereje tehát nemcsak az, hogy lövöldözünk, meg mindenféle küldetéseket hajtunk végre egy jól kidolgozott grafikával felépített virtuális világban, hanem hogy tehetjük mindezt más hús-vér játékosokkal – vagy ellenük is.
Rémhírek persze minden játékról azonnal elterjednek – például hogy egy gyerek eltörte a karját, amikor imitálni akarta a játékban tett mozdulatokat –, de a valódi kérdés, amit pszichológusként ilyenkor feltehetünk, hogy mit ad egy ilyen játék a gyerekeknek, amit a valóságban nem kapnak meg? Miért kel fel egy gyerek reggel ötkor, hogy iskola előtt még részt vegyen egy számítógépes csatában, vagy miért ül egész hétvégén a gép előtt?
Függőség vagy valami más?
Sokszor hallhatjuk, hogy a szülők a számítógépfüggő vagy mobilfüggő kifejezéssel dobálóznak, azonban fontos tisztázni, mikor van szó valóban problémáról, és mikor csak arról, hogy az aktuális kedvenc játék magával ragadja, aztán amint elmúlt az újdonság varázsa, el is engedi a gyereket.
A függőségben szenvedő alany teljesen elveszíti a kontrollt, és nem tud lekapcsolódni a játékról, a káros következmények ellenére sem
– így tehát ha a gyerekünk gond nélkül (vagy kisebb unszolásra) képes felállni a gép elől, hogy inkább a családjával legyen, barátaival találkozzon, sportoljon, szabadban játsszon, nem igazán kell aggódnunk. A házimunka és a tanulás persze más kérdés, mert nyilvánvalóan jóval vonzóbb alternatíva a játék, de a gyereknek akkor is tisztában kell lennie a kötelességeivel, és képesnek lenni teljesíteni őket, a játéktól elszakadva. A szülők oldaláról fontos, hogy felállítsák a korlátokat ilyenkor – az abszolút eltiltásnak sincs értelme, sőt, kutatások szólnak ma már amellett is, hogy kis mértékben a játék hasznos lehet a gyereknek, akkor is, ha számítógépen történik. A kis mérték napi maximum egy órát jelent, a kutatások szerint pedig napi három óra játéknál több már csökkenti a lelki jóllétet (Przybylski, 2014).
A teljes cikk a mindset online pszichológiai szaklapban olvasható.
