IskolaPedagógusIskolaportrék

Milyen a jó iskola?

Rendezettség és harmónia

A Kölöknet új sorozatot indított útjára, amelyben iskolaigazgatókat kérdez arról, milyen szerintük a jó iskola: milyen értékek mentén szervezik meg az intézményükben folyó oktatási-nevelési munkát, mi az, ami iskolájukat vonzóvá teszi. Kádárné Fülöp Judit tanár-oktatáskutató kérdéseire ezúttal a gyáli Ady Endre Általános Iskola vezetője, Gazdikné Kasa Csilla igazgatónőt válaszolt. Az interjúban olvashatnak  a tanárok-diákok számára fontos adys tudatról, az iskolai szabadidős programokról, de problémákról is, amelyekkel a mai világban bizony szembe kell nézni.

Ady Endre Általános Iskola, Gyál

Az Ady Endre Általános Iskola egyike Gyál három általános iskolájának. Felújított, 70-es években épült épület, az átlagosnál valamivel jobb, de cseppet sem kiemelkedő iskola benyomását kelti 30-32 fős osztályokban tanítanak, ami általános iskolai viszonylatban magas létszámnak számít. Mégis, a belépőt megérinti valami, ami az épület és használóinak nyugalmat árasztó összhatása.

A látogatót kellemesen érinti az iskola nyugodt légköre. Pedig naponta sok százan koptatják a lépcsőket...

Nagy öröm, ha a kívülállók is észreveszik ezt. Igyekszünk magunk között rendet tartani. Minden diák és kolléga pontosan tudja, mikor mi a feladata, közösen kidolgozott és elfogadott szabályok szerint élünk. Mivel sokan vagyunk, 630 gyerek és 60 dolgozó, a kiszámíthatóság, a jó információáramlás, a szervezettség elengedhetetlen ahhoz, hogy napi munkánk során komfortérzetünk legyen.

Egy nagy közösség, ahogy mi hívjuk, az „Ady-család” tagjaiként törekszünk az összefogásra, egymás segítésére, az együttműködő tanár ­ diák ­ szülő kapcsolat kialakítására. Azt halljuk, hogy rang a településen idejárni vagy itt tanítani – és a rang kötelez. Tanulóink szívesen viselik az Ady-pólót kirándulásokon, s gyakran dicsérik meg őket múzeumi teremőrök vagy idegenvezetők kulturált viselkedésükért.

Miért fontos a jó iskolai légkör és hogyan tudták megteremteni?

 „Belénk van kódolva” az adys tudat! Jó légkörben könnyebben megy a tanítás, a tanulás. Közös teherviselésre, csapatmunkára törekszünk. Ha valaki csak kis feladatot tud vállalni a szüreti bálon, az tudja, hogy a farsangon a nagyobbat kell választania. Egymásban is a diákokban is igyekszünk megkeresni a jót, a pozitívumot. Van, aki matekzseni, van, aki gyorsan tud futni, de az is érték, ha valaki fantasztikus virágfelelős!

Szerintem egy iskolai közösség attól lesz jó, ha mindenki megtalálja benne azt a területet, amiben ő a legjobb, amiért a többiek elismerik, amitől sikeres lesz. És ha nem sajnáljuk egymástól és a gyerekektől a jó szót, a dicséretet.

Milyen a tanári kar összetétele? Hogyan tudja hosszú távon elérni, hogy a tanári kar egységes maradjon?

Szerencsés iskola vagyunk, mert összeszokott közösség alkotja a tantestületet. Sokan, a tantestület közel fele ebbe az iskolába jártunk, majd ide jöttünk dolgozni is. A tantestületünk stabil, jól képzett, egymással szakmailag és emberileg is jó kapcsolatot ápoló közösség. A testület gerincét a magam korabeli negyvenesek adják. Sajnos, a „nagy öregek”, akiktől mi is tanultuk a mesterséget, mostanában mennek sorban nyugdíjba. Tehát generációváltás elé nézünk.

Tapasztalataim szerint nehéz jó tanárt kapni, különösen nehéz egy másik tantestületből érkezettet az „adys” tempóval megfertőzni. A más szokások, más munkastílus, más hozzáállás előbb-utóbb konfliktusforrás lehet. Szerencsésebbnek tartjuk, ha inkább pályakezdő vagy néhány éves gyakorlattal rendelkező kolléga jön, mert ő még könnyebben integrálható. Férfi már alig van köztünk, a 43 pedagógusból mindössze három. Ez érthető, de baj, hogy így van.

Mivel tudja motiválni és maradásra bírni a jó pedagógusokat, hiszen a fizetés itt sem jobb, mint másutt?

A motivációt a közösség ereje adja. A jó szó, az elismerés mellett elsősorban a közösség megbecsülése sarkall kimagasló teljesítményre! Nálunk egy pedagógusnapi jutalomosztás három órán át is eltart! No, nem azért, mert a kollégáknak többször kell fordulniuk az összeg nagysága miatt, hanem mert minden jót igyekszem elmondani a kollégákról. Persze örülünk, hogy az önkormányzat kiszorít erre valamennyit, de az, ami a borítékba kerülhetett, inkább csak jelképes, a fontos, hogy megtapsoljuk, elismerjük egymást, tudjuk, hogy ki, miben jó vagy a legjobb.

A – közismert nevén – minőségi bérpótlékot mi közös döntés alapján nem építettük be a fizetésekbe, hanem közösen megalkotott szempontok alapján, negyedévente jutalmazzuk belőle a többletmunkát vállalókat. Pluszmunkának számít egy nagyobb műsor, komolyabb versenyeredmény, ha első osztályt vállal a tanító néni, vagy elbúcsúztat egy sikeres nyolcadikat. Így mindenki sejti, hogy ő most kap-e vagy sem, nem nagyon van sértődés…

Nagyon sok tanórán kívüli tevékenységet szerveznek...

Tanévenként legalább egyszer minden osztály elmegy színházba, múzeumba, két-három napot kirándulunk. Nyolc-tízféle szakkör működik iskolánkban a néptánctól a színjátszóig, ötféle sportkör, s a főbb tantárgyakból korrepetálás is része a kínálatnak.

Újságíró szakkörünk adja ki Gyál legrégebben megjelenő lapját, a Kaleidoszkóp című irodalmi folyóiratot. Színes, olvasmányos sajtótermék, melyet az utolsó betűig gyerekek írnak. A város összes tanulmányi és sportversenyén részt veszünk. Szinte minden tantárgyból indulunk térségi, megyei megmérettetéseken is, tanulóink rendszeresen hoznak el helyezéseket.

Aztán itt van a papírgyűjtés, tisztasági verseny két fordulóval, a szüreti bál, a Luca napi vásár, karácsonyi klubdélutánt, a Suli Napok, a farsang, a diákönkormányzat rendezvényei. Soroljam még?

Kevés, de színvonalas, emelkedett, élményszerű ünnepet tartunk. A hivatalos állami ünnepek közül az egyik évben március 15-e a másik évben október 23-a kiemelt. Ilyenkor nem hagyományos irodalmi jellegű, hanem élményszerű, színpadra készült, jelmezes, komplex ünnepi műsor részesei lehetünk valamelyik osztály előadásában. A humán munkaközösségi kollégák az ünnepi műsorokat „forgóban” vállalják, ez alól az igazgató sem kivétel. Így nincs vita, hogy ki a soros.

Nagy hagyománya van nálunk a névadó Ady Endréhez kötődő ünnepnek is. Novemberben emlékműsorral, iskolai, majd városi szavalóversennyel emlékezünk a nagy költőre, megkoszorúzzuk az iskola előkertjében az alapítványunk által készíttetett bronzszobrát. A nyolcadikos osztályok ellátogatnak a budapesti Ady-múzeumba, s virágot visznek a Fiumei utcai sírkertbe a sírjára. Nincs olyan gyerek, aki tőlünk elballagva, ne tudná, ki volt Ady, hol lakott és hol nyugszik, milyen verseket írt…

Legnagyobb rendezvényünk a május harmadik szombatjára szervezett Ady Családi Nap. Ezt a majálisszerű egész napos rendezvényt május harmadik szombatján, az udvaron és a sportpályán tartjuk. Hivatalos rá az összes diák, családjával együtt. Az idei családi nap témája: „Népi ízek, népi játékok”. Lesz tambura zenekar, hangszerbemutató, táncház, gólyalábon járás, patkódobálás, hordógurítás, talicskatolás, és sok más hasonló játék. A bográcsokban csak magyaros étel főhet! Közel másfél ezren leszünk.

Idén sem marad el a Képviselő-testület – Ady-válogatott „örökrangadó”, ami óriási érdeklődésre tart számot. Eddig ugyan sohasem sikerült legyőznünk a városatyákat, ám ami késik, nem múlik. Némi bizakodásra ad okot, hogy az önkormányzati képviselők nem lesznek fiatalabbak, mi viszont minden évben a legjobb nyolcadikos focistáinkkal állunk ki.

A tanári karnak is vannak közös szabadidős programjai. Évente kétszer kirándulunk, gyönyörű a karácsonyunk, városszerte híres a tanári kórusunk. Óriási mulatság a tanévzáró kerti parti, mert a jól elvégzett munkának nagyon tudunk örülni!

A tanórán kívüli események szervezése jelentős többletmunkát igényel…

Tanévzáró értekezleten mindig elhatározzuk, hogy a következő évben kicsit nyugodtabbra vesszük a tempót, ne legyen olyan sok program. Aztán a nyári szünet után záporoznak az ötletek… – a és minden marad a régiben. Lelkes és kezdeményező tantestületünk van. Azért is tehetjük ezt, mert az iskolai élet legtöbb területén támaszkodhatunk a szülők, a diákok segítségére is, akik igazi jó partnereink.

Nálunk a nyolcadikosok bonyolítják az elsős-másodikos diákok reggeliztetését minden nap az étkezőben. Sorakoztatják, kísérik, kiszolgálják a kicsiket. Maguk is megélhetik, nem könnyű rendet tartani egy gyerekcsapatban. Minden osztályban vannak lelkes szülők, akik kirándulások, színházlátogatások, a heti úszásoktatás állandó kísérői, segítői. A papírgyűjtést is a szülőkkel közösen szervezzük, akik az átvétel, a mázsálás, a konténerbe csomagolás feladatainál is vállalnak ügyeletet.

Rendezvényeinknél elosztjuk az osztályok között a tennivalókat. Az egyik osztály berendezi a termet, egy másik feldíszíti, van tombolaárus és felszolgáló csapat, s van, aki a buli utáni takarítást vállalja. Így jobban meg is becsülik egymás munkáját.

Mit tudnak Önök a gyerekek otthoni körülményeiről és a szülők a gyermekeik iskolai életéről?

Évente négyszer szülői értekezletet, kétszer fogadónapot tartunk. Nyitottak vagyunk a személyes megbeszélésekre, a telefonon, e-mailben való kapcsolattartásra is. A tanári mellett berendeztünk egy hangulatos, ülőgarnitúrás „szülőszobát”, ahol a szülőket fogadhatjuk. Egy informatikus apuka segítségével interaktív honlapot működtetünk.

A családok többsége törődik gyermekével, eljár az iskolai programokra, figyelemmel kíséri csemetéje teljesítményének alakulását. A családlátogatás viszont nehezebb, zártabban élnek már a családok, csak meghívásra megyünk ki, vagy ha nagy baj van…

A családi nevelést természetesen a mi iskolánk sem tudja pótolni. Ma sokan, sokat dolgoznak, kevés idő marad a gyerekekre. Vagy munkanélküliséggel, anyagi gondokkal küszködnek, s az vonja el a gyerekről a figyelmet. Igyekszünk a családokkal korrekt, együttműködő kapcsolatot ápolni, problémáikban segíteni. Van, hogy ruhát gyűjtünk a rászorulóknak, mosógépet szerzünk, életvezetési, nevelési tanácsokkal látjuk el a szülőket. A lemaradóknak nem engedjük el a kezét, fejlesztő pedagógusunknak annyi munkája van, hogy alig győzi.

Egyes programok kiadásokkal járnak. Hogyan érik el, hogy ez ne okozzon feszültséget a diákok és a szülők között?

Programjainkat a szülők többségének pénztárcájához igazítva szervezzük, megbeszélés, közös megegyezés alapján. Jól működő iskolai alapítványunk van, amely jórészt a szülők személyi jövedelemadójának 1%-ából gazdálkodik. Az Ifjú Szívek Alapítvány segíti a rászoruló diákokat abban, hogy eljussanak a drágább programokra is. Az alapítvány soha nem vállalja át teljes egészében a költségeket, de ha a szülő előteremt egy kis „önrészt”, kifizeti a többit.

A szülői kérelmeket a tanév során folyamatosan bírálja el a kuratórium, és az osztályfőnökök véleményének kikérésével ítéli meg a támogatási összeget. Takarékosan gazdálkodunk, és nagyon pontosan elszámolunk minden fillérrel.

Sok iskolában probléma az erőszak, a különféle függőségek (drog, alkohol) a diákság körében. Tapasztalnak-e ilyesmit?

Az agresszió gyengébb formái nálunk is jellemzőek. Sok a trágár beszéd, az indulatos megnyilvánulás, a magatartási zavar. A személyes példamutatás, a törődés, az egyéni bánásmód sokat segít. Nem tűrjük az „élesben való” verekedést, az mindig büntetést von maga után. Szerencsére az italozás, a dohányzás ritka, ha valakit rajtakapunk, „hatalmas balhét” csapunk belőle (szülők behívása, intő stb.), hogy híre menjen, s a többiek ki se akarják próbálni. A kiközösítés nem divat nálunk, ez talán az erős közösségépítésnek köszönhető.

Rendszeresen pályázunk drogprevenciós foglalkozások szervezésére, diákok, szülők és a teljes tantestület is részt vett ilyen képzésen. Ennek ellenére tavaly nálunk is jártak drogvizsgáló rendőrök, s néhány gyereknél pozitív lett a gyorsteszt. Pedig ők is részt vettek a prevenciós foglalkozásokon… De nem adjuk fel, a felvilágosítás nemcsak a gyerekek, hanem a szülők körében is elengedhetetlen! Hajlamosak azt gondolni a szülők, hogy „ez az én gyerekemmel nem történhet meg”, pedig dehogynem…

A gyáli Ady Endre Általános iskola honlapja

2011 május 24. Kádárné Fülöp Judit

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás