Figyelemzavar vagy autizmus? Nem mindegy!
Szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az ADHD, azaz a figyelemzavaros hiperaktivitás tünetei kisgyerekeknél elfedhetik az autizmus tüneteit, így az érintetteknél előfordulhat, hogy tévesen félrediagnosztizálják őket ADHD-val, és már csak későn derül ki, hogy esetükben valójában autizmusról van szó. (Fotó: Getty Images)
Amint arról a kutatást vezető dr. Amir Miodovnik, a Boston Gyermekkórház és a Harvard Orvosi Iskola munkatársa beszámolt, fenti esetben a kisgyerekeknél csak hat éves kor után kerül sor az autizmus diagnosztizálására, ami már jóval túl van azon az időszakon, amikor ez a rendellenesség a leghatékonyabban kezelhető. Jó esetben az autizmus-spektrumzavarra utaló jelek már kétéves korban felismerhetőek, bár jellemzően inkább négyéves korra születik meg a diagnózis, ugyanakkor, akinél már ezt megelőzően ADHD-t állapítottak meg, ott a szakemberek nehezebben jönnek rá, ha valójában nem is arról, hanem autizmusról van szó.
Kinövi?
A figyelemzavaros hiperaktivitás-zavart rövid ideig tartó figyelem, nyughatatlanság és impulzivitás jellemzi, és általában gyermek- vagy kamaszkorban mutatják ki. A becslések szerint a fiúk három, és a lányok körülbelül egy százalékát érinti a betegség. Arról azonban sokkal kevesebbet tudni, milyen mértékben marad meg a rendellenesség felnőttkorban. A jelenlegi becslések szerint az érintett gyermekek 10-50 százalékában maradhat meg az ADHD idősebb korban is. Felnőttkorban pedig a diagnosztizálás arra hagyatkozik, hogy a beteg állapota megfelel-e a tüneteket tartalmazó szabványos ellenőrzőlistáknak.
A vizsgálat során a szakemberek 1496 autizmus-spektrumzavarral küzdő gyereket kísértek figyelemmel, akik közül 42,9 százaléknál ADHD-t is megállapítottak. Utóbbiak 44,5 százalékáról még azelőtt született meg az ADHD diagnózisa, hogy az autizmust megállapították volna, és közülük ötből négy esetben az autizmus csak a gyermek hatéves kora után derült ki.
Összességében az derült ki, hogy ahol még az autizmus megállapítása előtt lett felállítva az ADHD-ról a diagnózis, ott az előbbi rendellenességet átlagosan majdnem három évvel később állapították meg, mint azoknál, akiknél nem volt szó figyelemzavaros hiperaktivitásról.
Többet zaklatják az ADHd-s gyerekeket az iskolában
Azok a tinik, akik gyógyszert szednek a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar karbantartásának érdekében, kétszer gyakrabban válnak az iskolai erőszak áldozatává, mint az ADHD-tól nem szenvedő kortársaik – tudjuk meg egy friss felmérésből.Ez a kockázat tovább nő, ha a kamaszok eladják, elcserélik vagy egyszerűen csak nem veszik be a gyógyszereiket. A szakembereket elsősorban az érdekli, hogy miért sebezhetőbbek az ADHD-s gyerekek társaiknál, és mit lehetne tenni, hogy a kockázatot csökkentsük. „Sajnos az iskolai erőszak egy releváns kockázat, ha a gyerek stimulánst szed az ADHD-ra” – mondja a kutatást vezető Quyen Epstein-Ngo, a University of Michigan szakembere a Journal of Pediatric Psychology friss számában közölt tanulmány kapcsán. A kutatók nem biztosak abban, hogy pontosan mi áll a jelenség mögött, de azt elismerték, hogy az ADHD-s gyerekeket gyakrabban zaklatják az iskolában társaik, mint az egészséges diákokat. A komolyabb következtetés levonásához azonban további kutatásokra van szükség.
A szakember szerint nagyon hasznos lenne, ha 18 és 24 hónapos kora között minden gyereknél sor kerülne az autizmus-spektrumzavar szűrésére, mert minél hamarabb kezdik el a kezelést, az annál hatékonyabb lesz. Azt pedig még az egészségügyben dolgozók közül sem tudják sokan, hogy az ADHD tünetei milyen könnyen összekeverhetőek az autizmus tüneteivel. A Pediatrics című lapban közzétett kutatás készítői emellett azt is javasolják, hogy a családi kórtörténetre is különösen figyeljenek oda a szakemberek, mert sok esetben ez is igen árulkodó lehet.
A KÖLÖKNET AJÁNLJA
Peer Krisztina
Mi bántja a gyerek lelkét? 150 kérdés gyermekkori pszichés megbetegedésekről
A hiperaktivitásról és számos más gyermekkori pszichés megbetegedésről Peer Krisztina olvasmányos, közérthető stílusban ír nemrég megjelent könyvében. A könyv praktikus útmutató kíván lenni a szülők, nevelők számára, hogy felismerjenek néhány lehetséges ráutaló jelet vagy épp megnyugvást leljenek egy-egy probléma kapcsán.
