Híd a generációk között – "Az anyósom átvette az uralmat a családunk felett"
Hány és hány olyan esetet hallunk, hogy megromlik a viszony az anyós és a meny között éppen a baba születése körül, a gyerekszerepbe ragadt férj pedig labdaként pattog a két egymással rivalizáló nő között. A családi békétlenség természetesen megállíthatatlan konfliktuslavinát indít el, további sértettséget, patthelyzetet szül. Erre keresünk családterapeuta és mediátor szakértőinkkel közösen magyarázatokat és megoldásokat.
"Amióta a párom édesanyja nagymama lett, teljesen kifordult önmagából, és sajnos napi szinten mérgezi az életünket. Nem mondom, mindig is furcsa természete volt, de azért jó kapcsolatot ápoltunk vele, sőt, az eljegyzésünkkor még meg is jegyezte, hogy a fia mellé kapott egy lányt is. A baljós felhők csak az esküvőnk után kezdtek gyülekezni, ugyanis egyre inkább jelen akart lenni az életünkben. Először azzal nyomasztott bennünket, hogy mikor jön már végre a baba, mikor unokázhat? Aztán amikor várandós kismama lettem, vizsgálatokra kísérgetett, és ellenőrizni akarta, hogy mit eszek, milyen vitaminokat szedek, mennyit sportolok, bele akart szólni mindenbe. Szülés után, amikor hazakerültünk a kórházból, már egy óra múlva hívatlanul betoppant. A gyerekágyas időszakban is folyton ránk telepedett, nem értette a finom célzásokat, hogy most nincs rá szükségünk, és szeretnénk egy kicsit magunkban lenni. Az elkövetkező hónapok is úgy teltek, hogy bármikor véletlenszerűen felbukkant nálunk babalátogatás címén, és kéretlenül beleszólt mindenbe, mondván "neki is milyen jó volt annak idején, hogy az édesanyja ott volt végig mellette". Akkor már egyértelműen, de még mindig udvariasan jeleztük neki, hogy nem kell jönnie hozzánk állandóan. Erre kiborult, sírt, drámázott, és azt hajtogatta, hogy mi nem engedjük neki látogatni az unokáját, pedig ő csak jót akar.
Eleinte minden idegszálammal azon voltam, hogy megfeleljek neki, és kerültem, hogy miattam legyen a páromnak konfliktusa az anyukájával. De ha őszinte akarok lenni, amikor csak megláttam a telefon kijelzőjén a nevét, a gyomrom görcsbe rándult. Tehetetlenségemben gyerekesen kezdtem el védekezni, amikor váratlanul ott állt a kapuban nálunk, és nyomta a kapucsengőnket, nem nyitottam ajtót, letagadtam magunkat.
A párom és köztem vágni lehetett a feszültséget, a veszekedések az anyukája miatt napi szintűek lettek. Közben egyre bosszantott, hogy az anyukája társaságában mindig átment jó kisfiúba, olyankor, mintha nem is az én párom lett volna. Egy idő után elkezdett zavarni, hogy mennyire éretlenül viselkedik. Az anyja letapogatta a csápjaival, hogy egyre többet veszekszünk otthon, és éreztette velem, hogy képes bármikor közénk állni. Mondanom sem kell, hogy a párom mindig az ő pártját fogja, mondván "a nagymamának is joga van az unokához"... Úgy éreztem, hogy vannak "ők" meg én egyedül. Az anyósóm pedig átvette az uralmat a családunk felett, sokszor a betegségével zsarolgat bennünket. Ha a célját mégsem tudná valamiért elérni, akkor hogy hogysem, mindig rosszul lesz. Mostanra állóháború alakult ki. Engem ugyan már nem tud megvezetni, de látom, hogy a párom még mindig egyre jobban függ tőle..." - írja olvasónk, akinek a története sokak történetével egyezik.
Miről van itt tulajdonképpen szó? A frissen megalakult család ugyan már fizikailag levált a szülőktől, tehát el is költöztek otthonról, mi több már kisgyerekük is van, látszólag már felelős, önálló felnőttek, de érzelmileg mégsem váltak le Anyukáról (vagy más esetben még mindig Apukának akarnak bizonyítani).
Mit mond a szakértő a családi szerepzavarokról?
A Kölöknet szakértői, Horváth Ida mediátor és Horváth Magdolna családterapeuta Híd a generációk között elnevezésű, többrészes beszélgetéssorozatában a mai generációk egymáshoz fűződő viszonya és az unoka fegyvernemként való használata után ezúttal a családi szerepzavarokat boncolgatják. Többek között elmagyarázzák nekünk, hogy milyen lelki rugók mozgatják azt a nagymamát, aki bár nem akar rosszat, mégis rátelepszik az újdonsült családra. Hogyan van az, hogy éppen akkor kezd konfliktusos lenni az anyós-meny viszony, amikor az új család megszületik? Addig miért szép és jó minden? Szakértőink arra figyelmeztetnek, hogy amikor a nagyszülő jelenléte már többször kerül szóba, mint a fiatal pár kapcsolata, az azt jelzi, hogy a helyzetet sürgősen kezelni kell.
És hogy mi a megoldás? A szakértői videóban erre is rávezetnek bennünket. Már, akit lehet. Mert ahogy Seneca is mondja: "Vezetik a végzetek akarót, a nemakarót vonszolják".
