IskolaTanulásPedagógiai módszerek

Jól hangzik a digitális oktatás – de nem spórolhatjuk meg, hogy megtanítsuk olvasni a gyerekeket

Nyár végén a kormány elé kerül a frissen kidolgozott Digitális Oktatási Stratégia, szeptemberben pedig megkezdődik a terv gyakorlatba ültetése. Egyelőre annyit lehet tudni, hogy a terv magában foglalja mind a digitális infrastruktúra fejlesztését, mind a pedagógusok ezirányú képzését, valamint a tanulási folyamatok, oktatási szemléletmód átalakítását. Reméljük a stratégiának része lesz az a fontos tanulság is, hogy a digitális kompetenciák fejlesztése nem célravezető, ha ehhez nem nyújtanak szilárd alapot a hagyományos kompetenciák, azaz nincs digitális szövegértés szövegértés nélkül.

Az a cél, hogy 2020-ra Magyarország meghaladja az Európai Unió átlagát az internet elterjedtségének, a digitális írástudás és -használat, a pedagógusok digitális felkészültségének, és az oktatás digitalizáltságának tekintetében - nyilatkozta Deutsch Tamás. 

De mit jelent az európai átlag? És mit tanulhatunk a legfejletebb országoktól?

Hiába vannak olyan országok – például Dánia, Finnország, Németország, Svájc, Hong-Kong - ahol még a hátrányos helyzetű diákok is szinte mind rendelkeznek otthoni interneteléréssel, ez nem szünteti meg a két társadalmi réteg közötti „digitális szakadékot” – derül ki a 2012-es PISA mérés legfrissebb elemzéséből.  

Mennyit neteznek a diákok?

Az OECD országokban átlagosan a szegény családból származó diákok 84%-ának van otthoni internetelérése, Magyarországon ennél valamivel alacsonyabb az arány, körülbelül 80%.

 

Az alábbi ábrán a nyilak talpa mutatja meg, hogy a PISA gazdasági, társadalmi és kulturális indexe alapján az alsó negyedbe sorolt diákok – pl. olyan tanulók, akiknek mindkét szülője nyolc általános iskolát végzett – hány százaléka tud otthonról is internetezni, míg a nyilak hegye a legjobb helyzetből jövő diákok körében mutatja ezt az arányt. Tehát minél hosszabb egy nyíl, annál nagyobb az adott országban az otthoni internetelérésben mutatkozó különbség.

Persze nem csak az számít, hogy a diákok rendelkeznek-e hozzáféréssel, hanem az is, hogy mennyi időt töltenek netezéssel otthon. A diákok válaszai alapján itt nem meghatározó a családi háttér, ha egy diáknak van internetelérése, körülbelül 130 percet  tölt online egy átlagos hétvégi napon. Sőt, a felmért 42 országból 21-ben a hátrányos családi háttérből  származó diákok átlagosan 15 perccel többet is interneteznek jobb körülmények között élő társaiknál.

Az internetelérés nem elég

Az egyenlő hozzáférés azonban úgy tűnik, nem elégséges feltétel ahhoz, hogy egyenlő esélyeket is teremtsen a diákok számára. Nem mindegy, hogy a diákok mire fordítják az online töltött időt, attól még, hogy az internet elvileg számtalan lehetőséget tartogat a fejlődésre, tanulásra, nem biztos, hogy a diákok élni is tudnak ezekkel a lehetőségekkel.

Az alábbi ábrán látható, hogy a szociokulturális hátterük szerint az alsó  és felső negyedbe tartozó diákok hány százaléka tölti az idejét videojátékokkal, hírolvasással, vagy információgyűjtéssel.

Míg a felső negyedbe sorolt diákok több mint 80%-a olvas híreket, vagy használja információgyűjtésre az internetet az OECD országokban átlagosan, addig az alsó negyedbe tartozó diákok között ez az arány alacsonyabb mint 70% (kék nyíl). Egyetlen olyan ország sincs a felmérésben, ahol ez a kapcsolat fordított lenne.

Ezzel ellentétben már több olyan országot is találunk -például Franciaország, Dánia, Szlovénia, Olaszország – ahol az otthoni interneteléréssel rendelkező hátrányos helyzetű diákok nagyobb arányban számítógépes játékoznak, mint a felső negyedbe tartozó diákok (piros nyíl).

Azaz még az olyan országokban sem tűnik el a digitális szakadék, ahol szinte minden diáknak van otthoni internetelérése, mert a különböző hátterű tanulók más dolgokra használják a birtokukban lévő eszközt.

Szövegértés nélkül nem megy

Ezt nagy valószínűséggel a hátrányos helyzetű diákok (digitális) szövegértési és navigációk képességeinek alacsonyabb szintje okozza, ami ahhoz kellene, hogy könnyen és magabiztosan keressenek az interneten elérhető információk között, és azonosítani tudják a releváns forrásokat. Az eszközhöz való hozzáférés tehát nem minden, az egyenlő esélyek megteremtésében fontosabb tényező lehet, hogy mindenki hasonlóan jó szövegértési képességekkel rendelkezzen, mint az, hogy mindenkinek legyen otthon is internetelérése.

Itthon is hasonló a tendencia

Bár hazánkban 20%-os különbség van az alsó és a felső negyedbe sorolt diákok otthoni internetelérése között, a fent bemutatott folyamat a hazai diákokra is jellemző. A hátrányos helyzetű tanulók körülbelül 5%-al többen számítógépes játékoznak hetente legalább egyszer, mint a jobb családi hátterű diákok, azonban 20%-al kevesebb közöttük a hírolvasó és információkereső. Ha az összes hazai diák átlagát nézzük, akkor pedig azt látjuk, hogy egyértelműen a közösségi hálók és a játékok a netezéssel töltött idő két legnépszerűbb platformja.

A hazai diákok digitális szövegértési eredményeiről írt részletesebb cikkünket itt olvashatják. 

2016 július 29. Kaderják Anita

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás