7 ok amiért ne hagyjátok ki egyetlen este se a meseolvasást
Vajon ma is olyan magától értetődő a lefekvés előtti meseolvasás, mint volt az néhány generációval ezelőtt? Jó lenne, ha így lenne, az esti mese ugyanis semmi mással nem pótolható.
Néhány évvel ezelőtt egy drága magánóvodában dolgoztam, ahová tudatos, jómódú szülők hordták a gyerekeiket abból a célból, hogy már egészen kicsi korukban megtanuljanak folyékonyan angolul. Az egyik délelőtti – magyar nyelvű – foglalkozás alatt az volt a téma, hogy melyik családban hogy telik az este. Az eredmény megdöbbentő volt: a húsz gyerek mindegyike beszámolt tévézésről, nagyjából a fele vacsoráról, és talán három vagy négy kicsi említette, hogy lefekvés előtt olvasnak neki a szülei.
Kiment volna a divatból az esti mese? Egyetlen alkalom miatt talán korai lenne még a vészharangot kongatni. A trend azonban látszik: jó szándékú, gyerekeikre odafigyelő, nekik a legjobbat akaró szülők is hajlamosak elfelejteni, hogy az esti mese mennyire fontos is a gyereknevelés során.
Mesélni ugyanis jó. Jó a gyereknek, a szülőnek, az egész családnak, rövid- és hosszútávon egyaránt. Hogy miért? Többek között a következők miatt:
1. Megkönnyíti az esti rutint
Minél kisebb egy gyerek, annál fontosabb számára, hogy az este minden egyes nap ugyanabban a mederben folyjon, és az elemei állandóak legyenek. Ha tudja, melyik lépés után mi következik, nyugodtabban, kevesebb veszekedés árán megy majd ágyba. Az esti mese egy egyértelmű, szerethető lezárása a napnak, ami közben már nincs szaladgálás, és pontosan tudja mindenki, hogy a lámpaoltás követi.
2. Állandóság egy átláthatatlan világban
Családunknak volt egy időszaka, amikor sokat költöztünk, néha országot, néha csak lakást váltottunk. Akkor 3-4 év körüli kislányom abban az időszakban minden áldott nap kétszer – délutáni és este – ugyanazt a mesét kérte nagyjából egy éven keresztül. Nekem már fizikai fájdalmat okozott az egyébként aranyos történet hatszázadik felolvasása, neki azonban erre volt akkor szüksége: érezte, hogy történjen körülötte bármi, amíg én minden nap ugyanazokkal a szavakkal és ugyanazzal a hangsúllyal olvasom fel a Lili és Berci: Jaj, de cuki! című mesét, addig rendben van a világ.
3. Erősíti a szeretetkapcsolatot
Maga az esti mese felolvasása mindig meghitt élmény: a gyerek a szülőhöz bújik, az ölébe ül, lehetőség van közben a fejét simogatni, a mese végén pedig elmaradhatatlan a puszi. Sok család csak az esti mese idejére jön össze teljes létszámban, egymásra figyelve így ezek a percek pótolhatatlanok. A testvérek kapcsolatának is jót tesz ez a közös, minden este visszatérő élmény.
4. Lehetőség arra, hogy osztatlan figyelmet szentelj a gyereknek
Vannak családok, ahol kicsit máshogy működik a mese. Ha több gyerek van, és mindegyiknek van saját szobája, némelyik szülő sorra járja este a gyerekeket, és mindegyiküknek juttat 10-15 percet, amikor csak neki mesél és vele foglalkozik. Akár fel is oszthatják a szülők egymás között a feladatot: egyik nap Apa megy az egyikhez, Anya a másikhoz, másik nap cserélnek.
5. Növekvő szókincs
Nem túlzás kijelenteni, hogy a mindennapos mesélés behozhatatlan előnyhöz juttatja a kisgyerekeket. Az Ohioi Egyetem kutatói úgy találták, hogy azok az ötévesek, akiknek soha nem mesélnek a szüleik, 4 662 szót ismernek, azok, akiknek naponta egyszer, 63 570-es, napi öt könyv elolvasásával pedig ez a szám 1 483 300-ra nő. Ennek oka, hogy a mesekönyvekben ritkább és hosszabb szavak szerepelnek, mint amiket a mindennapos kommunikáció során használunk.
6. Szárnyakat ad a képzeletnek
Az egész kicsi gyerekek általában jobban szeretik a képekkel gazdagon illusztrált mesekönyveket, de még az ő képzeletüket is megmozgatja az, ha fejből mesélsz nekik. Később, ahogy egyre komolyabb történetek kerülnek sorra, már a könyvek sem tartalmaznak képeket, így a gyerekek azonnal a fejükben játsszák le a történetet. Ez többek között azért is szerencsés, mert így a félelmetesebb eseményekből is pont annyit képzelnek el, amennyi még nem túl megterhelő nekik – ez az a lehetőség, ami a filmek esetében nincs meg, ott az ijesztő jeleneteket is a maguk valójában kénytelenek befogadni.
7. Rászoktat az önálló olvasására
Az esti mesének nem csak addig van létjogosultsága, amíg a gyerek önállóan meg nem tanul olvasni. Egy bizonyos kor után – általában valamikor alsó tagozat vége felé – azonban sok gyerek jelzi, hogy ezentúl inkább magának olvasna este. Ha azon kapod magad, hogy elmaradt az esti mese, viszont a gyerek még a megengedettnél jóval később is égeti a kislámpát, hogy a saját regényét olvassa, tudd, hogy nagyon jó szokásokat sikerült megalapoznod.
A kép forrása: Family photo created by Racool_studio - www.freepik.com
