IskolaPedagógus

Lea-Katharina Steller: Pszichológiai, nevelési szempontjaim

(Részlet a pedagógus portfóliómból)

Az „eszményi tanár" egyénisége már régóta foglalkoztat. Hogyan láttam ezt 17 éves koromban 1985-ben? 

Eötvös Loránd gondolatainak hatása alatt dr. Zádor Andrásné magyartanáromnak írott dolgozatomból idézek: „A szorgalmas és önzetlen tanárt tanítványai nemcsak tudásáért, hanem jelleméért is tisztelik. Szeretetük és tiszteletük a forrása annak a törekvésnek, hogy tanárukat tudásukban megközelítsék. A lelkiismeretes tanárnak a világról és a tudományról saját véleménye van, tetteiért maga felel. Önálló alkotó munkát végez, tapasztalatait, tudását igyekszik a lehető legjobban átadni - vagyis megtanít gondolkodni. Mert ’mások eszméit is csak az képes hirdetni, akinek magának eszméi vannak’ (Eötvös Loránd). A jó tanár nemzeti hagyományainkat éppúgy számon tartja, mint a világ tudományos eredményeit. Mindig felkészült szakjának (illetve szakjainak) beható tanulmányozására és széleskörű ismeretanyaga révén képes az abban való gondolkozásra, sőt az esetleges kérdések kielégítő megválaszolására.

Ahhoz, hogy ezt a feladatát maradéktalanul ellássa, szükséges, hogy anyagi jóléte tisztán az állása által biztosítva legyen... A jó tanár csoportjának kitűnő képességű tanulóival szakkörök keretében külön is foglalkozik... A lelkiismeretes tanárnak törekedni kell arra, hogy ezekből a teendőkből minél többet megvalósítson, hiszen felelős a magyar értelmiségért, szellemi életünk színvonaláért.

Ez kötelessége is, mivel ’magyarnak lenni elsősorban szellemi magatartás, s nem vérségi elrendeltetés kérdése’ (Keresztury Dezső)." Hogyan viselkedik az igazán jó tanár? Egészen más lélektanilag egy tizenéves számára úgy visszakapni egy rosszul sikerült dolgozatot, hogy ezt látja az osztályzat alatt: „Non semper violae, nec semper lilia florent" (Nem nyílnak mindig ibolyák, sem liliomok - Bácskai Katalin, Toldy Ferenc gimnázium). Vagy: „Nagy figyelemmel olvastam alapos munkádat. Ügy gondolom, kis ablakot nyitottál számomra arra, amit léleknek, tudatnak, karakternek stb-nek szoktunk nevezni... Neveltelek-e? Tanítottalak-e valójában? És mit pótolhatok még az elmulasztottból...?" (dr. Zádor Andrásné, Toldy Ferenc gimnázium).

Büszke vagyok arra, hogy 33 év után ugyanúgy gondolkodom a tanár feladatáról, egyéniségéről, meghatározó szerepéről, mint fiatalon. Polgári gyökereimet családomnak és pótolhatatlan gimnáziumomnak köszönhetem, s az Oktatási Hivatallal együtt vallom gyakorló magyar pedagógusként a nagyvilágban 2017-ben is: a „tanári munka nem azonos a módszeres ismeretközléssel, még akkor sem, ha rendszeresség, szigor és következetesség jár vele. A jó tanár a lehetőségeket mutatja tanítványainak, a könyvtár és kutatás irányába tereli az érdeklődést, önálló véleményalkotásra és munkára ösztönöz, ugyanakkor tudásban, magatartásban, anyanyelvhez, hagyományokhoz való ragaszkodásban és gondolkodásban a tevékeny, művelt ember mintaképe. Csak az ilyen tanár tud jelenlétével és munkájával szellemi forrongást kiváltani.“ (Németh László)

2017 május 03. Lea-Katharina Steller

 
Címkék: pedagógus

Kölöknet hozzászólás

aláírás