IskolaPedagógusTanárportrék

Szigorú vagy félelmetes?

Tanárportrék Roxfortból

Bár Rowling történetei a mese világában játszódnak, a roxforti iskola hangulatában nem nehéz a mai angol iskola szellemét felismerni. Így ez az alaposan megszerkesztett varázsvilág, a maga valós elemeivel, számtalan példát kínál a különböző pedagógiai módszerek vizsgálatára. Schmied Borbála írásából a roxforti büntetési szokások elemzését idézzük.

Ha a büntetés a témánk, legelőször is Piton tanár úr pedagógiai eszközeit érdemes jellemezni. Piton a mű során gyűlölködő, igazságtalan, elfogult tanárnak tűnik. Piton professzort mindig gyanakvás övezi, minden tevékenysége kétértelmű, mindez az állandó feszültség fenntartását szolgálja.

„– Potter! – csattant váratlanul Piton hangja. – Mit kapok, ha ürömteába őrölt aszfodéloszgyökeret keverek? [...]
– Nem tudom, tanár úr – felelte Harry.
Piton csúfondárosan mosolygott.
– Lám, lám, a hírnév nem minden. [...] Próbáljuk meg újra, Potter. Ha szereznie kellene egy bezoárt, hol keresné? [...]
– Nem tudom, tanár úr.
– Mindjárt gondoltam, hogy bele se nézett otthon a könyvekbe.” 

Mint ebből az idézetből is kiderül, Piton eleve negatívan áll Harryhez. Harry ezekre a megleckéztetésekre rendszerint ellenállással, és álláspontjának még erősebb védelmével reagál:

„Harry minden erejét összeszedte, hogy állni tudja Piton jéghideg tekintetét. Igenis átlapozta Durslyéknál a tankönyveket, de azt senki nem várhatja el tőle, hogy betéve tudja az egész Ezer bűvös fű és gombát. [...]
– Potter, mi a különbség a sisakvirág és a farkasölőfű között?
– Nem tudom – felelte halkan Harry. – De úgy látom, Hermione tudja. Miért nem őt kérdezi?”

Piton állandó büntetései és kivételezése saját házának diákjaival, a többi diákban ellenérzést, sőt gyűlöletet kelt. Óráin, vizsgáin rettegnek, így természetes, hogy ezek a diákok nem is teljesítenek jól nála.

„Piton vizsgáján reszkettek, mint a kocsonya, mert a professzor végig ott állt a hátuk mögött.”

Az állandó negatív értékelés, a meg nem értett, nem konzisztens büntetések haragot, agressziót is szülhetnek.

„Épp a hátukat melengették a láng mellett, mikor megjelent az udvaron Piton. Harrynek azonnal feltűnt, hogy a professzor sántít. A barátok még szorosabbra zárták a kört, hogy eltakarják a lángocskát – bizonyosra vették, hogy Piton tiltott dolognak minősítené. ’Ártatlan’ ábrázatuk láttán azonban Piton gyanút fogott, és odabicegett hozzájuk. A tüzet nem vette észre, de látszott, hogy feltett szándéka keresni valamit, amibe beleköthet.
– Mi van a kezében, Potter?
A kviddics évszázadai volt az. Harry megmutatta Pitonnak a könyvet.
– Könyvtári könyvet tilos kivinni az iskola épületéből – jelentette ki a professzor. – Adja ide. Ezért öt pontot levonok a Griffendéltől.
– Ezt a szabályt most találta ki – morogta mérgesen Harry, mikor Piton elsántikált. – Mi baja lehet a lábának?
– Nem tudom, de remélem, nagyon fáj neki – felelte mogorván Ron.”

Piton szigora mögött nem marad el McGalagony tanárnő sem. Ő azonban, szemben Pitonnal, igazságosabbnak és körültekintőbbnek bizonyul.

„McGalagony órája megint más volt. Harry nem tévedett, amikor megállapította, hogy a professzorasszonnyal nem érdemes kukoricázni. Az okos és szigorú tanerő mindjárt az első órán tisztázta a játékszabályokat. [...]

– Aki rendetlenkedik az órámon, attól egyszer és mindenkorra búcsút veszünk. Ne mondják, hogy nem figyelmeztettem magukat.”

McGalagony szigorúsága következetes, értékítélete egyértelmű, büntetései kiszámíthatóak. Amikor büntet, mindig a valós helyzetet vizsgálja, addig nem hoz ítéletet senki fölött, míg a szituáció nem tisztázott. Érzelmei nem határozzák meg döntéseiben, így képes saját házát is lepontozni, ha diákjai helytelenül viselkedtek. A professzorasszonynak sokszor már meg sem kell szólalnia, hogy a gyerekek érezzék, rossz fát tettek a tűzre.

„Harry tudta, milyen az, amikor a professzorasszony haragszik, de vagy elfelejtette, milyen vékonyra tudja préselni ajkait McGalagony, vagy még soha nem látta őt ennyire dühösnek.”

McGalagony rosszalló tekintete tehát sokkal nagyobb hatással bír, mint Piton állandó nyílt rosszallása. McGalagony büntetései személyreszólóak, így rendszerint igen hatásosnak bizonyulnak. A gyermek számára mindig világos, hogy a büntetés mire vonatkozik, mit csinált rosszul. A legtalálóbb büntetést Harryre rója ki a tanárnő, amikor egy nagyon súlyos kihágás után Harryt az öntetszelgő Lockhart professzorra bízza. Potternek segítenie kell megválaszolni Lockhart professzor rajongói leveleit, ami lehet, hogy más diáknak jutalom értékű lenne, Potternek azonban nagy büntetés, hiszen nagyon nehezen viseli el Lockhartot.

Schmied Borbála teljes tanulmányát az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete honlapján olvashatják.

2009 április 01. kölöknet

 
Kölöknet hozzászólások  
(1 hozzászólás) 
2009 április 10.
 
Lehet, hogy ez nálam valamiféle perverzió, de nekem az egyik kedvenc szereplőm Piton volt a Potter-sorozatból. Minden rosszindulata, "gonoszsága" ellenére. Mindig úgy éreztem, hogy ő az, akit annyi bántás ért már (még mielőtt Rowlings erről írt is volna), ami hatalmas sebeket ejtett rajta, a viselkedése pedig csak védekezés a sebek ellen. Más kérdés persze, hogy a való életben nem fűlne a fogam egy ilyen tanárhoz, és a gyerekemnek sem kívánnék hasonló pedagógust.
Kölöknet hozzászólás
aláírás