Olvas, számol, ír – de érett-e érzelmileg és szociálisan az iskolára a gyermek?
Nyilván nem úgy kerül a nagyon jó képességű, tehetséges gyermek sem iskolába, hogy a címben szereplő mindhárom készséget elsajátította már. De bizonyos gyerekek értelmi fejlettségben és e képességek valamelyikében ügyesen mozognak utolsó óvodás éveikben. De elég-e ennyi ahhoz, hogy iskolaérettnek mondhassunk egy gyereket? Elég-e, ha okos és korához mérten művelt? Milyen társas és érzelmi készségeket kell elsajátítania iskola előtt még a „zseni” gyermeknek is? Kun Anett pszichológus írása.
Az iskolaérettségnek számos kritériuma van, de elsősorban a kognitív, értelmi, nyelvi és számolási képességek erőssége vagy hiányossága jut eszünkbe, ha ez a téma. Pedig a testi fejlettség, a mozgásbeli és pszichés érettség, és bizony az érzelmi és szociális kompetenciák is fontosak ahhoz, hogy egy gyermek helyt álljon az iskolában, netalán még örömöt is találjon benne. A törvényi szabályozás alapján 6-8 éves kor között kell iskolába lépnie a gyerekeknek. Ha az óvoda és a szülő álláspontja ugyanaz, akkor közös döntésen alapszik, marad-e még egy évet az óvodában a fiatal. A 2 év csúszás indokoltságát már szakértői bizottságnak kell vizsgálati eredményekkel igazolnia. A szülő és a nevelő tapasztalatból tudja, hogy akár hónapok alatt is sokat érik, fejlődik egy gyermek, főleg, ha megfelelő támogatást, segítséget, figyelmet is kap ehhez. Az együtt töltött minőségi idő a szülőkkel, és célzott fejlesztő játékos foglalkozások egyaránt sokat jelentenek!
Érzelmi felkészültség az iskolakezdéshez
Az iskolai lét során elvárás, hogy a gyermekeknek ügyesen kell szabályozniuk a viselkedésüket. Rengeteget kell alkalmazkodniuk, főleg az első pár év lehet ilyen szempontból megterhelő, amikor alapvetően másféle szerepet kell felvenniük, mint azelőtt az óvodában. Az iskolában a teljesítmény kerül középpontba. A kisiskolásoknak meg kell tanulniuk bánni a napirend, a szokások, a kötelességek, a felelősségek és a szabályok túlsúlyával a játék és móka felett. Kiemeltté válik tehát az önszabályozás képessége. Képes-e a gyermek késleltetni a vágyait? Tud-e várni? El tudja-e fogadni a szabályokat, annak ellenére, hogy nincsenek ínyére? Képes-e uralkodni az indulatain? Próbálja-e koncentrálni a figyelmét, javul-e benne?
Biztató, ha egy iskolakezdés előtt álló óvodás kíváncsi, lelkesedik a felfedezésért, az új információkért, tapasztalatokért.
Ezzel párhuzamban ahhoz, hogy minél zökkenőmentesebb legyen a váltás, meg kell érteniük, hogy a foglalkozások megzavarása nem megengedett, és hallgatniuk kell az utasításokra. Ezt nagyban segíti, ha a gyermek mások érzelmeit – az óvodapedagógusét, a csoporttagokét, a szülőkét – képes felismerni, megérteni, érzékenyen reagálni rájuk. Egy 6-7 éves ovis már örömét tudja lelni abban, ha sikert ér el, ha jól teljesít, és ezzel ráadásul még másnak is örömet okoz. Egy gyermek számára boldogság, ha dicsérik, ha megfelel a szülőnek, pedagógusnak – megfelelő dicsérettel, ami nem túl általános, hanem a fejlődést, a próbálkozást, a kitartást helyezi előtérbe, erre jól lehet építeni. A kitartásra nevelés és a kudarcok, a hibázás elfogadására tanítás kiemelten fontos az iskola előtti években ahhoz, hogy motiváltak legyenek a gyerekek! Szerencsés indítás, ha a gyermek már fantáziál az iskoláról, vágyik rá.
Iskolakezdő nagyfiúk és nagylányok
Biztosabban mozog majd az iskolában, jobban boldogul majd az a gyermek, amelyik képes adaptívan viselkedni, együttműködni, alkalmazkodni. Ennek része egyrészt a motiváció – érdeklődjön, vegyen részt, tartson ki egy-egy feladatban. Másrészt az önállóság is jelentős szempont. Hiszen az iskolában még az óvodai csoportoknál is nagyobb létszámúak az osztályok, a pedagógusok kapacitása pedig igen kevés ahhoz, hogy folyamatosan képesek legyenek az összes gyermeket egyénileg lelkesíteni és ösztönözni a feladatvégzésre.
A teljes cikk a Mindset online pszichológiai szaklapban jelent meg.
