Különleges helyzetekKölöknet mesék

Különleges gyerek meseíró pályázat - OKLEVELES

Pallang Gabriella: Tündér Boróka története

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyság: Tündérország. Az itt élők mindegyike csodálatos tündér volt, olyan képességekkel felruházva, melyek némelyike tapasztalataik alapján bontakozott ki. Mindannyian különleges feladattal voltak megbízva, amit egyenesen a Tündérkirály jelölt ki számukra.
 
Így volt ez az ifjú Borókával is, aki épp az imént tudta meg, hogy az ő feladata a tündérkönyvek megszerettetése lesz a tündérbabák körében. Igen ám, de Boróka – szégyen ide vagy oda – néha összecserélte a betűket olvasás közben, és bizony ez nemegyszer okozott némi zavart a szöveg megértésében. De ezt a nehézséget eleddig titokban tartotta, és inkább mellőzte a tündérirományok olvasását. Most viszont úgy érezte, muszáj beismernie, mert előbb-utóbb úgyis kiderülne.
 
 
– Nemes lelkű Királyom! Köszönöm, de nem hinném, hogy… – kereste a kifogásokat.
A bölcs király elmosolyodott, és eképpen szólott:
– Drága Boróka, nincs mitől tartanod, csak annyi a dolgod, hogy a tündérgyerekekkel megismertesd népünk legendáit, és felcsigázd kiváncsiságukat további ismeretek szerzésére. Hiszen te is pontosan tudod, hogy mennyi csodálatos történet található Tündérkrónikáinkban, nem igaz? – kérdezte.
– Igen… – hümmögte gondterhelten Boróka.
– Ám, mivel azt hiszed, nehezen birkózol meg a feladattal – folytatta a király – adok melléd egy segítőt, aki támogat majd a számodra nehéz pillanatokban. Meglátod, minden a legnagyobb rendben lesz.
– Igen, valóban – próbált mosolyogni Boróka, és már a nyelve hegyén volt, hogy megkérdezze, ki az a segítő, ám ekkor az uralkodó megnyugtatta, hogy mindent meg fog tudni hamarosan.
 
A kicsi tündér tisztelettel meghajolt a király előtt, és elindult hazafelé Tündérfalvára. Útközben már azon morfondírozott, vajon ki lehet az a titokzatos lény, aki segít neki feladatának teljesítésében.
 
***
 
Aznap éjjel Boróka gyönyörűséges álmot látott. Álmában egy erdőben sétált, melynek fái káprázatosan csillogtak a Telihold fényében. Az egyik faágon egy csodaszép kék színű madár jelent meg, és bájosan trillázni kezdett. Boróka elvarázsoltan hallgatta, és úgy érezte, ez a világ legszebb dallama. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a zene hullámai verssé alakultak, mely a következőképpen szólt:
 
Isten hozott Boróka,
Néked szól most e nóta,
Varázserdő rejtekén,
Hallgasd, mit dalolok én.
 
Boróka nagyon meglepődött, mikor a nevén szólította a madárka. Hát még akkor, mikor  a következő sorokat meghallotta:
 
Elmondom most őszintén,
Tündérmadár vagyok én,
Megtanítlak olvasni,
Hogy tudj tündéralkotni.

A tündérlányka egészen elképedt, hogy máris fény derült kis titkára. Nem is bírta szó nélkül, megkérdezte:
– Bájos madárka, hogyan tudnál engem megtanítani az olvasás szeretetére? – Az éji vándor újra verselve válaszolt.
 
Pompázatos fényemmel,
Sugárzó szeretetemmel,
Jöjj velem, hogy felderülj,
Gondban nehogy elmerülj.
 
A kis tündérnek egyre jobban tetszett ez a verses beszélgetés. De mivel ez egy álom volt, a madárka hívó szavát nehezére esett komolyan venni. Így egyszer csak azt vette észre, hogy reggel van, és újra a puha vánkosán fekszik otthonában, Tündérfalván.
 
***
 
Boróka reggelizés közben is éjszakai álmán töprengett, még a kakaóját is magára öntötte, annyira elgondolkozott. Elhatározta, hogy tanácsot kér attól a kedves tündértől, aki felnevelte őt. Meglátogatta hát nagymamáját, Tündér Izabellát. Boróka nagyon szerette őt, mert rengeteget nevettek együtt, és nagymamája elfogadta olyannak, amilyen.
 
Mikor bekopogott a virágos tündérlak ajtaján, egy tüneményes nagyanyó nyitott ajtót, és mosolyogva átölelte.
– Drága Borókám, Isten hozott! Úgy örülök, hogy itt vagy! – mondta lelkesen. – Gyere, beszélgessünk! Mi újság van veled? – invitálta bájos házikójába.
 
A kis tündér finom gyümölcstea kortyolgatása közben mesélni kezdett arról, hogy a Tündérkirály milyen feladattal bízta meg, valamint éjszakai álmáról. Izabella nagyi megértően hallgatta kisunokáját, ám amikor Boróka a madárdalhoz ért, szemében pajkos fény csillant, majd így szólt:

– Én ismerem ezt a gyönyörű hangú madarat, Tengerkék Tündérmadárnak hívják. De már nagyon régen nem hallottam róla. Hatalmas varázserővel rendelkezik, és képes visszaadni a tündérek elveszettnek hitt képességeit is.

Boróka felderült ennek hallatán. Reménykedve kérdezte:
– Mit gondolsz, vajon nekem is tudna segíteni? Tudod… – kezdte a beismerő vallomást – én nem igazán tudom elolvasni a Tündérkrónikákat, mert… mert… – hangja elcsuklott, és a szája sírásra görbült.

Izabella nagyi vígasztalóan ölelte át kisunokáját, majd a szemébe nézett, és így szólt:
– Minden rendben lesz, a Tengerkék Tündérmadár biztosan segíteni fog neked. Hiszen járt már nála más is hasonló problémával…én csak tudom.
 
Boróka elcsodálkozott: – De nagyi, honnan tudod, hogy nem egyedül én vagyok ilyen... ilyen… – kereste a szavakat. Tündér Izabella azonban megnyugtatta:
– Onnan tudom, hogy én is nehezen tanultam meg olvasni, és a családom engem is elvitt ehhez a varázslatos madárkához. De egyet se félj, csodálatos lesz minden pillanat, amit együtt tölthettek! Holnap fel is keressük őt a Varázserdőben.

Egy ideig még beszélgettek, majd Boróka hazafelé vette az irányt. A kis tündérnek aznap este nehezen jött álom a szemére, gondolatai a közelgő kaland körül forogtak, végül aztán csak elaludt.

Másnap reggel Boróka izgatottan várta nagymamáját, aki nemsokára meg is jelent egy gyönyörű tündérhintó kíséretében. Miután helyet foglaltak a hintóban, az eléje befogott táltos paripák a levegőbe emelkedtek, és játszi könnyedséggel szelni kezdték a felhők habját.
 
Tündér Boróka az utazás alatt nem győzött kifelé kukucskálni az ablakon, annyiféle érdekes dolgot látott. Egyszer csak egy csillogó erdőre lett figyelmes. A fák köszöntőn hajladoztak, mosolyt csalva ezzel a hintóban ülő tündérek arcára. A paripák egy közeli tisztáson gyengéden letették utasaikat, majd legelészni kezdtek.

Tündér Nagyi magyarázni kezdte Borókának:
– Ez a Varázserdő, itt minden fűszál, fa és virág beszél, sőt az állatok is. De természetesen nem egyszerre… – kacagott fel. Ekkor egy karnyújtásnyira lévő csipkebokor kuncogva megkérdezte:
– Mi szél hozott Titeket ide, Tündérország legtávolabbi szegletébe? Csak nem a beszé-
dünk tanulmányozásába fogtatok?

Izabella nagyi kedvesen válaszolt:
– Üdvözöllek, aranyos bokrocska, a Tengerkék Tündérmadarat keressük. Segítenél megtalálni őt?
– Persze, hogy segítek, a minap járt erre. Említette, hogy most éppen a Csillámló Völgyben akad tennivalója – mesélte a kis bokor. – Nincs más dolgotok, mint menni egyenesen tovább, majd elfordulni jobbra egy csapat erdei nefelejcs mellett, és ott már hallani fogjátok a Tündérmadarat.

Borókáék szépen megköszönték az útbaigazítást, és elindultak az ösvényen. Mentekmendegéltek, míg a nefelejcsekhez nem értek. Ott aztán hegyezni kezdték a fülüket. Addigaddig hegyezték, mígnem egyszer csak meghallották a varázslatos madárdalt.

Isten hozott Boróka,
Néked szól most e nóta,
Varázserdő rejtekén,
Hallgasd, mit dalolok én.
Elmondom most őszintén,
Tündérmadár vagyok én,
Megtanítlak olvasni,
Hogy tudj tündéralkotni.

Borókának eszébe jutott, hogy ezt a verset hallotta álmában, és nagyon megörült. Annyira magával ragadta a szövege, hogy úgy döntött, megpróbálkozik a rímes válasszal.

Drága Tündérmadárka,
Erdőnek homályába
Nagymamámmal jöttem én,
S várom, mi lesz a végén.

A Tengerkék Tündérmadár repdesett az örömtől, hogy Boróka eltalálta a ritmust. Éppen ezért úgy döntött, máris megkezdi a kis tündér tanítását.

Halld a ritmust dalomban,
Rímek sorát halomban,
Mikor érzed ütemét,
Velünk örül Föld és Ég.
Vesd belém bizodalmad,
S meglásd, meglesz jutalmad,
Az lesz ám a Teljesség,
Üdvözítő lélekség.

Boróka ekkor már alig várta, hogy gyakoroljanak. Amíg Izabella nagyi az erdei nefelejcsekkel süteményrecepteket cserélt, addig a madárka a kis tündér ritmusérzékét fejlesztette különböző versikékkel és dalocskákkal. Olyan nagyon jól érezték magukat, hogy ezután minden héten találkoztak, amíg egyszer csak Boróka azt vette észre, hogy kivülről fújja a verses énekeket és történeteket.

Ekkor a Tündérmadár egy komolyabb feladatot javasolt, méghozzá a Tündérkrónikák olvasgatását. Természetesen mindezt Tündér Izabella segítségével, aki boldogan tett eleget a kérésnek. Boróka nemsokára a Tengerkék Tündérmadár legjobb tanítványa lett, és életre szóló küldetését is büszkén vállalta. A hozzá forduló tündérszülők kicsiny gyermekei csillogó szemekkel hallgatták minden elbeszélését, melyben sűrűn előfordult egy varázslatos, kék színű madárka.

***

Itt a vége, fuss el véle... és a Tengerkék Tündérmadárig meg se állj! 

2013 június 30. Pallang Gabriella