ÓvodaÓvodai mindennapok

A csoport és a konfliktus-megelőzés

Tíz módszer a problémák megelőzésére a csoportokban

Korábban már írtam arról, hogyan lesz az egyes emberekből közös értékek és normák alapján működő csoport, és mennyire fontos szakemberként - pedagógusként, pszichológusként, szociális munkásként stb. -, hogy a gyerekek közösségéről mint csoportról gondolkodjunk. Nem árt azonban azt is tudni, mennyit segíthet nekünk a csoport  a konfliktushelyzetek megelőzésében vagy kezelésében. Hogy hogyan? Erről olvashatnak ebben a cikkben.

Ha tudatosan igyekeztünk és dolgoztunk azon, hogy legyen egy csoportunk, akkor már probléma felmerülése esetén is támaszkodhatunk rájuk. A jól működő csoport sokat segíthet abban, hogy a konfliktusokat képesek legyünk megelőzni vagy megfelelően tudjuk kezelni. Az alábbiakban ezzel kapcsolatos módszereket mutatunk be.

  1. Bármely tevékenységnek, amibe egy csoport belekezd, három szakasza van: tervezés, kivitelezés, értékelés.

    A tervezés során megfogalmazzuk az elvárásokat; minden csoporttag tudni fogja a tevékenység kivitelezésének tervét és az elfogadható viselkedési normákat. A csoporttagoknak meg kell ismerniük a határidőket, az egyénre szabott feladatokat és a célokat.

    A kivitelezés valójában a terv megvalósítását jelenti; ez lenne a cselekvés szakasza. Természetesen a menet közben felmerülő problémákat oldjuk meg, de ne feledjük, hogy a cél a tevékenység sikeres befejezése. Ilyenkor nem éppen célravezető, ha egyes gyerekeknél leragadunk, mert az hátráltathatja a munkát.

    Az értékelés mindig egyfajta reflexió. Az ünneplés kötelező elem, a dicséret az egész csoportnak kijár. Segít továbbá abban is, hogy a jövőben hogyan kerüljük el a felmerült nehézségeket.
     
  2. A tevékenység kivitelezése során fontos a következetesség és az állandóság.

    A tevékenységeket mindig az elvárásoknak megfelelően kell végrehajtani – amelyeket a kezdeti tervben megfogalmaztunk –, ezért a csoportot figyelmeztetni tudjuk vállalásaira.

    A következetlenség ellenállást szül, ezért bármennyire is nehéz, a következetességre kell törekednünk. Ez különösen akkor jelent kihívást, ha több szakember vezeti a csoportot.

    Fontos, hogy a magunk által felállított elvárásoknak mi magunk is megfeleljünk, mert ha nem, akkor megerősítjük azokat a nem megfelelő magatartásformákat, amiket meg akarunk változtatni.
     
  3. A tevékenységeket csoportosan kell megtervezni, és csoportban is kell megvalósítani.

    Sokszor esünk abba a hibába, hogy nem vonjuk be a gyerekeket a tervezésbe, nem kérjük ki a véleményüket, mert ez időigényes, aztán csodálkozunk, miért vernek szét egy kétnapos kirándulást. A kezdeti befektetett plusz energiák később megtérülnek. Ne feledjük: „Egységben az erő!”
     
  4. Minden csoport környezetét tisztán, rendben kell tartani.

    A „problémás” gyerekek gondolkodására erősen hatnak a szimbólumok: a környezetet sokszor szimbólumokban értelmezik. Így a rendetlenség a bennük lévő zűrzavar kifejezése, a rend pedig a zűrzavarból való kilépést jelképezi.

    Nem beszélve arról, hogy egy óra eleji sepregetés például megmozgatja az egyébként nyughatatlan gyermeket, és máris jobban tud majd figyelni.
     
  5. A napi rutin betartása fontos.

    Ha egy gyermek tudja, mi vár rá, az biztonságot nyújt számára. Ha pedig nem tudja, az bizonytalanságot. Éppen ezért a felnőttnek és a gyereknek is az az érdeke, hogy legyen egy rendszer, ami kiszámítható.
     
  6. Minden nap fontos a „kézzelfogható” siker.

    A gyerekek bizalmatlanok és kevésbé motiválhatók azzal szemben, amit nem látnak, ezért érdemes úgy alakítani a napjukat, hogy legyen valami, amit megtapasztalhatnak, megfoghatnak, hazavihetnek. Kapjanak a munkájukról közvetlen visszajelzést.
     
  7. A pedagógusnak minden esetben meg kell őriznie a tekintélyét.

    Természetesen nem gondolom azt, hogy a pedagógus nem erre törekszik, de fontos, hogy a tekintély fenntartásának feladatát tudatosítsuk magunkban. Mert ha ez elvész, a konfliktushelyzetet nem leszünk képesek a kezünkben tartani.
     
  8. Minden percet be kell osztani!

    A gyerekek sikeresebbek, amikor van elfoglaltságuk, és ott van mellettük egy felnőtt, aki szintén részt vesz a tevékenységben. Ez is egy olyan pont, amit sok szakember nehezen tesz meg, mert egész nap a gyerekekre vigyáz, legalább a szabadidőben hadd tegyen azt, amit szeretne. Hadd igyon meg nyugodtan egy kávét, hadd beszélgessen a kollégájával, hadd telefonáljon haza a családjának.

    Mégis szem előtt kell tartanunk, hogy a „problémás” gyerekek nem tudják felelősséggel beosztani a szabadidejük, ezért pontosan meg kell tervezni azt, és segíteni kell neki abban, hogy hasznosan is töltse el a felnőtt jelenlétében.
     
  9. A problémamegoldás a csoport feladata.

    A problémamegoldás egyértelműen a csoport feladata és felelőssége. A nehézségekkel a saját erejükből kell megküzdeniük. Így nekünk, felnőtteknek sem kell egyedül megvívnunk a harcot egyes gyerekekkel, hanem bátran támaszkodhatunk azokra a csoporttagokra, akiket megtanítottunk konfliktust kezelni csoportos szinten.
     
  10. A probléma-megoldási folyamat igazodik az előzetesen megismert protokollhoz.

    Itt arra gondolok, hogy amennyiben mi felnőttként kialakítottunk egy konfliktuskezelési gyakorlatot, és azt a csoporttagok jól ismerik, mert már sokat gyakorolták, akkor célravezető mindig ennek mentén haladni előre a probléma-megoldási folyamatban.

A fenti felsorolás csak egy összefoglalója annak, amit szakemberként egyébként is alkalmazunk munkánk során - sokszor puszta rutinból. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy tudatosan tekintsünk a csoportfolyamatokra és tudatosan használjunk egy módszert - vagy többet - , hiszen ez nemcsak nekünk, de a gyerekeknek is hasznára válik.

2011 április 13. Peer Krisztina

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás