ÓvodaÓvodaérettség

Óvodaérettség - már ilyen is van?

„Képzeld, a szomszédasszonyom lányát, aki most töltötte a hármat, nem vették fel az óvodába, azt mondták neki, hogy „még nem óvodaérett”. Mondd csak, már ilyen is van?”- kérdezte nemrég egy ismerősöm. „Hivatalosan” nincs „óvodaérettség”, a beíratás egyetlen feltétele a megbízható nappali szobatisztaság. Mégsem tudtam egyértelmű nemmel válaszolni a kérdésre, mivel nem ez volt az első eset, hogy az „óvodaérettség” fogalmával találkoztam. Az itt következő gondolatok talán megkönnyítik az óvodába kerülő gyermek s vele a szülők életét és az óvónők munkáját.

Az óvónők szerint....

... a legfontosabb, hogy a kicsi nappalra megbízhatóan szobatiszta legyen. A délutáni alvásidőben is csak akkor maradhat bent, ha nincs szüksége pelenkára. Többé-kevésbé tudjon öltözködni: a bugyi, harisnya, nadrág felhúzása ne jelentsen gondot, s tudja felvenni a kabátját, cipőjét, sapkáját. Természetesen segítenek a kicsinek, megigazítják, begombolják, bekötik, amit szükséges, de bizonyos fokú önállóságot elvárnak az óvodában.

... a másik lényeges feltétel, hogy a gyermek tudjon önállóan enni: ne legyen számára ismeretlen a kanál és a villa, biztonságosan használja a poharat.

... emellett nem árt, ha a hároméves már viszonylag érthetően beszél, korának megfelelő szókinccsel rendelkezik, képes kifejezni a kívánságait.

Amit a pszichológus még hozzátehet

Az óvodaérettség tulajdonképpen a gyermek életkorának megfelelő fejlettségi szint elérését jelenti, ami kiterjed a kommunikációra (beszédfejlődés, kapcsolatteremtés), a szociális érettségre (kapcsolatteremtési képesség gyerekekkel és felnőttekkel), a megfelelő szintű önállóságra (öltözködés, evés) és a pszichés érettségre (el tudja fogadni az anyai távollétet, tudja, hogy az elválás nem végleges, és érte fognak jönni).

Ezekre a képességekre a gyermek általában szert tesz. Az önálló evés és öltözködés megtanulása kétéves kor körül a gyermek részéről vetődik fel igényként, sok maszattal és lassúsággal jár, de az „én tudom”, „én csinálom” igényének érdemes engedni, már csak a személyiségfejlődés miatt is.

A beszédfejlődést a versek, népdalok ritmusa, ismétlődése segíti, ezek épp megfelelőek a gyermek számára. A közös beszélgetések, játékok, a sok-sok miértre adott válasz segíti az ismeretek, s ezzel a szókincs növelését, ami meghozza a kedvet a beszédhez.

A szobatisztaság is kétéves kor körül alakul ki, a testi-lelki érettség elérése után szinte heteken belül megtanulja kontrollálni magát a gyermek; először nappalra, majd nem sokkal később éjszakára is.

Az óvodához szükséges képességek tehát már kétéves kor körül igényként jelennek meg a gyermek részéről, s a szülői támogatás, elismerés, biztatás talaján aztán egyre jobban megszilárdulnak, és természetessé válnak a gyermek számára.

Óvodaérett szülők?

S még egy gondolat, ami már a „szülők óvodaérettségéről” szól. Az óvodakezdés a szülők számára sem egyszerű. Előfordul, hogy az „óvodaérett” gyermeket az anya nehezen engedi el magától. Kimondatlan, nem tudatos félelmek vezetik, amit a kommunikációjában is érezni lehet. A gyermek természetesen reagál az anyai bizonytalanságra, s már ő sem akar az óvodában maradni. Megkezdődnek a reggeli sírások, a nehéz elválások. A sok könny miatt az anya visszaigazolva érzi aggodalmát, s máris kész egy körfolyamat, amelyben mindenki csak rossz érzésekkel gondol az óvodára.

Ezért (is) nagyon lényegesnek tartom az óvónők és a szülők közötti folyamatos, bizalmon alapuló kapcsolattartást. Az óvónők más szempontok alapján figyelik a gyermekeket. Tapasztalatuk, képzettségük miatt olyasmire is felfigyelnek, amit a szülő esetleg nem vesz észre, nem tart fontosnak. Az óvodáskor a gyermek életében élményekkel, felfedezésekkel, tanulással teli, izgalmas időszak, amit értő, óvó figyelemmel a környezetében élő felnőttek még gazdagabbá tehetnek számára.

2008 április 18. Izsó Ildikó

 
Kölöknet hozzászólások  
(4 hozzászólás) 
2014 augusztus 04.
barbatrükk
Kedves Anita! Te is 3 éves leszel? Te is most lettél csak szobatiszta? Öltözködni nehézkesen tudsz? Ezek után ne csodálkozz, hogy a gyermekednek komoly baja van a beszéddel...
2009 július 28.
Anita
Mi Mátéval most leszünk 3 évesek ősszel. Szinte muszáj oviba járni a gyerkőcnek, mert szeptembertől munka van. Szobatiszták vagyunk, öltözni kicsit nehézkesen, de tudunk, ámde a beszéddel komoly bajok vannak. Valaki azt ajánlotta, hogy nyárra járassam magánoviba, de munka híján nem tudom megfizetni. Egy gyakorló dada szerint nem vészes, ha még nem beszél, mások szerint meg alulfejlett (mindenre van saját szava, felismer és megnevez dolgokat a saját nyelvén). A húgom szintén nem tudott beszélni, de pont a közösségi élet miatt nagyon hamar beletanult. Bölcsi nincs a környéken, és ha volna is, nem lenne hely. Valami ötlet?
2009 június 29.
 
Nálunk a kisfiúnk, Marci most múlt 4 éves. Amikor tavaly jelentkezett az óviba, neki is óvodaérettnek kellett lennie. Olyannyira, hogy az önálló öltöködésre is nagy hangsúlyt fektettek. Sajnos akkor a fiamnál még nem ment úgy az önálló öltöködés, sőt legtöbbször a harisnyával gyült meg a baja, ezért inkább vékonyabb nejlonharisnyát adtunk rá, az nem szorította annyira a lábát és könnyedén fel tudta húzni. Persze a többi szülőnek a gyerekeivel is sok probléma volt, nem csak a mienkkel.
2008 június 14.
anonyma
Nagyon örülök hogy elindult a Kölöknet. Pont azzal a korosztállyal foglakozzik, amelyikbe az Én gyerkőceim tartozznak. Konkrétan azért akartam hozzászólni, mert Mi is a beszokás problémájával kínlódtunk. Tavaly Májusban töltötte a kisebb fiam a 4.életévét.Szeptembertől járt oviba.Márciusig minden napos volt a műsor.Akkor az óvónő megelégelte műsort. kiszedte a kezemből, ráparancsolt hogy induljon átöltözzni egyedül torna foglalkozáshoz.Nem tetszett, sírtam én is már ott tartottam hogy kiveszem óvodából, nem érdekel mennyire nehéz betennem.Aztán CSODA történt.Az óvónő pár nap múlva elnézést kért tőlem amiért olyan nyers volt.Mondtam neki, nem haragszom,igaz hogy rosszul esett de ez kellet.Nem mondom hogy nem volt pityergés azóta, de titkolja az óvónők előtt hogy ha sír, de meg van a napi rituálénk reggel.Átöltözés után elbúcsúzzunk, kikisér a belső ajtóig, s egyedül megy be.Nagyon nehéz,talán Én is szertném ha még mindig velem lenne,de muszáj már járnia, jövőre nagycsoportos lesz, s iskolába készülünk.
Összes hozzászólás (4) megtekintése »
Kölöknet hozzászólás
aláírás