Különleges helyzetekFejlődési rendellenességekHiperaktív

A hiperaktív serdülő

A hiperaktivitás, azaz a túlzott mozgékonyság többnyire figyelemzavarral együtt jelentkezik. Nem rosszaság. Hátterében elsősorban idegrendszeri éretlenség, működési zavar áll, amit környezeti, családi tényezők is befolyásolnak. A szülő és a pedagógus egyaránt tanácstalan: mit tegyen a nehezen kezelhető gyermekkel, aki különben értelmes, segítőkész, jó humorú, de egyik pillanatról a másikra indulatos, dacos, támadó lesz, amivel alaposan próbára teszi a környezetében élők türelmét?

Egyes vélekedések szerint serdülőkorban a figyelemzavar-hiperaktivitás tünetei a gyerekek 20-30 százalékánál megszűnnek. Ám a többségnél továbbra is fennmaradnak, csak más formát öltenek. (Jobb esetben, például sportaktivitássá válnak.) A serdülő már végig tud ülni egy étkezést, de továbbra is nyugtalan, rázogatja a lábát, dobol az ujjával stb. A figyelme továbbra is könnyen terelhető, egy-egy tevékenységre csak rövid ideig tud koncentrálni. A kitartó figyelem-összpontosítást igénylő feladatot nem tudja megoldani, és így nem képes az átgondolt problémamegoldásra. Nem érzi az idő múlását, nehézséget jelent számára az időpontok betartása. Szórakozott, szervezetlen, folyamatos mozgáskésztetést és megmagyarázhatatlan belső feszültséget érez. Sokszor jellemző rá a motiváció hiánya és az önbecsülés zavara. Nehezen találja az önállóság útját, pályaorientációs nehézségekkel küzd. Van, mikor kifejezetten keresi az extrém sportok kipróbálásának lehetőségét.

Neki is nehéz...

Akad olyan hiperaktív kamasz is, akinél nemhogy eltűnnének a tünetek, hanem ilyenkor jelentkeznek igazán. Az életkori fejlődéssel járó hangulati, viselkedésbeli változásokat ugyanúgy átéli, mint kortársai, de nála sokkal szélsőségesebb megnyilvánulásokra lehet számítani. Rendkívül érzékeny, sérülékeny, befolyásolható, korából adódóan is mindenkire inkább hallgat, mint a szüleire. Szeretné, ha adnának a véleményére, ugyanakkor sűrűn váltogatja meggyőződéseit, környezete ezért nehezen tudja komolyan venni. A társadalmi szabályokat sokszor hajlamos mereven elutasítani. Az iskolában szaporodhatnak a mélypontok. Előfordul, hogy iskolakerülésbe torkollik a sikertelenség.

Az impulzivitása megnőhet, gyakran válik az osztály bohócává, durva tréfákat enged meg magának, kigúnyolja a társait, a tanárt, a szüleit, s gyakran kerül velük összeütközésbe. Ez a viselkedés összefüggésben van alacsony önértékelésével, mely az iskolai kudarcok, a tanár, a szülő, a kortársak elutasítása nyomán alakul ki. Ugyanakkor, éppen ellenkezőleg, az is jellemző lehet rá, hogy túlértékeli magát, pontosan azokon a területeken, ahol súlyosabbak a problémái. Ennek a jelenségnek valószínűleg énvédő funkciója van: a mindennapos nehézségek, kudarcok kedvezőtlen pszichológiai következményeit előzi meg vele.

Hangulati labilitása, teljesítményszorongása, ellenálló, szélsőségesen lázadó magatartása galerikbe sodorhatja, ahol sajnos megnő az alkohol és a drog kipróbálásának veszélye. Ez elsősorban azoknál a fiataloknál fordul elő, ahol a figyelemzavar-hiperaktivitást nem diagnosztizálták időben, s nem is kapott megfelelő segítséget.

Hogyan segíthetek?

Különösen ebben az életkorban fontos, hogy értékeljük a gyermek erőfeszítéseit, észrevegyük és hangsúlyozzuk erősségeit, de foglalkozzunk zavarodottságával, gyengeségeivel is. Lehetőleg kerüljük a szidalmazást, zsörtölődést, fenyegetőzést. Legyenek vele megállapodásaink: mi az, amit mindenképpen teljesítenie kell (például szobájának rendberakása vagy időben való hazaérkezés, stb.) Jó, ha keresünk neki egy megfelelő sportágat; általában a kétszemélyes sportágak alkalmasak számukra, például tenisz, asztalitenisz, vívás, dzsúdó, de a vitorlázás, lovaglás vagy a lövészsportok is fegyelmező hatásúak. Kipróbálhatjuk a horgászást is. Amennyiben elfogadó és odafigyelő család és hozzáértő pedagógusok veszik körül, éppen azt lehet nagyon jól kiaknázni, ami az erőssége: a tudásvágyát, az eredeti megoldásait, a segítőkészségét, a tevékenykedő magatartását.

S hogy milyen felnőtt lesz a figyelemzavaros-hiperaktív gyermekből? Nyugtalan, munkahelyét, lakóhelyét gyakran váltogató, hirtelen és megalapozatlan döntéseket hozó, figyelmi problémákkal küzdő, alacsony önértékelésű ember éppúgy lehet, mint eredetiségét, aktivitását kihasználó, eredményes kutató, üzletember, tudós. Ez a megfelelő időben adott segítségnyújtás mellett azon is múlik, hogy a környezetében élő nevelők, köztük mi, szülők mennyire tudjuk megérteni, elfogadni a problémáját, s szeretettel segíteni őt nehézségei leküzdésében. 

2008 április 21. Kereki Judit

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás