Külföld – Kitekintés Ázsiába
Vietnám – akikre érdemes odafigyelni
Vietnamban mindenki fontosnak tartja a tanulást. Ennek nagy hagyományai vannak, a társadalom elitjét is évszázadokon át rendkívül szigorú versenyvizsgákon választották ki. Hogy ez mennyire igazi verseny volt, mutatja, hogy az elmúlt 700 évben mindösszesen 340-en tették le a mandarinvizsgát, amelynek során általában sok száz jelentkezőből választották ki többkörös vizsgák segítségével a magas pozíciójú hivatalnokokat. Nekik emléktáblákat is állítottak, amit Hanoiban láthatunk az Irodalom Templomában.
Kitekintés Ázsiába
"Ázsia roppant vonzó a maga nagyságával, sokszínű népességével, hatalmas kulturális és filozófiai tradícióival, az is nyilvánvaló, hogy az ázsiai tanulók (és tanáraik, sőt inkább szüleik) valamit nagyon tudnak. A 2000 óta zajló nemzetközi tanulói teljesítményméréseken rendre az ázsiai országok szerepelnek az élen." Bővebben...
Talán ez az állandó verseny és tanulás az, aminek köszönhető, hogy Vietnam általában megnyerte háborúit, és bár megszenvedte, mégis javára tudta fordítani a kínai, francia és amerikai hatásokat. Ez egyúttal abban is segíti őket, hogy otthon legyenek az egész világon. Jelenleg az övék az egyik leggyorsabban fejlődő gazdaság a Földön.
A ma Vietnamja egy rendkívül nyüzsgő, fejlődő társadalom, ahol láthatóan mindenki igyekszik. Sajátos kombinációját láthatjuk a kommunista politikai berendezkedésnek és a gyorsan fejlődő kapitalista gazdaságnak. Természetesen ennek hátulütője is van: a környezetvédelem jól láthatóan még nincs a horizonton, de már jól látható a gyors iparosodás negatív hatása például a folyók állapotán. De ha látjuk is a korlátokat, így is lenyűgöző az a teljesítmény, amit a vietnami gazdaság és társadalom felmutat.
A legszembetűnőbb, hogy ebben az éles versenyben is tudnak közösségben gondolkodni-létezni, így bár szemmel láthatók az egyéni gazdagodás jelei, mégsem találunk leszakadt rétegeket, koldusokat, hajléktalanokat az utcákon. Nincs munkanélküli segély, a családoknak kötelességük eltartani a családtagokat, ráadásul mindenhol legalább egy gyereket iskoláztatni kell a magasabb fokozatokon is.
Nemcsak a család, de a tágabb közösség is árgus szemekkel figyeli, nehogy leszakadjon valaki, akár a maga vagy más hibájából. Ilyen közösségi kontrollt gyakorolhat a falusi tanító vagy pap, vagy a nagyobb városokban a lakótömbbizalmik, akikből általában 150 emberre jut egy. Ha valaki mégis leszakad, annak a szegényellátás keretében juttatnak szerény hajlékot és havi 10-15 ezer forintnyi zsebpénzt, rizst és fűszereket.
A mai vietnami iskolarendszer ötéves alapfokú, négyéves alsó középfokú és hároméves felső középfokú képzésből áll. A tankötelezettség 6-16 éves korig tart. Az iskolaváltásnál felvételiztetnek, ami a tananyagra épülő írásbeli vizsgát jelent esszéfeladatokkal. Az érettségizettek 35-40 százaléka tanul tovább a felsőoktatásban. Az állami intézmények mellett Vietnamban sok magánegyetem is található.
A pedagógusok és a tanulók is két műszakban járnak iskolába, hol délelőtt (8 és 13 óra között), hol délután (14 és 19 óra között), és szombaton is van iskola. Különös helyzet volt a vietnami háború idején, az akkor iskolába járó vietnamiak este héttől éjfélig jártak iskolába, mert nappal bombázások voltak.
Visszatérve a jelen Vietnamjára, a közösségi versenyszellemet úgy is igyekeznek fenntartani, hogy erős verseny van az iskolákban az osztályok között, havonta értékelik, hogy ki hol tart. Miután az egész osztály versenyben van, az osztályban tanulóknak az az érdekük, hogy mindenki jól tanuljon, így segítik egymást. Vietnamban így oldották meg a verseny és kooperáció sajátos dilemmáját. A gyerekek szinte egész nap tanulnak és különórákra járnak, ami nem kirívó Ázsiában. A vietnami pedagógusok igen megbecsült tagjai a társadalomnak, a tanári szakma a legjobban kereső foglalkozások közé tartozik.
Egy falusi általános iskola a Mekong deltájában
A cikk szerzőjének alkalma nyílt egy dél-vietnami falusi iskola megtekintésére. A 485 gyereket számláló iskolának a katolikus egyház adja a területet és az épületet, az állam finanszírozza a tanárok bérét. Tandíjat nem szednek, hiszen a lakosság szegény. Amennyiben tandíjat szednének, az állam már nem finanszírozná a béreket.
Öt évfolyam van az iskolában, évfolyamonként 4-5 osztállyal. Egy osztályba 30 gyerek jár, akiket a központi tanterv szerint tanítanak. A tanulók egyenruhát hordanak, és a tanulásszervezés során – a nagy melegre való tekintettel is – megvalósítják az ún. nyitott iskolát. Ez annyit jelent, hogy nincsenek zárt ablakok, hogy járjon a levegő, így viszont látható, mi zajlik a tantermekben.
A vietnamiak élelmességére és közösségi szellemére utal a helyi iskolai könyvtár megoldása. Ez nem mást jelent, mint fára akasztott zárható fémhengereket, amikbe minden gyerek berakhatja azt a tankönyvet vagy más könyvet, amit már elolvasott, hogy mások is – a szegényebbek is – használhassák.
Mi is megtekintettünk egy ilyen hengert belülről: éppen egy képregény volt benne, gondolom, sok gyerek örömére.
A falusi iskolával szemben elhelyezkedő étteremben alakítottak ki egy számítógéptermet a gyerekeknek, ott jártunkkor mindegyik gép előtt ült valaki, elsősorban számítógépes játékot játszva.
