Viselkedjen már normálisan az a fogyatékos gyerek!
Hiába van papírjuk a tanulási nehézséggel küzdő vagy éppen fogyatékkal élő gyerekeknek, sokszor csak a tanár jóindulatán múlik, hogy tényleg ad-e könnyítést a dolgozatnál vagy felelésnél. Néhány tanár olyan, mintha szándékosan szívatná a tanulási nehézséggel küzdőket például azzal, hogy kioszt egy ötödik egyest egy figyelemzavarosnak a tollbamondására vagy azzal, hogy nem azt kérdezi a dolgozatban, amiről a szülővel megállapodott. Még a fogyatékkal élő diákokra specializálódott iskolákban sem mindig segítenek a tanárok. – Az Abcúg cikkét ajánljuk.
„A tanár panaszkodott, hogy nem figyel oda a gyerekem, folyton csak ábrándozik. Hát igen, erről van papírja” – mondja felháborodva egy anyuka, akinek a gyerekénél figyelemzavart állapítottak meg.
A sajátos nevelési igényű (SNI) vagy a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő (BTMN) diákokról sokat lehetett olvasni mostanában, a Taigetosz néven elhíresült törvény miatt, melyről mi is írtunk. Az új törvény szerint az enyhe BTMN kategóriába eső tanulókat nem lehet felmenteni az osztályzás alól, mert motivációjukat veszthetik. Arra viszont nem vonatkozott a törvénymódosítás, hogy a tanárnak mit kell tennie olyan esetekben, amikor nincs tantárgy alóli felmentés, de a gyereknek könnyítésekre van ahhoz szüksége, hogy ne bukjon meg vagy kapjon rossz jegyet. Ez az úgynevezett méltányos elbírálás, ami legtöbbször a tanár személyén múlik.
Amikor a Pedagógiai Szakszolgálat kiállít egy papírt, amelyben felállítják a diagnózist, akkor javaslatokat tesznek arra, hogy milyen könnyítéseket kapjon a diák a pedagógustól. Például több időt egy-egy dolgozat megírásához, szóbeli feleltetést írásbeli helyett. Egy szóval vegye figyelembe a gyerek képességeit. Ez viszont sokszor nem történik meg, pedig a pedagógusnak szinte semmibe sem kerülne, ha tájékoztatná a szülőt, hogy mikor kéri számon a verset vagy, ha tollbamondás helyett elméleti nyelvtant kérdezne a figyelemzavaros diáktól.
Az anyuka harmadik osztályos kislányánál először első osztályban vették észre, hogy valami nincs rendben, mert nem teljesít jól magyarból. A hallásvizsgálaton 30 százalékos halláskárosodást, a Pedagógia Szakszolgálatnál pedig figyelemzavart állapítottak meg. Fejlesztő pedagógust, korrepetálást, segédeszközöket és plusz időt javasoltak, hogy megkönnyítsék a tanulást.
Csakhogy eddigre a kislánynak már rémálmai lettek attól, hogy állandóan rosszak a jegyei, ezért az anyuka megkérdezte a Pedagógia Szakszolgálaton, hogy tudnak-e olyan iskolát javasolni a kerületben, ahol biztosítják a differenciált oktatást. A szakszolgálaton közölték vele, hogy nincs ilyen iskola a kerületben, de az egyikben már fordultak elő pozitív példák, vigye oda a gyereket.
Eleinte úgy tűnt, hogy az iskola be fog válni, az osztályfőnök rendszeresen korrepetálta a kislányt, 4,7 lett az átlaga is. Aztán 3. osztályban, mintha elvágták volna az addigi gyakorlatot, az iskolában igazgatóváltás történt és minden megváltozott. A kislány majdnem megbukott nyelvtanból a tollbamondások miatt, pedig minden más tantárgyból négyes-ötös volt. Először arra gondoltak, hogy romolhatott a gyerek hallása, de egy vizsgálat kiderítette, hogy már ki is nőtte a korábbi halláskárosodást.
Az anyuka hiába próbált beszélni a tanárral, hogy vegye figyelembe a gyereke tanulási nehézségeit, a tanár nem volt hajlandó még arra sem, hogy megindokolja miért nem teszi. Az anyuka kétségbeesésében újra a Pedagógiai Szakszolgálathoz fordult, hogy erről külön állítsanak ki papírt, de sajnos a fejlesztő pedagógus két hónap alatt tudta csak elkészíteni a kérvényt, ezért még most sincs a kezükben a könnyítésről szóló javaslat.
Az anyuka több BTMN-es gyerek szülőjét is megkereste, és kiderült, hogy ez egy általános probléma az osztályban, hogy a tanárok nem veszik figyelembe a könnyítési javaslatokat. A kislánya egy 16 fős osztályba jár, ahol rajta kívül még három BTMN-es tanuló is van, akiknek szintén nem veszik figyelembe a nehézségeiket. Az iskolában hamarosan új házirendet adnak ki, ezért az anyuka megkereste a Szülői Munkaközösség vezetőjét, és kérte, hogy foglalják bele azt, hogy a tanároknak kötelező legyen megadni a gyerekeknek a könnyítést, de az igazgató elutasította a kérését.
A teljes cikk az Abcúgon olvasható.
