A diszlexia-veszélyeztetettség korai jelei
Diszlexia és beszédfejlődés
Gyermekünk fejlődése során minden újabb megtett lépés és kimondott szó nagy örömmel tölt el minket. Büszkék vagyunk, hogyan érik, okosodik, hogy egyre több mindenre képes. De előfordul az is, hogy aggódva lessük: mikor áll már fel, s mikor kezd el beszélni? Jó, ha tudjuk, mire érdemes figyelnünk a gyermek érése során; milyen jelei lehetnek egy későbbi tanulási zavar kialakulásának?
A diszlexiával diagnosztizált gyerekek előtörténetében gyakran szerepel a beszédfejlődés megindulásának késése. Akad, aki háromévesen szólal meg először, illetve akinek nagyon korlátozott a szókincse. Ez lehet ugyan alkati sajátosság is, de a beszéd fejlődésének rendellenességére is figyelmeztethet. Ugyancsak intő jel, ha a beszéd fejlődésének egyes szakaszai kimaradnak (például a gügyögés).
Az írás, olvasás, számolás elsajátításának alapja a megfelelő nyelvi fejlettség. A beszédfejlődés elmaradását komolyan kell vennünk. A harmadik életévben általában már legalább három szóból álló mondatokat tudnak mondani a gyerekek, és a harmadik év végére nyelvtanilag helyesen beszélnek, ám vannak, akik még meg sem szólalnak. Akad olyan kisgyermek is, aki néhány, saját maga által kitalált szót használ (például a játszótér helyett azt mondja: tekijosoj).
„Néz rám, mintha nem értené!”
Sokszor panaszkodnak az édesanyák, hogy a gyermek úgy tesz, mintha nem hallaná, amit mondanak neki. „Nem akarja meghallani!” – mondják. Vagy: „Néz rám, mintha nem értené, amit mondok, és csinálja tovább!”. Ha ez gyakran fordul elő, ne feltétlenül a gyermeki makacsságot kárhoztassuk! Jó, ha ilyenkor elvisszük őt egy hallásvizsgálatra, s gondoljunk rá, hogy beszédészlelési- és beszédmegértési problémák is okozhatják oda nem figyelését vagy értetlenségét. Ebben az esetben valóban előfordul, hogy nem érti, amit mondunk neki, s feltűnő, hogy amennyiben ép a hallása, akkor is gyakran kérdez vissza.
Emellett többször megfigyelhetünk az érintett gyermek beszédében makacs, nehezen javítható beszédhibákat, pöszeséget. A mondatai nyelvtanilag helytelenek, hibát követ el a ragozásnál, a szórendben, az alany, állítmány egyeztetésénél, a többes szám képzésénél (Gyerekek megy iskolában.) Szótalálási nehézséggel küzd: nem találja a megfelelő szót, így gyakran körülír dolgokat, ahelyett, hogy megnevezné őket. Nehezen alkot mondatot. Többször alkalmaz szótorzítást (motort-morotr), hangátvetést (kanál-kalán), szótagcserét (kecske-kekecs). A gyermek elutasítja a nyelvi játékokat, kerüli a mesét, verset. A beszéde monoton lehet. A figyelme ingadozó.
Mi a teendő?
Diszlexia-prevenció
A diszlexia prevenciós terápia Meixner Ildikó nevéhez fűződik, megelőzésként alkalmazható olyan gyerekek esetében, akiknél felmerül a diszlexia - veszélyeztetettség gyanúja. Legfontosabb összetevői a sokoldalú képesség- és készség - fejlesztés, az olvasás - és írástanítás előkészítése, az olvasási kedv felébresz - tése, majd ezek alapján az olvasás tanítása.
Ezek a jelenségek enyhébb és súlyosabb formában is jelentkezhetnek. Ne várjunk sokat, ha észleljük a felsorolt tüneteket, kérjünk tanácsot az óvodai logopédustól, fejlesztő pedagógustól, vagy keressük meg a helyi Nevelési Tanácsadó szakembereit. Ha a beszédhiba feltűnő, több hangra is kiterjed, közvetlenül fordulhatunk a Beszédvizsgáló Országos Szakértői és Rehabilitációs Bizottsághoz, vagy Budapesten a Fővárosi Beszédjavító Intézet munkatársaihoz. Az ötödik életévüket betöltött óvodásokkal a logopédusok diszlexia-előrejelző szűrést végeznek, s ha szükséges, diszlexia prevenciós foglalkozásokat tartanak az iskolakezdés megkönnyítésére. Kiegészítő terápiák alkalmazására is szükség lehet, például mozgásfejlesztésre, szenzoros integrációs terápiára, esetleg pszichoterápiára, játékterápiára. A beiskolázás előtt érdemes az iskolaválasztás kérdéséről szakemberrel konzultálni. A Nevelési Tanácsadó javasolhatja a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság komplex vizsgálatát, ahol a diagnózis felállítása után megfelelő iskolát ajánlanak, és javaslatot tesznek arra, hogy milyen ellátásban részesüljön a gyermek a választott iskolában.
Ám mindenekelőtt mi magunk vagyunk azok, akik korai éveitől kezdve a legtöbbet tehetünk gyermekünk fejlődéséért. Ha szeretettel, türelemmel neveljük őt, időt és figyelmet szentelünk neki, sokat játszunk, beszélgetünk vele, mesével gazdagítjuk nyelvét, képzeletét, akkor megteremtjük azt a hátteret, amelynek segítségével nehézségeivel képes lesz megbirkózni.
