Olvasnivaló alsósoknak
Erich Kastner: Pötyi és Anton
Egy ma is szórakoztató klasszikust ajánlunk most. Vagyis alsós kisiskolások ajánlják: általános iskolásokat kérdeztünk arról, hogy tetszett nekik Erich Kastner Pötyi és Anton című kisregénye. Tetszett. És hogy miért?
„Tetszik, hogy az író azonnal belevág a történet közepébe: nem vacakol a szereplők felsorolásával. Azért persze a második fejezet előtt „átismétli” velünk, hogy mindenkit megjegyeztünk-e. Kicsit olyan, mintha végig fogná a kezemet, vagy mintha egy mozit néznénk, és ő is ottülne mellettem. Így az író is ott van a könyvben.”
„Bírom Antont, ő a főszereplő. Mondjuk tud főzni, amit én nem tudok, de szerintem, ha ismernénk egymást, jó haverok lennénk. Nekem is egy lány a legjobb barátom, mint neki a könyvben.”
„Furcsa volt, hogy az író beszélget velem, az olvasóval. Minden fejezet elején van egy kis fejezet, amit az író „morfondírozás”-nak hív: és ebben dumálgat az olvasóval. Megkérdezi például a véleményedet a szereplőkről, vagy mini-sztorikat is ír hozzájuk. Meg érdekeseket mond: Csodálatos tulajdonság a fantázia, de kordában kell tartani.Ebben azért nem értünk egyet. De ebben igen: Nem az a bátor, aki felemeli az öklét, hanem az, aki a józan eszét is használja.”
„Pötyi (a főszereplő lány) olyan, mint én. Szavakat gyárt. Például azt mondta egy helyre, hogy csompás. Nem csodás, vagy pompás, hanem a kettő egyszerre. Én is gyártok néha szavakat. Anyukámnak a félelmesztő tetszik. Te tudod mire gondoltam?” (Félelmetes és ijesztő egyszerre. A szerk.)
„Jó a sztori: gyerekek nyomoznak benne, ami jó, meg izgalmas. De néha kicsit régies, amikor nagyságos asszonynak szólítják a háziasszonyt. De ez is jó, mert a régi világot is megmutatja, milyen volt.”
„Megnevettet, már ha egy könyv tudhat ilyet. De tud!”
