Álszent követelés, hogy a gyerek csöndben hallgassa a mesét!
Nem kell csöndben ülve figyelni? Ugrálni, futni, kiabálni kell közben? – Balázs Ágnes A pösze nyuszi című meséskönyve kötelező darab az örökmozgó gyerekeknek.
Azt gondolhatnánk, hogy a mesék átélése kizárólag csöndes, elmélyült figyelem mellett lehetséges. Ám hajdanán, a népi életben a mesélés kellős közepén a hallgatóságba új emberek érkeztek, mások távoztak, voltak akik közben beszélgettek, a feszülten figyelők pedig, ha nagyon beleélték magukat, olykor önkéntelenül is belekiabáltak a történetbe. Éppen ezért kellettek kiemelkedő tehetségű mesélők, akik mindezen körülmények ellenére be tudták vonni a hallgatóságot. És akkoriban elsősorban nem gyerekeknek meséltek! És a "nyüzsgés" ellenére a mese és a mesélés órái nem veszítettek értékükből!
Tehát nem teljesen hiteles elvárás részünkről, felnőttek részéről, hogy a gyerekek zajtalanul, lényegében mozdulatlanul koncentráljanak meséinkre. Annál is inkább, hogy a meséhez köttődő tevékenység (feljajdulás, belekiabálás) áttételesen ugyanúgy fejleszteti a figyelmet, koncentrálóképességet. A pösze nyuszi elmegy a túlsó végletig: a meséket kifejezetten irányított mozgásos és hangoskodós tevékenységekkel együtt kell hallgatni! A címszereplő története mellett civakodó medvebocsok, hazudós kisegerek és a zsarnokoskodó kiskakas sztorija közben mindig más és más pörgéseket, csapkodásokat, érintgetéseket, óbégatásokat kell végrehajtani, ha elhangzanak a tevékenységekhez hozzárendelt kulcsszavak. Tehát a gyerkeknek, amellet, hogy meg sem állnak, nagyon kell figyelniük az eseményekre, párbeszédekre!
Izgő-mozgóknak kötelező darab, és Ti, szülők is próbáljátok ki, és meglátjátok, a mesét zaj, kacagás és izzadás mellett is kifogástalanul lehet élvezni! Aztán nehogy elkalandozzon a figyelmetek!
Balázs Ágnes: A pösze nyuszi és más történetek – Horváth Ildi rajzaival (Móra Könyvkiadó, 2018)
