Alternatív pedagógiák
A Montessori-pedagógiáról
„Segíts, hogy magam csinálhassam” – vallják a Montessori-pedagógia hívei. A gyermeki kíváncsiságra, önálló felfedezésre építő módszer hívei különösen nagy súlyt fektetnek a megfelelő környezet kialakítására és az önállóan használható, fejlesztő eszközök biztosítására.
A Montessori-pedagógia a gyermek életkori szükségleteiből indul ki. Azt vallja, hogy megfelelő körülmények között a gyermek egészségesen fejlődik, ezért a pedagógia dolga „mindössze” annyi, hogy biztosítsa a természetes fejlődéshez legmegfelelőbb környezetet. Ezért fontos például a gyermek mérteihez alkalmazkodó berendezés. Ma már mindenki számára természetes, hogy az óvodákat és az alsós tantermeket kisebb méretű bútorokkal rendezik be, s kevesen tudjuk, hogy ez nem volt mindig így. A múlt század elején forradalminak számító ötlet Maria Montessori nevéhez fűződik...
Fejlesztő eszközök
A megfelelő környezet másik fontos összetevője a fejlesztő eszközök jelenléte. A Montessori-féle eszközök az életkornak megfelelő módon szólítják meg a gyerekek érzékeit és gondolkodási készségeit. Otthon, a családban számos olyan gyermekjátékkal találkozhatunk, melyek alapötlete Montessoritól származik. Ilyen az a gömb formájú „pottyantós játék”, amibe különböző apró tárgyakat (kockát, gúlát, teraédert stb.) kell a neki megfelelő lyukon bejuttatni. De ilyen a fakorongokat rúdra húzós toronyépítő játék is. Ezek a játékok egyszerre fejlesztik az érzékelést és a gondolkodást, s ráadásul önellenőrzésre is alkalmasak, hiszen csak a helyes gondolat vezet a megfelelő eredményre. Ugyanakkor az önállóan elért eredmény komoly sikerélményhez juttatja az eszközök kis használóit...
De a fejlesztő eszközök rendkívüli módon támogatják a „valódi”, iskolai tanulást is. A Montessori-pedagógia számos készségfejlesztő játékot (taneszközt) fejlesztett ki a kisiskolások számára (speciális kirakók, dominók, táblajátékok stb.), melyek segítségével saját belső kíváncsiságuktól vezérelve, a feladatmegoldás izgalmától hajtva, a számok és a betűk birodalmával ismerkednek jókedvűen, motiváltan, hatékonyan a kisdiákok.
Természetes érdeklődés
"Maria Montessori szerint a gyermek a fejlődés valamennyi szakaszában egy-egy területre különös fogékonyságot mutat. Ha a pedagógus felismeri ezt, a gyermek spontán aktivitására építheti az egész pedagógiai folyamatot." Bővebben...
A gyermek növekedésével azután a Montessori-pedagógiában is mind nagyobb hangsúlyt kap a világ jelenségeinek megértése; a kísérletezés és a kutatómunka; s ennek nyomán egymás és az osztály számára bemutató anyagok („könyvek”, poszterek stb.) készítése. A tananyagot most is elsősorban az érdeklődésen alapuló feladatvállaláson keresztül sajátítják el. Természetesen a feladat sikeres elvégzéséhez bizonyos alapismereteknek birtokában kell lenni; ez biztosítja a motivációt a „kötelező” ismeretek elsajátításához.
A Montessori-pedagógus – legyen óvónő vagy kamaszokkal foglalkozó tanár –, a fejlesztő környezet fenntartásáért felelős. Maga is ennek a fejlesztő környezetnek a része, amikor az eszközök és saját tapasztalatainak rendelkezésre bocsátásával segíti a gyermeket a spontán fejlődés útján.
