Molnár Krisztina Rita: Borostyán az időkapus
Dorka, a nyolcéves kisiskolás gyakori vendég Fraknó várában, mert édesanyja idegenvezetőként dolgozik az ódon falak között. A kislány nagyon szereti elkísérni anyukáját, mert minden ámulatba ejti őt: a faajtók a bonyolult zárszerkezetekkel, az ágyúk, a rengeteg festmény, a titkos lépcsők, a rejtélyes működésű órák, az aranyszállal hímzett ruhák, az óriási éggömb, a csillogó üveggolyók… Egyik látogatása alkalmával, amikor a várudvaron a kavicsok között kincset keres, a kapuátjáró láncon függő krokodilja szólítja meg. Dorka nemcsak egy különleges, új barátra tesz szert az állat személyében, hanem Borostyán (a krokodil) sok izgalmas történetet is megoszt vele a vár történelméről. De mesél magáról is, hogy honnan és hogyan érkezett Fraknóba, csakúgy, mint gazdájáról, Esterházy Pál hercegről, és mindenről, ami a kislányt érdekli és érdekelheti a várban található összes csodás tárggyal és kinccsel kapcsolatban.
A Borostyánnal való találkozásokat a kislány mindig nagy izgalommal várja, különösen, amikor unokatestvére, a Franciaországban élő 11 éves Noel a családjukhoz érkezik látogatóba. Dorka alig bírja ki, hogy ne ossza meg titkát a fiúval, aki a kezdeti hitetlenkedés, majd zavarodottság után már az unokahúgával közösen hallgatja a láncon lógó és furcsán beszélő állat tanulságos és érdekes történeteit.
Kedves és nem mindennapi olvasmány gyerekeknek, olyanoknak, akik nemcsak olvasni szeretnek, hanem megismerni varázslatos helyeket és azok múltját, történelmét is.
Molnár Krisztina Rita: Borostyán az időkapus, Móra Könyvkiadó, 2019
A fraknói vár története
A középkori várat a Nagymartoni grófok építtették, akik új lakhelyük után „Fraknó urainak” is nevezték magukat. Ebből a korszakból származik a Nagymartoni grófok címerével díszített öregtorony, illetve a nagy torony is. 1450 körül kihalt a család férfi ága, és a vár 170 évre a Habsburgok tulajdonába került, akik azt Weißpriach és Hardegg grófjainak adták zálogba.
Mivel Esterházy Miklós az északkelet-magyarországi munkácsi uradalmat átengedte Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek, cserébe 1622-ben II. Ferdinánd császártól megkapta Fraknó várát és az uradalmat, amely négy évvel később az örökös grófi címmel együtt örökölhető birtokká vált. Gróf Esterházy Miklós nádor ezután elkezdte a düledező vár hatalmas erődítménnyé való bővítését.
Fia, Esterházy Pál a XVII. század második felében kezdte el a fellegvár kiépíttetését. Az munkálatok során a művészi elemekre is nagy hangsúlyt fektettek: az ellenálló erődítményt dekoratív falfestmények, szobrokkal díszített főkapuk, egy barokk lovas szobor, valamint egy 1707-ben felfüggesztett, 2,5 m hosszú krokodil is ékesítette.
Pál herceg halála után az erődítmény rendeltetése is megváltozott: már nem biztonságos lakóhelyként, hanem kincstárként, levéltárként és a hercegi csapatok fegyverarzenáljának őrzőhelyeként szolgált.
A XVIII. század 70-es éveiben került sor a tetőszerkezet felújítására, illetve a belső terek renoválására. A barokk várkápolna 1887-ben lett restaurálva, melyet 2000-ben ismét teljesen felújítottak. A belső udvart díszítő barokk falfestményeket az évszázadok során többször is lemeszelték, majd a helyreállítás munkálatai 1993-ban kezdődtek meg és 2004-ben zárultak le. A fellegvár színpompás barokk épületegyüttesként jelenleg az Alpoktól északra fekvő terület gyöngyszeme.
