Szülő- és gyereknevelés

Lehet anya a legjobb barátnőm?

Sokak kedvence volt a 2000-es évek sikeres családi sorozata, az itthon Szívek szállodája címen közismert családi vígjáték széria, amely a kamasz lányát egyedül nevelő anya, és lánya kalandokban gazdag mindennapjait mesélte el. Többek számára válhatott követendő mintává a szeretetteljes, bizalmas, szinte barátnői kapcsolat anya és lánya között. Mi lehet a probléma a való életben egy ilyen kapcsolattal? Milyen buktatói lehetnek a túlságosan erős kötelékének? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Székács Zsófia tanácsadó pszichológus cikkében.

A sorozat hatására sokan gondolhatták vágyakozóan, hogy bárcsak hasonlóan mély kapcsolatuk lenne édesanyjukkal, lányukkal. Ez nem csoda, hiszen a szereplők közötti erős kötelék, az őszinte beszélgetések, és az „egy húron pendülés” valóban szívet melengető volt. Bár nem kívánjuk csorbítani az egyébként ötletes és kedves sorozat sikerét, de fontos tudnunk, hogy az első látásra irigylésre méltónak tűnő kapcsolat a való életben számtalan buktatót, káros következményt rejthet magában, amely hosszú távon mind a két fél életét ellehetetleníti.

Összemosódó feladatok

Anya és lánya között létrejövő erős bizalmi kapcsolat természetesen nem hátrány. Fontos, hogy a kamaszodó lány bátran forduljon az anyjához, amennyiben szüksége van tanácsra, támogatásra, és hogy adott esetben megértő fülekre találjon. Azonban fordított esetben, ha az anya találja meg problémáival a lányát, azzal lehetséges, hogy olyan szükségtelen és korának nem megfelelő súlyokat helyez a vállára, amivel egy kamasz lánynak még egyáltalán nem kell foglalkoznia. A parentifikáció jelensége, amikor egy gyereknek ki kell lépnie a saját családban betöltött pozíciójából, és szülői feladatokat kell ellátnia, problémákat megoldania, nem csak azokra a családokra jellemző, ahol az anya válás vagy haláleset okán egyedül marad lányával. Olyan családoknál is megjelenhet, ahol a látszólagos egység ellenére a családtagok nem tudják betölteni a családban szükséges pozíciójukat, ami idővel

A SZEREPEK ELMOZDULÁSÁVAL JÁRHAT.

A parentifikáció során egy gyereknek ki kell lépnie a saját pozíciójából, és szülői feladatokat kell ellátnia.

Egy középkorú nő számtalan olyan anyagi, párkapcsolati, munkahelyi problémával kerülhet szembe, amelyek megoldásához támogatásra van szüksége. Ideális helyzetben támaszt találhat párjánál, testvérénél, barátainál, saját anyjánál. Viszont, ha ezek a kapcsolatok hiányoznak vagy nem elég erősek és stabilak, úgy előfordul, hogy

AZ ANYA A HOZZÁ LEGKÖZELEBB ÁLLÓ LÁNYGYERMEKET AVATJA BE PROBLÉMÁIBA,

ezzel olyan terheket rakva annak vállára, amely ellehetetleníti, hogy a gyerek a korának megfelelő életet éljen, saját feladatait ellássa.

Mindenki „dedós”

A gyerekek az adott pillanatban gyakran nem is veszik fel ennek a súlyát, sőt megtisztelő számukra, hogy anyjuk „beavatja” őket az életükbe. Fontosnak és felelősségteljesnek érzik magukat, ám ezzel együtt a kortársak világa egyre idegenebbé, gyerekesebbé válik a szemükben. Fokozatosan növekszik a távolság a többiek és őközte, és koravén viselkedésükkel csakhamar teljesen elszigetelődnek osztálytársaiktól. Azonban az efféle szociális izolációnak hosszú távon az lehet az eredménye, hogy a gyerekek nem tudják megélni azokat az érzéseket, első szerelmet és barátságokat,

A cikk további folytatása: http://mindset.co.hu

2017 december 11.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás