"A gyerekemet szeretem, anyának lenni utálok"
Angéla Murinai a 10 okom a haragra című kötete után újabb könyvet jelentetett meg, amely a patriarchátus okozta károk közül most az anyaság nehézségeire hívja fel a figyelmet, és arra keresi a választ: ha a nők tömegei szeretik gyerekeiket, miként lehetséges, hogy mégis utálnak anyának lenni? Az erős felütés után következzék pár gondolat a Tea Kiadó gondozásában frissen megjelent Anya szív című kötetből.
’Anyának lenni rendkívül nehéz és felelősségteljes, de egyben a legcsodálatosabb küldetés is a világon. A legfantasztikusabb érzés, amit egy nő megélhet az élete során...’ - ezek voltak azok a mainstream médiában megjelenő ragadós, mézesmázos mondatok, amelyek után Angela Murinai úgy döntött, hogy egyszer s mindenkorra rendet tesz a fejekben, és könyvet ír az anyaság hamiskás, szelíden ábrándos időnként szándékosan elferdített valóságáról. A szerző tabudöntögető esszékötete 1700 anya hangját, megrázó vallomását hangosítja ki, azokét, akik saját anyaságukat csalódottsággal és keserűséggel élik meg.
Az anyaság modernkori változata nem a gyerekről szól
"Anyának lenni nem csodálatos, és ha egy nő életében ez a legfantasztikusabb érzés, az csak azért lehetséges, mert a gyereknevelésen kívül semmi más érdekes dolog nem történik vele. (...) Az anyaság a legtöbb nő számára egy hamis mázba csomagolt rabszolgaság, évtizedeken át tartó szünet nélküli ingyen munka, végtelen anyagi és egzisztenciális kiszolgáltatottság, szavakkal le nem írható mennyiségű stressz, elvárás, frusztráció. Az anyaság modernkori változata legkevésbé a gyerekről, a gyerek iránti elhivatottságról, a vele való kapcsolatról, sokkal inkább a patriarchális kapitalizmus kiszolgálásáról szól. Arról, hogy ez a rendszer a gyerek mögé bújva miképpen zsigereli ki gátlástalanul a nőket, és várja el tőlük az otthonok rendben tartását, a férfierő újratermelését, a betegek és az idősek gondozását, a családokra váró érzelmi és logisztikai munka elvégzését, magyarul ezeknek az egységeknek a működtetését." (idézet a könyvből)
Amint olvashatjuk a feminista szépíró csöppet sem finomkodik, nem takargat, nem pironkodik. Metsző, karcos, brutálisan őszinte görbetükröt tart elénk, nők elé. Azok elé is, akik már túl vannak a gyerekvállaláson, és azok elé is, akik még családalapítás előtt állnak, mert úgy gondolja, hogy anyáink és a társadalom mindent elborító agymosással gondosan elhallgatja a lányok és a nők elől a valóságot.
Nem minden nő érzi csodálatosnak az anyaságot
"Az igazság azonban az, hogy nem minden nő érzi csodálatosnak az anyaságot, de minden nő tudja, hogy erről jobb mélyen hallgatni, ha el akarja kerülni a megszólást, a büntetést, a vádaskodást és a lenézést. Minden nő azzal az ígérettel nő fel, hogy a boldogságot a gyerek és a család hozza el számára, ezért később az identitása megőrzésének érdekében (is) muszáj elhitetni magával, hogy az anyaság és minden, amivel jár, valóban boldogító. Vannak boldog pillanatai, ez tagadhatatlan, és vannak olyan kiváltságosok, akik megfelelő erőforrások birtokában több ilyen boldog pillanatban részesülnek, mint az átlagos vagy az átlagosnál rosszabb helyzetben élő nők" - írja Angela Murinai.
Az Anya szív korrajz, vitaindító írás, társadalomkritika, amely az örökölt sémák felszámolását, a generációkon átívelő és kulturális határokat feszegeti.
"Talán az első voltam Magyarországon, aki anyaként nyíltan írt arról, hogy az a cukormáz, amivel ezt az intézményt igyekeznek eladni a nőknek valójában messze nem olyan édes, mint gondolnánk, sőt sokaknak, sokszor és az idő előre haladtával egyre inkább keserű. Jogos a kérdés, hogy miért érdeke a fennálló rendszernek ezt elhallgatni, sőt elhazudni a nők elől, valamint fondorlatokkal, hazugságokkal beletolni őket a gyerekszülésbe? Miért jó az, ha kiégett, frusztrált anyák nevelnek zavarodott, szomorú gyerekeket? Miért ítéli el a világ azokat, akik látva a többi anyát azt mondják, ők ebből nem kérnek, nem akarnak szülni? Mik azok a nyomasztó feladatok, amiket a gyereknevelésen túl járulékos teherként rátesznek a nők vállára, és amik aztán szinte elviselhetetlenné teszik ezt az elvileg szép és örömteli életformát? Volt-e olyan a történelem során, amikor jó volt anyának lenni? És ha igen, akkor kiknek volt jó?"
Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatták Angela Murinait, amikor nekilátott hiánypótló, szociológiai igényű könyvének, amelyet érettgondolkodású felnőtt olvasóknak szán társadalmi diskurzus céllal.
A kötet már kapható, amelyet az alábbi linkre vagy borítóképre kattintva pár egyszerű lépésben megrendelhető - most kedvezményesen!
Angela Murinai: Anya szív (Tea Kiadó)
