ÓvodaÓvodai mindennapok

Alma a fán

„Igazi párbeszédek alakulnak ki köztünk”

„A szülők egyszerűen csak jó óvodát szeretnének” – mondja Benyeczkóné Juhász Katalin, aki a kompetenciafejlesztéssel kapcsolatban olyan álláspontot képvisel, amellyel feltehetően sokan azonosulnak ma Magyarországon. Szerinte ugyanis a gyermekek ismeretére épülő nevelés teszi eredményesebbé, hatékonyabbá az óvodai mindennapokat: a kompetenciák úgyszólván maguktól fejlődnek, amennyiben a pedagógusok elegendő időt szánnak rá, hogy alaposan megismerjék a gyermekeket, és együttműködjenek egymással, illetve a szülőkkel.

Az óvodavezető az adott óvodai csoporthoz tartozó szülők rendszeres találkozásán alapuló, szeretetteli légkörben látja a jó óvoda egyik legfőbb biztosítékát. Az egy közösséghez tartozó szülők a tatabányai Turul Óvodában már nem csak elfutnak egymás mellett a folyosón: a rendszeres közös rendezvények egyik nagyszerű hozadéka, hogy igazi párbeszédek alakulnak ki köztük. Az óvodában nincsenek zárt csoportszobák. Így bármikor jön a szülő, láthatja, hogy mit csinálnak a gyerekek, hogyan dolgozik az óvónő, nincsenek titkaik…

A tatabányai pedagógusok azonosulnak az LLL (Lifelong learning: az egész életen át tartó tanulás) filozófiájával. Az óvodában töltött 3-4 évet az egész életen át tartó tanulási folyamat kezdetének, alapjának tekintik: éppen ezért kulcsfontosságú szerepet tulajdonítanak annak, hogy minden gyermek nyitott maradjon a világra, örömét lelje saját tudásában, képességeiben.

De „… nem csak a gyerekeinket neveljük, hanem saját magunkat is” – olvashatjuk az interjúban. A Turul Óvoda pedagógusai a módszeres kompetenciafejlesztés gyakorlatába is belekóstoltak. Azóta még tudatosabban, átgondoltabban és összehangoltabban dolgoznak, illetve nyitottabbak és elfogadóbbak lettek: a gyermekek bármely ponton megfigyelhető, önmagukhoz viszonyított fejlődését sikerként könyvelik el.

Az óvodákat és iskolákat egyaránt érintő kompetenciafejlesztés jól láthatóan elindította a mindezidáig elhatárolódó szakmai szerepek és gondolkodásmódok intézményfoktól függetlenedő integrálódási folyamatát. Korábban elképzelhetetlen volt, ma már nem számít ritkaságnak, hogy tanítók, tanárok és óvodapedagógusok olyan kérdésekről beszélgetnek hétköznapi szinten egymással, amelyek mindegyikük számára értelmezhető, érdemi szakmai tartalommal bírnak. A gyermekismeret fogalmával leírható tudás alkalmas lehet egy ilyen, elméletileg megalapozott közös nevező szerepének betöltésére is.

Benyeczkóné Juhász Katalin

1982-ben kezdte óvodapedagógusi pályáját. 1993-ban kapta megbízatását a tatabányai Turul Óvoda vezetésére. Vezetői törekvései a gyermekek óvodai ellátásának szakszerűbbé tételére, az emberi és tárgyi erőforrások fejlesztésére irányulnak. Tevékenységét szakmai igényesség, felkészültség és innovativitás jellemzi. A hazai óvodapedagógiai értékekre épített egészséges modernizáció híve. Publikációi a gyermekek egyéni fejlesztési lehetőségeiről, a tehetséggondozásról és a felzárkóztatásról szólnak. A kompetenciafejlesztés elkötelezett híve, ez tükröződik mentori tevékenységében és pedagógiai munkájában egyaránt.

Az óvodavezető mintha csak az előző interjú gondolatmenetét folytatná: a jó pedagógusnak mind szociális, mind szakmai értelemben nagyfokú rugalmasságot kell tanúsítania a munkája során. Véleménye szerint, ha az óvoda biztosítja a gyermekek számára a nyugodt, biztonságos környezetet, a gyermekeknek megfelelő tevékenységeket  - magától értetődően és természetes módon fejleszti a kisgyermek kompetenciáit is.

  • Mitől jó ma egy óvoda?

  • Ezt a kérdést mi, pedagógusok is minden évben feltesszük magunknak. A szülők számára akkor vetődik fel ez a kérdés a legélesebben, amikor óvodát keresnek gyermeküknek. A mai szülő már sokkal alaposabban tájékozódik, mint hajdanán: megnézi az intézményeket, ha lehet, a jövendőbeli pedagógust is, mert azt szeretné, hogy ebben a 3-4 éven át tartó fontos életszakaszban megbízható kezekbe adja gyermekét.

    Egyre gyakrabban fordul elő egyébként, hogy a szülők az óvoda helyi nevelési programjáról is érdeklődnek, és rendre előkerül az a kérdés is, hogy milyen többlet-szolgáltatást, különleges fejlesztést tudunk nyújtani a kicsik számára. Ilyenkor igyekszünk beavatni a szülőket nevelési filozófiánkba, illetve mindabba, amit a hétköznapokban óvodánktól elvárhatnak. Megnyugtatjuk őket afelől, hogy esztétikus környezetben, jól képzett pedagógusok foglalkoznak majd gyermekeikkel: sokat fogunk mesélni nekik, énekelünk, verselünk, játszunk majd velük. Ez ugyanis hitünk szerint az óvoda alapvető funkciója, ezt határozza meg számunkra az Óvodai nevelés országos alapprogramja is.

    2005-ben kipróbáltunk egy kompetencia alapú óvodai programcsomagot, s azóta egyre nagyobb hangsúlyt helyezünk arra, hogy tudatosan és személyre szabottan fejlesszük a hozzánk kerülő kisgyermekeket. Sietve hozzáteszem: minden jól működő óvoda, amely biztosítja a gyermekek számára a biztonságos, nyugodt, szeretetteljes légkört, és odafigyel arra, hogy a gyermekek örömüket leljék saját tudásukban, természetes módon fejleszti a kisgyermek kompetenciáit. A tatabányai Turul Óvoda tehát nem valami gyökeresen új dologba kezdett, hiszen továbbra is azt tesszük, amire mindig is hivatottak voltunk. A változást talán abban lehetne megragadni, hogy egyrészt tudatosabban, átgondoltabban és összehangoltabban dolgozunk a fentiek érdekében, másrészt nyitottabbak és elfogadóbbak lettünk, amennyiben a gyermekek bármely ponton megfigyelhető, önmagukhoz viszonyított fejlődését is sikerként könyveljük el.


  • Miért tartja ennyire fontosnak, hogy az óvodai nevelés tudatos legyen? Hogyan értelmezhetjük ezzel összefüggésben a szabad játék fogalmát?

  • A kérdés csak látszólag keresztkérdés! A kisgyermek játéka természeténél fogva szabad. A pedagógusok módszertani kultúrája döntő szerepet játszik abban, hogy a szabad játék valóban előáll-e. A tudatosság éppen ahhoz kell, hogy megteremtsük ennek a szabad játéknak a feltételeit: beleértve az ehhez szükséges időt, a különféle járulékos tevékenységeket, a megfelelő eszköztárat, és mindezt beleillesszük az adott óvodai nap menetébe: előkészítve a hangulatot, a játékhoz nélkülözhetetlen érzelmi légkört. Nagyon fontos az is, hogy a felmenő rendszerben dolgozó óvónő páros jól ismerje a rábízott gyerekeket, sőt egymást is. Tudatosságot feltételez az is, hogy saját munkánk és a ránk bízott gyermekek fejlődésének nyomon követhetősége érdekében folyamatosan rögzítjük, hogy mit szeretnénk elérni, hol tartunk a fejlődésben, egyáltalán: van-e fejlődés, vagy éppenséggel stagnálást észlelünk a csoportban az adott területen.
     
  • Milyen személyiségjegyekkel kell rendelkeznie a pedagógusnak, hogy ezzel a szemlélettel azonosulni tudjon?

  • Bízom abban, hogy az óvodapedagógus pályát választók személyisége, beállítódása eleve humánus, gyermekközpontú, szeretetteljes és befogadó. De tőlünk, óvodapedagógiai szakemberektől ma már ennél jóval többet vár el a szakma és a társadalom. Képesnek kell lennünk arra, hogy egyszerre több kisgyermek személyes érdekeit szem előtt tartsuk, az egyes gyermek és a gyermekcsoport jóllétéről egy és ugyanazon időben gondoskodjunk: mindez komoly szakmai és emberi együttműködést, nagyfokú tudatosságot, a nevelési folyamat egészében való gondolkodásmódot igényel a pedagógusoktól, a teljes óvodai nevelőtestülettől, és természetesen az óvoda vezetőségétől is.

    Inkluzív pedagógia

    A befogadó nevelés gyakorlata; befogadó pedagógiai légkör- és eljárásrendszer.

    Beszélnünk kell arról is, hogy az óvodai csoportok nem csak egészségesen fejlődő gyermekekből állnak. Inkluzív pedagógia – ezt a kifejezést sokszor hangoztatjuk manapság. Tegyük fel magunknak a kérdést: valóban befogadjuk-e, őszintén elfogadjuk-e a különböző képességű, esetleg bizonyos szempontból hátrányos családi környezetből érkező gyerekeket? Ugyanakkor: tudjuk-e tolerálni az egészséges gyermekek másságát is? A jó pedagógusnak nem csak szociális, hanem szakmai értelemben is nagyfokú rugalmasságot kell tanúsítania a munkája során.

    Azt is el kell tudnunk fogadni, hogy ma már nem elegendő az egyszer megszerzett diplomára alapozni a pályafutásunkat, szükség esetén új kompetenciákra is szert kell tennünk, fejleszteni, nevelni kell magunkat is az új kihívásoknak megfelelően. Természetesen az az ideális, ha nem csak az óvoda, hanem a szülőtársadalom is így gondolkodik önmagáról.

A teljes interjú itt olvasható.

Az interjú a Tempus Közalapítvány Alma a fán – Párbeszédek a kompetenciafejlesztésről c. kötetében (2010) jelent meg, amely az Európai Bizottság és a NEFMI támogatásával megvalósuló „Az egész életen át tartó tanulás hazai megvalósítása” c. projekt keretében jött létre.

A kiadvány elérhető és letölthető a Tempus Közalapítvány honlapjáról.

A cikkben felhasznált fotó a tatabányai Turul Óvodában készült.

2011 szeptember 23. Kölöknet

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás