IskolaPedagógusTanárportrék

Alma a fán II.

Mit várunk a tanártól? Új készségek, kompetenciák?

„Elkötelezettség és felelősségvállalás a szakmai fejlôdésért”

A 2006–2007-ben harminc ország oktatási rendszerének vizsgálata alapján kiadott McKinsey-jelentés arra kereste a választ, hogy mi áll a világ legsikeresebb iskolarendszerei teljesítményének hátterében. A tanári kompetenciák és a tanítás eredményessége közötti összefüggés olyan tényező, amely óriási felelősséget ró a pedagógusra, a tanárképzésre. A pedagógusok szerepe kulcsfontosságú abban, hogy a lehető legjobb oktatást kapjon minden gyermek. 

Mik lehetnek az elvárásaink? A tanár mint a tudás hagyományos átadója vagy mint facilitátor legyen jelen? Falus Iván, az egri Eszterházy Károly Fôiskola egyetemi tanára, a tanári kompetenciasztenderdek kidolgozásának szakmai vezetôje osztotta meg velünk tapasztalatait.

Falus iván

Az Eszterházy Károly Főiskola Észak-Magyarországi Regionális Pedagógusképzési Kutató és Szolgáltató Központ főigazgatója. Több kitüntetés, Kiss Árpád díj, Apáczai Díj, Mestertanár Aranyérem birtokosa. 1997 és 2000 között Széchenyi Professzori Ösztöndíjjal, 2001 és 2004 között Széchenyi István Ösztöndíjjal ismerték el oktatói és kutatói tevékenységét.

Mit vár el ma a környezet, az iskola, a diákok, a szülôk a tanártól? Milyen a jó tanár ma, és milyen
volt húsz, harminc évvel ezelôtt?

  • Hogy mit vár el a társadalom, elég nehéz kitapintani. Néhány évtizeddel ezelőtt tantervi munkálatok előkészítése során készítettek erről egy nagyon alapos kutatást, amely könyv formájában is megjelent. Megkérdezték a szülőket és az egyes szakterületek tudósait, hogy az ő területükön mit kellene a gyerekeknek tudni, hogyan kellene őket felkészíteni. Azóta tulajdonképpen nem született ehhez hasonló mélységű vizsgálat.

    Ekkoriban Magyarország eltért a nemzetközi, elsősorban az angolszász országok rendszereitől. Nálunk nagyobb hangsúly helyeződött a szaktárgyi tudásra, az általános műveltségre, a gyakorlati alkalmazás kissé háttérbe szorult. Az angol, az amerikai vagy a skandináv országok gyakorlatában ugyanakkor hasznosítható tudást és ennek átadását várták el a pedagógusoktól. Ennek megfelelően az ott élő gyerekek lexikális tudása jóval kisebb volt, de a gyakorlati problémákat sokkal könnyebben tudták megoldani.

    A hetvenes évek második felében jelent meg Marx György könyve, A gyorsuló idő, amiben pontosan erről beszélt: a jövőben elsősorban nem ismeretekkel kell felvértezni a tanulókat, mert tizenöt év alatt megfeleződik a tárgyi tudás. Amit az iskolában megtanul, nagyon hamar elévül, használhatatlanná válik, és a 21. században ez még fokozottabban igaz. Sokkal inkább arra kell megtanítani a diákokat, hogyan tegyenek szert a tudásra, ismeretekre. Ez összecseng az egész életen át tartó tanulás európai felfogásával.

    Nyilvánvaló, hogy a tanuló csak akkor lesz erre képes, ha a pedagógus is képes rá. Az elvárások tekintetében nem sok lényegi változás történt. A pedagógusszerep felfogásában bekövetkezett módosulás nem az utóbbi harminc évben zajlott le, hanem már jóval korábban megkezdődött.

    Az alapvető fordulatot az jelentette – és ez megint csak a hetvenes évek közepére tehető –, amikor a tanári szerepről való gondolkodás megváltozott: az ismeretforrás helyett a tanár az ismeretek szervezője, rendszerezője legyen.

    Más szavakkal: a pedagógusnak már nem szereplőnek, nem színésznek, hanem rendezőnek kell lennie. Tudnia kell azt is, hogy a hétköznapi gyakorlatban mire lehet használni ezeket az ismereteket. Képesnek kell lennie önállóan és folyamatosan megújítani a tudását, és képessé kell tenni erre a rá bízott gyerekeket is.

Milyen nevelésfilozófiai elméletekre épít a mai pedagógia? Milyen változás történt az elmúlt évtizedekhez képest?

  • Két tényezőt látok, aminek hatása van a pedagógiai gyakorlatra, és talán az elméletre is. Egyrészt a mindenkori kormányzat által képviselt oktatáspolitikai ideológiák, amelyek sajnos elég gyakran változnak ahhoz, hogy ne lehessen könnyen eligazodni közöttük. Szükséges lenne valamiféle stabilitást, közös alapot találni, amelynek mentén a pedagógus orientálódhat, és a gyerekek felé is közvetíthet.

    Bármely politikai rendszerben alapvető ideológiai, szemléletbeli kérdés, hogy a középosztályból érkező tanulók kiemelt felkészítésére kell-e törekedni, létre kell-e hozni a társadalomban egy igen jól felkészült elitet, vagy az esélyegyenlőséget kell legfőképpen szem előtt tartani, és a társadalom minden rétege számára biztosítani azt, hogy a képességei maximálisan fejlődjenek.

    A másik tényező a konstruktivizmus filozófiai irányzata, amely elsősorban a hogyanra, a fejlődésre, a tudás megszerzésének mikéntjére vonatkozik. A konstruktivizmus azt mondja, hogy a gyermek nem befogadó, nem a meglévő objektív tudás megszerzésére irányuló tevékenységet folytat. Bizonyos alapvető nézetekkel rendelkezik és ezek mentén kerül kapcsolatba a külvilággal, és igyekszik megkonstruálni a saját egyéni tudását.

    A társas kapcsolatokban ezek a különböző, egyénileg konstruált tudások találkoznak egymással a viták, eszmecserék során, és így jön létre az egyéni és a társadalmi tudás. Az a tudás válik igazán a sajátunkká, amelyik ráépül az előzetes tudásunkra, beépül a meglévő nézeteinkbe, vagy pedig olyan erőteljesen különbözik ezektől, hogy képes azokat megváltoztatni – ezt a folyamatot konceptuális, vagy fogalmi váltásnak hívjuk.

    Ilyen esetben annyira ellentmondanak a külvilágból érkező információk, hogy nem tudjuk beépíteni a magunk nézetrendszerébe, hanem kénytelenek vagyunk azt teljes egészében felülvizsgálni, megváltoztatni. Ma ez a szemlélet uralkodik a tanuláselméletben és tulajdonképpen a társadalmi megismerésre vonatkozóan is. Ez hat a pedagógiára.

Melyek azok a kompetenciák, amelyekkel már a frissen végzett tanárnak is rendelkeznie kell?

  • A nyolc kompetencia mindegyikével rendelkeznie kell a pedagógusnak. A kompetenciák összetevői közül azok, amelyek az elméleti tudást jelentik, nagyobb súllyal jelennek meg az alapképzés során. A gyakorlati képességek kifejlődése a későbbi időszakokra tevődik át, vagyis az iskolai munka közben is fejlődik.
Tanári kompetenciák
  1. a tanuló személyiségfejlesztése;
  2. a tanulói csoportok, közösségek alakulásának segítése, fejlesztése;
  3. a szaktudományi, a szaktárgyi és a tantervi tudás;
  4. a pedagógiai folyamat tervezése;
  5. a tanulás támogatása;
  6. a pedagógiai folyamatok és a tanulók személyiségfejlődésének folyamatos értékelése;
  7. kommunikáció és a szakmai együttműködés;
  8. elkötelezettség és felelősségvállalás a szakmai fejlődésért.
    ELTE PPK 2006, alapját képezte a tanárképzés képesítési és kimeneti követelményeit tartalmazó 15/2006 (IV.03) miniszteri rendeletnek

 

A teljes interjú itt olvasható.

Az interjú a Tempus Közalapítvány Alma a fán – Fókuszban a tanulás támogatása c. kötetében (2012) jelent meg, amely az Európai Bizottság és a NEFMI támogatásával megvalósuló „Az egész életen át tartó tanulás hazai stratégiájának tudatosítása” c. projekt keretében jött létre.

A kiadvány elérhető és letölthető a Tempus Közalapítvány honlapjáról.

Ha tetszett a cikk, csatlakozzon a Kölöknet Facebook rajongói oldalához is!

2013 január 07. Kölöknet

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás