Nem azért tanul rosszabbul, mert bevándorló család gyermeke

Az eredmények alapján az oktatási rendszer hangsúlyos szerepet játszik a bevándorló diákok integrálásában.

Fontos, hogy a tanulók minél hamarabb olyan célzott programokban vehessenek részt, amelyek segítségével sikerülhet leküzdeniük a nyelvi és a különböző szociokulturális különbségekből fakadó nehézségeket, hogy felnőve szerves részévé válhassanak a befogadó ország társadalmának.

Az elemzés fő eredményei

Kevés olyan ország van, ahol a nagy arányban bevándorló diákokat tanító iskolákban szisztematikusan rosszabbul teljesítenek a tanulók matematikából, és ezekben az esetekben is inkább a hátrányos helyzetű diákok aránya az, ami a hatás nagy részéért felel.

Az ábra egy olyan elemzés eredményét mutatja be, ami azt vizsgálta, hogy van-e matematikából teljesítménybeli különbség azok között az iskolák között az egyes OECD országokban, ahol a diákok 25 százaléka bevándorló, és ahol ennél alacsonyabb ez az arány. Ha nem vesszük figyelembe a diákok szociális és gazdasági hátterét (oszlopok: matematika pontszám különbség), akkor sok olyan országot találunk, ahol a nagyobb bevándorló diák aránnyal rendelkező iskolák rosszabbul teljesítenek matematikából (pl: Olaszország, Finnország).  Ha azonban kiszűrjük a családi háttér hatását (rombuszok), akkor látszik, hogy a különbség jelentősen csökken, esetenként teljesen eltűnik (fehér rombusz).

Csak pár olyan ország van, például Belgium, Portugália, vagy Észtország, ahol a különbség a két csoport között továbbra is jelentős marad. Azt látjuk tehát, hogy az, hogy valaki bevándorló-e, vagy sem, nem meghatározó abból a szempontból, hogy hogyan teljesít, sokkal dominánsabb az a régóta felismert összefüggés, hogy a nehéz körülmények közül származó diákok általában rosszabbul teljesítenek az iskolában.

Az egyazon országból és hasonló szociális és gazdasági háttérből származó bevándorló diákok különbözően teljesítenek eltérő iskolarendszerekben.

Az alábbi ábrán azt látjuk, hogyan teljesítenek az első (kék) és második (narancssárga) generációs bevándorlók a különböző országok iskolarendszereiben, pontosabban, hogy hány pontot értek el a 2012-es PISA matematika teszten. Az vizsgálat során az elemzők kiszűrték a diákok szociális és gazdasági hátteréből fakadó különbségeket, hogy tisztán a különböző iskolarendszerek hatását láthassuk.

Az ábra jól szemlélteti, hogy az azonos hátterű diákok mennyire eltérő eredményt érhetnek el attól függően, hogy melyik ország iskoláiban tanulnak. Például egy arab országból származó első generációs bevándorló diák átlagosan 100 ponttal többet ér el a PISA matematika teszten, ha Hollandiában telepedik le, mint ha Katarban. Azok az albán diákok pedig, akik a görög iskolarendszerben tanulnak, átlagosan 50 ponttal többet érnek el, mint hasonló háttérből származó Montenegróban tanuló társaik.

Nem zárható ki az sem, hogy ezeket a különbségeket az iskolarendszerek eltérésein túl befolyásolja valamilyen meg nem figyelt tényező a diákok hátterében, ami egyszerre hat arra, hogy hol telepszik le a diák családja és hogy hogyan teljesít a tanuló matematikából.

Erős a kapcsolat a bevándorló diákok iskolai teljesítménye és fiatal felnőttként elért munkaerőpiaci státusza között.

Az alábbi ábrán azt látjuk, hogy minél nagyobb a különbség az első generációs bevándorló és a nem bevándorló diákok matematika teljesítménye között (vízszintes tengely), annál nagyobb lesz a különbség a két csoport között abban, hogy fiatal felnőttként továbbtanulnak-e, illetve sikerül-e elhelyezkedniük (függőleges tengely).

*NEET rate: A ráta azoknak a 15-34 éves kor közötti embereknek az arányát méri, akik se nem rendelkeztek munkával, se nem tanultak tovább, vagy vettek részt valamilyen képzésben 2013-ban

Ez az eredmény megerősíti, hogy az iskolai teljesítménynek komoly hosszú távú hatása lehet arra, hogy a bevándorló diákoknak sikerül-e a későbbiekben továbbtanulniuk, és elhelyezkedniük a munkaerőpiacon, azaz sikerül-e szerves részévé válniuk-e a befogadó ország társadalmának.