Történet a fiúról, aki egy hétig lógott az iskolából – Mire jó a mediáció?
A fiúval beszéltem először. 17 éves, gimnazista, érettségi előtt állt. Nem tanult rosszul, de kiemelkedő sem volt semmiben. Aztán egyszer nem ment be az iskolába, egész héten nem látták. A szülők azt hitték, iskolába megy reggelente, ott azt hitték, betegen fekszik otthon.
Egy hét után ismét megjelent a gimnáziumban, nem beszélt, nem adott magyarázatot. Az osztályfőnöke keresett meg (mint gyermekvédő mediátort), mert nem jutott semmire a fiúval, teljesen bezárkózott, magába fordult.
Tanítás után leültünk egy üres teremben. A fiú nem nézett rám, összefont karral bámult maga elé. Bemutatkoztam, elmondtam, miért találkoztunk. Semmi reakció.
Tudtam, hogy arra számít, hogy arról az egy hétről fogom kérdezni, amikor nem ment be az iskolába, és tudtam azt is, hogy bármit kérdeznék, nem válaszolna. Valahogy ki kellett billentenem ebből az állapotból.
Letettem elé egy „Érdeklődési térkép”- et, és csak annyit mondtam, 10 perce van rá, hogy kitöltse. Szemmel láthatóan ledöbbent, majd gondolkodás nélkül hozzálátott. Érdekes feladat, a diákok nagyon szeretik, és olyan dolgok is kiderülnek belőle, amiket másképp soha nem tudnánk meg.
Miután kész lett, együtt kiértékeltük. Többek között kiderült, hogy introvertált, szereti a logikai feladatokat, fontosak neki az emberi kapcsolatok, de sokat van egyedül. A hiányzásáról még mindig nem beszéltünk, ehelyett a jövőjéről kérdeztem.
Mit szeretne érettségi után csinálni? Semmit.
Hol szeretne továbbtanulni? Sehol.
Mivel szeretne foglalkozni 10 év múlva? Milyen munkát csinálna szívesen? Nem tudja.
És így tovább. Ennek a fiúnak nem volt jövőképe, teljesen motiválatlan volt, el sem tudta képzelni, hogy az érettségi után is lesz valami, hogy nem ér véget az élete. Ennél a pontnál már egyértelmű volt a számomra, hogy nem a hiányzás a valódi probléma, az csak egy tünet.
Szerzőnkről
Gyarmati Katalin egyetemi diplomáját a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán szerezte Hittanár- nevelő és Család- és gyermekvédő tanár szakokon. A haladó mediátori képzést a Család, Gyermek és Ifjúság egyesületnél végezte el. A megoldásfókuszú mediációról Marco Ronzanitól tanult. Dolgozott már gyermekvédelmi szakemberként, középsúlyos értelmi fogyatékos gyerekekkel, ezen kívül családgondozóként problémákkal küzdő családokkal.
Kértem, hogy meséljen a családjáról. Az anyukájával jó a kapcsolata, csak túl sokat aggódik érte, és kicsit sokat kérdez mindenféléről. Az apukája nem kérdez semmit. Ha mond valamit, általában ilyesmit: „Semmi se lesz belőled, ha így folytatod. Azt hiszed, ilyen bizonyítvánnyal felvesznek valahova? Az érettségi semmit se ér…” Aztán jön a veszekedés.
Mit tehet egy mediátor ilyen esetben?
Kell egyáltalán tennie valamit? Ha az érintett felek szeretnék, hogy javuljon a kapcsolatuk, akkor mindenképp. Ezért megkérdeztem a fiút, szeretné-e, ha úgy beszélhetne apukájával, hogy az nem kioktatás lenne, nem veszekedés, hanem valódi kommunikáció, ahol ő is elmondhatná, hogy mit gondol, mit szeretne. Elmondtam neki, mit jelent a mediáció, hogyan történik a gyakorlatban. Tetszett neki, bár voltak kétségei, főleg srrs vonsatkozóan, hogy apukája hajlandó lesz-e részt venni rajta. Ezt a részét bízza rám, kértem.
Felhívtam az apukát, kértem, hogy találkozzon velem, elmondtam neki, hogy beszéltem a fiával, és vele is szeretnék. Igent mondott, valószínűleg azért, mert kíváncsi volt.
Találkoztunk, beszélgettünk, neki is felajánlottam a mediációs lehetőséget.
Á, nem, köszönöm, nincs velünk semmi baj, mindent meg tudunk beszélni.
A fia szeretné. Sokat jelentene neki. Gondjai vannak, ezért is lógott egy hetet.
Tudja, hogy nekem mindent elmondhat, de mostanában csak veszekedni lehet vele. De megoldjuk.
Kis gondolkodás után végül mégis beleegyezett, rendben, részt vesz a fiával egy mediációs beszélgetésen. Időpontot egyeztettünk, és találkoztunk.
A mediációs beszélgetésről általában
Semleges helyen, biztonságos környezetben, maximális titoktartás mellett vezeti a mediátor a beszélgetést. Az ő szerepe az, hogy biztosítsa, hogy mindkét fél egyforma lehetőséget kapjon, hogy elmondhassa, mit szeretne, hogyan képzeli a közös jövőt a továbbiakban. A mediáció mindig a jövőre irányul, nem a múlt sérelmeit kutatja.
Vannak szabályok: egymást tiszteletben kell tartani, senki nem ítélkezhet a másik felett, a negatív minősítés is tilos. Mindenki csak saját magáról beszél, arról, hogy mik az igényei, mire lenne szüksége. A mediációs ülés végén születik egy megállapodás, amit a felek közösen hoznak, fogalmaznak meg, majd a mediátor írásban rögzít. Részletes és a gyakorlatban megvalósítható vállalások kerülhetnek bele. Senki nem köt kompromisszumot, senkinek nem kell „megadnia magát” a másik félnek, csak azt írjuk le, amit mindketten szeretnének.
Ebben az esetben apa és fia végre úgy beszélgetett, mint két egymást tisztelő ember. A fiú képes volt kimondani, hogy milyen rosszul esik neki, hogy az apja szerint ő semmire sem fogja vinni, emiatt tanulni sincs kedve, úgy érzi, bármit tesz, az kevés. Csak sodródik, fogalma sincs, merre tartson. Az apa elmondta, hogy azért beszél vele így, mert félti, és azt szeretné, ha bekerülne valami jó iskolába. Szeretné, ha jó munkája lenne, és boldogulna az életben. Ezekkel a mondatokkal csak buzdítani akarta őt, attól félt, hogy egyébként csak ül otthon, nem tanul, nem veszi komolyan.
Ebben segít a mediátor! Apa és fia úgy voltak képesek beszélgetni, hogy meghallgatták és meg is hallották a másikat. A mediációs közegben nem lehet működtetni azokat a játszmákat, amiket otthon. Nem lehet „feltenni a lemezt”, és ugyanazokat elmondani százszor. De nem lehet elfutni sem, nem lehet bezárkózni a szobába, hangos zene mögé bújni. A mediációs ülésen egy kívülálló, pártatlan fél segítségével újra megnyílnak azok a kommunikációs csatornák, amelyek korábban ugyan működtek, de aztán valamiért eldugultak.
Mikor érdemes mediátorhoz fordulni?
Szülő – gyerek konfliktus esetén: ha a szülő úgy érzi, nem érti gyerekét, nem tudja, mi játszódik le benne, sokat veszekednek, és szeretne nyugodt körülmények között, indulatoktól mentesen beszélgetni. Ha változás előtt állnak, és szeretnének jól átgondolt döntést hozni.
Iskolai keretek között: lehetséges tanár – tanár, tanár – szülő, bizonyos körülmények között tanár – diák, diák – diák mediációt tartani.
Párkapcsolati mediáció: válás előtt érdemes mediátorhoz fordulni, segíthet megtalálni a közös utat. Ha a válás elkerülhetetlen, és a házaspárnak kiskorú gyereke van, és szeretnének közös megegyezéssel, közös szülői felügyelettel válni, akkor kötelező mediátorhoz fordulniuk, és együtt megállapodniuk a válás körülményeiben.
Családi viták esetén: a családi konfliktusok képesek évekig elhúzódni, szétszakítani a családtagokat. Senkinek sem jó, kínos helyzeteket eredményez, és magától soha nem oldódik meg. Mediációval rövid idő alatt érhetnek el pozitív változásokat.
A mediáció nem csodafegyver, csak egy módszer, ami viszont hatékonyabb, mint más konfliktuskezelési módszerek. Azért lehet hatékony, mert a konfliktusokat az érintett felek közösen oldják meg, nem dönt senki helyettük, a fejük fölött. Senki nem veszít, mindkét fél nyertesként állhat fel a beszélgetés végén.
Erről a témáról még többet megtudhat itt, de mi is jelentkezünk még írással ebben a témában.
