A diszlexia-veszélyeztetettség korai jelei
A (rész)képességek gyengeségei óvodáskorban
Gyermekünk fejlődése során minden újabb megtett lépés és kimondott szó nagy örömmel tölt el minket. Büszkék vagyunk, hogyan érik, okosodik, hogy egyre több mindenre képes. De előfordul az is, hogy aggódva lessük: mikor áll már fel, s mikor kezd el beszélni? Jó, ha tudjuk, mire érdemes figyelnünk a gyermek érése során; milyen jelei lehetnek egy későbbi tanulási zavar kialakulásának?
Nem kell feleslegesen nyugtalankodnunk, de ha néhány sajátosság együttes fennállását tapasztaljuk, nem árt minél hamarabb megfelelő segítséget igénybe venni, s ezzel megelőzni a nagyobb baj kialakulását. Az írás, olvasás (és a számolás) elsajátítását alapvetően megnehezíti, ha az ehhez szükséges részképesség területek nem működnek megfelelően. A mozgásos, látási, hallási észlelési területek zavara jelentősen növeli a későbbi tanulási problémákkal kapcsolatos veszélyeztetettséget.
Diszlexia és mozgásfejlődés
Nem lehet eléggé hangsúlyozni a mozgásfejlődés szerepét az idegrendszer érésének szempontjából. A mozgás az első nyelv, amit a csecsemő használ; ennek segítségével fedezi fel környezetét és tanulja meg uralni a testét. A tanulászavar sokszor visszavezethető a nem megfelelő mozgásfejlődésre. Ezért már csecsemőkorban figyeljünk fel arra, ha gyermekünk mozgásfejlődése nagyon lassú (későn ül, áll, jár), illetve ha valamelyik mozgás kimarad a fejlődés során (pl. nem kúszik-mászik).
Óvodáskori éretlenségek
Óvodáskorban a mozgásfejlődés elmaradása jelzésértékű. Feltűnhet, ha gyermekünk ügyetlen: ha nem tudja elkapni a labdát, mozgása összerendezetlen, túl lassú vagy túl kapkodó, ha lábai összeakadnak, és gyakran elesik. Nagycsoportban már illik a lépcsőn váltott lábbal menni, s kell tudni hátrafelé járni. Sokan ezt is nehézségként élik meg. Nemcsak a nagymozgásban, hanem a finommozgásban és a szem-kéz összehangolt működésében is éretlenséget tapasztalhatunk. Gyakran megfigyelhető, hogy a gyermek ceruzafogása görcsös, úgy rányomja az íróeszközt, hogy harsan a papír, vagy épp ellenkezőleg, alig láthatóak a vonalai. Rajzainak színvonala korához képest elmaradást mutat. Nem tud vonal mentén nyírni, ruhát begombolni, gyöngyöt fűzni, suta az apróbb tárgyakkal való játékokban. A cipőfűzőjét még az óvodáskor végére sem tanulja meg bekötni.
A diszlexia kialakulása
A diszlexia kialakulásával kapcsolatos kockázatot jelent az oxigénhiányos állapot, illetve a koraszülötteknél jellemzően előforduló kis születési súly, ezért érdemes az érintett piciknek a további fejlődésére fokozottabban figyelni. Ugyanakkor tudjuk, hogy a diszlexia kialakulása nem magyarázható egyetlen okkal. Többféle tényező összefonódva, más-más hangsúllyal egyaránt szerepet játszhat benne. Az idegrendszer sérülése és lassú érése mellett manapság egyre nagyobb teret nyer a genetikai eltérések, az örökletesség hangsúlyozása, de egyes kisgyermekkori betegségek következményei (például elhanyagolt középfülgyulladás miatt leromlott hallóképesség) vagy a környezeti ártalmak hatásai (például túlzott elvárások miatti szorongás) is befolyásoló erővel bírnak.
Test, tér, tájékozódás
A bizonytalan mozgás összefügg a kialakulatlan testképpel. A gyermeknek nehézséget okoz testrészeinek megnevezése, nem is tudja megmutatni magán, hogy például hol a kézfeje, a bokája. De van olyan is, aki deréktól lefelé láthatóan képtelen megérinteni a testét. Érdekesség, hogy a gyerekek emberrajzai hűen tükrözik testséma zavaraikat; ahol az érzékelés problémás, ott az ábrázolás is bizonytalan. Ilyenkor általában asszimmetrikus, végtag nélküli figurák vagy nem megfelelő helyen illeszkedő testrészek jelennek meg rajzaikon. A rossz térben való tájékozódás (téri orientáció) is kapcsolatban van a testséma problémával. A gyermek nem tudja megnevezni és alkalmazni az irányt jelölő fogalmakat, mint pl. jobbra, balra, fölfelé, lefelé, alatta, fölötte, stb., és a téri emlékezete is fejletlen (nem képes egy korábban bejárt útvonalat felidézni).
A mozgás, a téri tájékozódás problémájához kapcsolódik a két testfél használatára jellemző lateralitás zavara. A lateralitás önmagában nem azt jelenti, hogy valaki jobb-, vagy balkezes, hanem azt, hogy az egyik oldala domináns a másikkal szemben, így például jobb szeméhez emeli a távcsövet, jobb fülével hallgatózik, jobb kézzel rajzol, és jobb lábbal rúgja a labdát. Ha az egyes végtagok és érzékszervek különböző, azaz keresztezett dominanciájúak, ez alapja lehet a későbbi olvasási nehézségeknek. Ilyen például, ha egy kisgyerek jobb kézzel rajzol, de a bal szemével kukucskál vagy bal kézzel eszik, de jobb lábbal rúgja a labdát, stb. Ezért fontos a határozott, egyoldali lateralitás, akár jobb, akár baloldalról legyen szó. Ne próbáljuk tehát átszoktatni balkezes gyermekünket a jobb kéz használatára, mert lehet, hogy neki a baloldala a domináns! Ha megzavarjuk már kialakult lateralitását, későbbi problémák tömkelegét zúdítjuk a nyakába.
Gondot okozhat az időben való tájékozódás is. A gyermeknek nehéz az események sorrendjét követni. Nem tudja a napszakok, napok, hónapok, évszakok neveit, s helytelenül használja a ma, tegnap, holnap, előtte, utána fogalmakat. A korosztályának megfelelő mondókákat, verseket nehezen tanulja meg és pontatlanul idézi fel. Soralkotási nehézségei vannak (vagyis nem tudja például az ismert „kör-háromszög-négyzet” váltakozó mintát szabályosan követni), vagy fordítva, azaz jobbról balra kezdi elvégezni a feladatot. A rímeket nem érzi, a ritmusérzéke fejletlen.
Látási és hallási észlelés
A vizuális észlelés a felfogott kép feldolgozását, egyéb észlelési területekhez és a mozgáshoz való kapcsolását célozza. Előfordul, hogy bizonytalan az alak, a forma, a nagyság, a szín felismerése, megkülönböztetése. Nehézséget okoz a lényeges vizuális inger kiemelése, a hasonlóságok, különbségek meglátása formák, ábrák között, a rész és egész viszonyának felismerése, vagy a látással kapcsolatos sorrendemlékezet. Ugyanígy zavart szenvedhet a lényeges hangingereknek a háttérzajból való kihallása, vagy a hangok megkülönböztetésének képessége (ék-ég, bab-pap).
Mi a teendő?
Ezek a tünetek enyhébb és súlyosabb formában is jelentkezhetnek. Ha közülük több is ráillik a gyermekére, kérjen tanácsot az óvodai logopédustól, fejlesztő pedagógustól, vagy forduljon a helyi Nevelési Tanácsadó szakembereihez. A legtöbb óvodában az ötödik életévüket betöltött óvodásokkal a logopédusok diszlexia-előrejelző szűrést végeznek. Ha fennáll a diszlexia-veszélyeztetettség, a terápiás munka általában a diszlexia prevenció módszerével történik. Kiegészítő terápiák alkalmazására is szükség lehet, például mozgásfejlesztésre, grafomotoros fejlesztésre, esetleg pszichoterápiára, játékterápiára.
Amennyiben az óvodában már felmerült a diszlexia-veszélyeztetettség, és a gyermek esetleg még diszlexia prevenciós terápiában is részesült, a beiskolázás előtt érdemes az iskolaválasztás kérdéséről szakemberrel konzultálni. A Nevelési Tanácsadó bizonyos esetekben javasolhatja a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság komplex vizsgálatát, ahol diagnózist állítanak fel, megfelelő iskolát ajánlanak, és javaslatot tesznek arra, hogy milyen ellátásban részesüljön a gyermek a választott iskolában.
