Hirtelen megláttam magam kívülről: tagadhatatlan, úgy tűnt, mintha suttyomban ténykedtem volna, mintha valami bűnt követtem volna el. Pedig nem a gyerek csokiját ettem el, még csak nem is vagyok hivatalosan édesség-diétán. Egyszerűen csak vágytam egy pici falat édességre és nem akartam magyarázkodni, hogy nekem miért szabad az esti lefekvés előtt nem sokkal csokit ennem, a gyereknek meg miért nem. (Az más kérdés, hogy aznap már bőven túl is léptem az általam felállított édesség-limitet, de hát így jár az, aki nem kalkulálja be a hidegfrontot, a meleget, a teli-, a kerekedő- és a fogyó holdat, a munkát, a családot, stb… a napi fogadalmaiba. Amúgy szinte minden nő átesik időről-időre az "országomat egy falat csokiért" szindrómán, csak éppen van, aki ilyenkor meg sem áll, amíg a teljes tábla el nem tűnik, van, akinek elég egy kockácska…)

Összehasonlítva a barátokkal, ismerősök gyerekeivel, még mindig sokkal szigorúbban veszem a gyerek édességfogyasztását. Miután szinte minden hétre jut egy cikk a cukor kártékony hatásairól, így igyekszem minimalizálni a kockázatot Zalánnál. Szerencsére most már el is tudom neki magyarázni, hogy én miért nem rakok be neki tízóraira csokiszeletet és miért nem szeretem, ha nyakra-főre habzsolja délután a nagyiéknál a pudingra a kakaós csigát. Arról nem beszélve, hogy továbbra sem tartozik a jó evők közé, akkor pedig végképp nem édességgel kéne jól lakjon. Hosszas kísérletezgetés után megtaláltuk azokat a gyümölcsöket, amiket Zalán is szívesen eszik és a dobozban zötykölődést is jól viselik: a ropogós, édes gála almát szeletelve adom, a szőlőt szemezve, a banánt karikázva, a mandarint hámozva. Ráadásul a tízórai szendvics mellé mindig dukál zöldség is: hol egy kis kápia paprika, hol uborka színesíti az összeállítást. Igaz, kicsit macerásabb, mint csokit dugni a gyerek táskájába, de a lelki nyugalmamért és a gyerek egészségéért nekem megéri.

Azért a "bármikor-bármennyi édességet a gyereknek" lelkes híveit megnyugtatom: nálunk sem csak ünnepnapon jut a gyerek desszerthez: a héten épp egy sima kedden kapott egy kürtőskalácsot, miután a hétvégén látva a kígyózó sorokat a kürtőskalács-fesztiválon, nem átalltunk kalács nélkül elhagyni a Városligetet. És az én jószívű fiacskám még ebből is kijelölte, hogy melyik csíktól melyikig adna nekünk belőle. Izguljunk kicsit a saját egészségünkért is.