Iskola – tanulás – pedagógiai módszerek
Csokonai, a rebellis pedagógus
Az idei középszintű magyar nyelv és irodalom érettségin az egyik választható szövegalkotási feladatban Csokonai Vitéz Mihály egyik alkotását kellett összehasonlítani egy Petőfi-költeménnyel. Csokonai neve nyilván ismerősen cseng minden magyar ember számára, hiszen általános iskolában is olvasnak tőle verseket a gyerekek. De azt már kevesen tudják, hogy a költő korának egyik legmodernebb szellemiségű pedagógusa is volt, aki méltán foglalhatna helyet a Toplista Oktatás 2011 című kiadvány jeles tanáregyéniségei között.
|
| Forrás: Wikipedia |
Az ifjú Csokonai a nagyhírű debreceni Református Kollégiumban tanult, ahol olyan tanárok dolgoztak, mint Hatvani István vagy Budai Ézsaiás professzorok. Hatvani a kor színvonalának megfelelő, modern fizikát tanított, Budai pedig a felvilágosodás szellemében oktatta a történelmet, és nagyszerű tankönyveket is írt. Ebben az időszakban a debreceni kollégiumban tanult Diószegi Sámuel, Földi János és Fazekas Mihály is, akik megteremtették a magyar nyelvű állattant és növénytant.
A Református Kollégiumban születtek Csokonai első versei, és a tanári pályafutása is itt kezdődött. Tudásvágya, példás kitartása, rendkívüli memóriája és nyelvtudása, filozófiai és irodalmi jártassága miatt felfigyeltek rá oktatói, még diák korában egy alsóbb, a poétai osztály 47 tanulójának tanításával bízták meg.
irigylésre méltó
Csokonai öt nyelven tudott: latinul, görögül, németül, franciául és olaszul.
Az új megbízatást a költő eleinte megtiszteltetésként élte meg. Úgy érezte, itt a nagyszerű alkalom, hogy „megfertőzze” a tanítványait saját, korlátokat nem ismerő szellemével, és megismertesse velük a szabadság ízét. Ő maga is szenvedett a Kollégium szorító falai között, ezért mindent megtett, hogy diákjai oldottabb légkörben nevelkedhessenek.
Rousseau nyomán azt hirdette, hogy minden ember egyenlő, és igyekezett a tanítványaival baráti viszonyt kialakítani. Nem veréssel és kényszerrel, hanem nagy tudásával, lelkesedésével, eleven előadásaival szerzett magának tekintélyt. Szép időben a Nagyerdőben tartotta az óráit, és természetrajzi ismeretekkel egészítette ki a tantervi követelményeket. Tanítási módszerének alapja, hogy rávegye a diákokat a gondolkodásra. Megtanítja nekik a költeményeit, szavaltatja, daloltatja őket. Ezek a fiúk játsszák el különböző alkalmakra írt színjátékait.
Domby Márton, első életrajzírója így emlékszik vissza Csokonai tanári pályafutására: „Az mindjárt különös volt benne, hogy ő az éjszaka nem aludván rendesen, csak az óra elütésekor, mikor már tanításra menni kellett, költetett fel ágyából, ahonnan többnyire minden előre való készülés nélkül, s félig borzasan jelent meg az oskolájában. Még különösebb az, hogy a Debrecen vidékin idegen peripatetica metódust hívta vissza a görög kertekből, és inkább mezőn, vagy legalább az oskolájában sétálva tanított... A tanítványaival való bánásmódja is egészen különbözött attól, mely ott szokásban volt. Egy 21 éves ifjú inkább barátainak hitte az ővele csaknem egyforma idejű ifjakat, mint tanítványainak.”
"peripatetica metódus"
A peripatetikus (lat. csoportosan sétálva végzett) módszer Arisztotelész nevéhez fűződik, aki i. e. 335-ben megnyitotta Athénban saját iskoláját, a Lükeiónt (Lyceum). A legenda szerint az iskola fedett oszlopcsarnokában körbe sétálgatva tartotta óráit.
A régi görögök nyomán ma is kísérleteznek hasonlóval például Berlinben, ahol állva tanulnak a gyerekek egy iskolában.
Pedagógiai módszereit azonban számos vád érte, többször is indítottak ellene fegyelmi tárgyalást. Az irigységen túl azért sem nézték jó szemmel tevékenységét, mert felfedezték benne a lázadót, akire jó lesz vigyázni. Leginkább azért ítélték el, mert a tanítás után is szívesen találkozott tanítványaival, és együtt pipázgattak, mulatoztak, iszogattak.
Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor Szilágyi Gábor, a maradi oktatási-nevelési elveket valló professzor pipázgatás közben rajtakapta Csokonait a diákjaival. A számonkérésre a költő a maga sajátos eszközével felelt: megtanított és kórusban szavaltatott egy gúnydalt a tanítványokkal, amely egyértelmű utalást tartalmazott Szilágyira és a szeretőjére.
Bár Csokonai nyilvánosan bocsánatot kért Szilágyitól, a tanári kar bizalmát elveszítette. Később Csurgón is elvállalt egy helyettesítő tanári állást, de módszerei ott sem arattak a kollégák szemében nagy sikert.
