Tanári jövedelmek Európában

Mit várunk ma a pedagógusoktól? Jóval többet, mint puszta tudásátadást. Elvárás, hogy ne csak a diákok lexikális tudását gyarapítsák, de fejlesszék értelmi és érzelmi alapkompetenciáikat is, a csoportmunka ösztönzésével, a sajátos nevelési igényű gyerekek integrált oktatásával, a tanulást segítő informatikai eszközök beépítésével a tananyagba, és mindemellett részt vegyenek az iskolák irányításában is.

A fejlett országok mindegyike küzd azzal, hogy megpróbálja a legtehetségesebb diákokat a tanári pályára csábítani, akik képesek lesznek megfelelni az új kihívásoknak. Ám a verseny erős, az üzleti szektor jelentős csáberővel bír a frissen végzett diákok számára. Noha a pályaválasztási döntés természetesen több szemponton alapul - érdeklődés, elismertség, kihívás - szinte minden esetben jelentős szerepet játszik a várható jövedelem is. Erre, azaz a pedagógusok és igazgatók bérére és juttatásaira koncentrál az itt bemutatott elemzés.

Két szempontból érdemes vizsgálni a pedagógus kínálatot, hogy van-e elég jelentkező, és, hogy ők jellemzően a jobb képességű tanulók közül kerülnek-e ki. A jelentkezők alacsony száma szinte minden európai országban problémát jelent, a tagállamok többségében több pedagógus van a 40 feletti korcsoportban, mint az az alattiban, 2012-ben a 30 éves kor alatti tanárok száma kifejezetten alacsony volt Németországban, Olaszországban és Svédországban. Tudni lehet ugyanakkor, hogy azokban az országokban, ahol sikeresként tekintünk az oktatási rendszerre, jellemzően a legjobb képességű diákok közül kerülnek ki a leendő pedagógusok, ilyen például  Finnország, Hollandia, Dél-Korea vagy Anglia.

A jelentés vizsgálja a bérek változását a tavalyiról az idei iskolaévre, a pályán töltött idő hosszát, ami alatt a tanárok el tudják érni a legmagasabb fizetési szintet, a tanárok és igazgatók minimum és maximum béreit az adott országra jellemző átlagos életszínvonalhoz viszonyítva, a juttatások mértékét, és hogy milyen döntéshozói szinten határoznak ezekről.

Pedagógusi bérek az egy főre jutó GDP tükrében

Bár a 2013/14-es évhez képest a tagállamok többségében nőttek a pedagógusi bérek, az alapfokú közoktatásban dolgozók minimum éves bére (egy évnyi bruttó kezdő fizetése) a legtöbb országban alacsonyabb, mint az adott országra jellemző egy főre jutó GDP, és az országok több mint felében ez igaz a középfokú oktatásra is. A legmagasabb pedagógusi fizetések általában már meghaladják a jellemző GDP/fő-t, bár Csehországban, Litvániában, Észtországban és Szlovákiában továbbra is alatta maradnak. E tekintetében a hazai pedagógusok helyzete azonos a többségével, az ország gazdasági fejlettségéhez képest alacsonyak a bérek.

Az Eurydice jelentésében a hazai minimum fizetés a pedagógus életpályamodellhez igazodva egyenlő a pályakezdő, pedagógus 1 kategóriába tartozók alapbérével, a maximum fizetés pedig egy 42 éve tanító, pedagógus 2 kategóriába tartozó személy alapbérével, oktatási szintenként.

Az alapfokú oktatásban dolgozó iskolaigazgatók bére más képet mutat, az országok többségében már a kezdők éves javadalmazása is magasabb, mint az egy főre jutó GDP.  Ebben a tekintetben a hazai bérezés elmarad az európai átlagtól, olyan országokkal együtt, mint például Bulgária, Románia, Litvánia vagy Lengyelország, a középfokú oktatás tekintetében azonban már itthon is magasabb az igazgatói fizetés, mint az egy főre eső bruttó hazai termék.

Az alábbi táblázatban láthatóak a legalacsonyabb és legmagasabb tanári bérek az egy főre jutó GDP százalékában, alsó tagozatban (ISCED 1), felső tagozatban (ISCED 2) és középfokú oktatásban (ISCED 3) tanító pedagógusok esetében.

A táblázat megmutatja, hogy bár Magyarország és Finnország egy kategóriába tartoznak olyan szempontból, hogy mindkét országban kisebb a kezdő pedagógusok fizetése, mint a jellemző GDP/fő, a különbség tetemes: míg  hazánkban a kezdő általános iskolai tanárok fizetése 63.7%-a az egy főre jutó GDP-nek, addig ez az arány Finnországban 90%.

Mi alapján növekszik a pedagógusok alapbére?

A legtöbb országra jellemző, hogy a tanári fizetés és a pályán eltöltött évek száma között pozitív a kapcsolat, azaz a rendszerek jutalmazzák a tapasztalt tanárokat, mely struktúra ösztöni a pedagógusokat a pályán maradásra. Ebben a szellemben működik a hazai oktatási rendszer is, ám extrémnek tekinthető a legmagasabb fizetési szint eléréséhez szükséges idő tekintetében. Bár igen eltérő struktúrákat látunk az országok többségében, jellemző, hogy 30 év alatt el lehet jutni a legmagasabb fizetési szintre, míg Magyarországon ehhez 42 év szükséges. Ezzel párhuzamosan pedig kiugróan magas a különbség a legalacsonyabb és legmagasabb fizetési szintek között.

A skála másik szélén helyezkedik el Dánia, Finnország és az Egyesült Királyság, ahol a bérezési struktúra sokkal "laposabb": ezekben az országokban már kevesebb, mint 20 év tapasztalattal el lehet érni a legfelső szintet, ami körülbelül 30%-al magasabb, mint a kezdő fizetés, a hazánkban működő 89%-hoz képest.

Forrás: Eurydice

A hazánkban tapasztalható lassú, de nagy emelkedés a bérekben nem feltétlenül célravezető, ha a cél a fiatal, tehetséges diákok pályára csábítása. A szakirodalom szerint ugyanis a kezdő fizetések mértéke az, ami döntően befolyásolja a pálya presztízsét (Zöld Könyv, 2008), nem pedig az, hogy mennyit kereshet valaki 35 év múlva. A másik probléma a hazai pedagógus életpályamodell bérezési struktúrájával, hogy bár a potenciálisan elérhető legmagasabb alapbér, a kutató tanárok fizetése valóban versenyképes, ám csak egy kimondottan szűk, PhD fokozatot szerzett rétegre vonatkozik a jelenlegi szabályozás szerint.

Bár számos országra jellemző, hogy az alapbéren felül jár bizonyos teljesítmény alapon megállapított juttatás, Svédországban már az alapbér sem függ a pedagógusi pályán eltöltött évek számától, a jövedelem teljesítmény alapú, és a központilag megállapított keretrendszer szellemében a tanárok egyéni bértárgyalásain alakul ki. Az Egyesült Királyságban is megszűnt a pályán töltött évek számához kapcsolt automatikus bérnövekedés, a pedagógusok béréről, és azok növekedési üteméről a pedagógusok teljesítménye alapján születik iskola-szintű döntés, egy központilag kijelölt sávon belül.

A hazánkban működő pedagógus életpályamodell egy kevert rendszer: az alapbér a tanított évek száma mellett növekedhet, ha a pedagógus magasabb minőségi kategóriába lép, megszerzi a pedagógus 2, a mester, vagy a kutató tanár fokozatot. A magasabb fokozatok megszerzésének alapfeltétele a jelenlegi szabályozás szerint bizonyos tapasztalat megléte, az ún. pedagógus portfolió feltöltése, az előírt szakvizsga sikeres teljesítése, és a kutató tanár minősítés esetén a PhD fokozat megszerzése. Az életpályamodellnek tehát célja, hogy jutalmazza a tanári minőséget, de azt nem közvetlenül a diákok teljesítményében méri, hanem a pedagógusok képzettségében és a munkájukat bemutató dokumentumokban. Remélhetőleg, mint minden új és ígéretes elképzelés, itt is lehetőség lesz majd a tapasztalatok fényében a finomításra, továbbfejlesztésre.

Juttatások

Szinte az összes tagországokban léteznek juttatások, melyek bizonyos feltételekhez kötve kiegészítik a pedagógusi béreket. Az alábbi ábra azt mutatja be, hogy az egyes országokban milyen teljesítményhez kötötten kaphatnak a tanárok bérkiegészítést, és milyen döntéshozói szinten határozzák meg ezek mértékét.

Forrás: Eurydice

Az ábrán látszik, hogy a hazai pedagógusok a felsorolt nyolc kategóriából négy esetben jogosultak juttatásokra, melyek minden esetben központi szinten kerülnek meghatározásra, míg Finnországban, Svédországban, Bulgáriában és Csehországban minden jogcímért jár bérkiegészítés, melyről gyakran önkormányzati vagy iskolai szinten döntenek.  

Az ábrán látható, hogy a tagországok többségében elérhetőek teljesítményhez kapcsolt és a szakmai előremenetelt díjazó juttatások, melyek kiegészítik az alapbért. Hazánkban a pedagógus életpálya modell keretein belül a tanári minőség növekedéséhez kapcsolt keresetnövekedés az alapbérben jelenik meg, nem juttatásként, ezért nem is látunk ilyen tételt az ábrán. A nehéz körülmények között dolgozó pedagógusok egyetemi végzettség esetén havi bruttó 18 700 és 56 300 forint közötti bérkiegészítést kaphatnak, túlóradíj pedig bár létezik, az új struktúrában gyakorlatilag nincs olyan eset, hogy jogosult lenne rá egy pedagógus.

Összegezve tehát a hazai bérek az ország életszínvonalához képest és európai összehasonlításban is alacsonyak, ami kevéssé teszi kívánatossá a pedagógusi pályát a tehetséges fiatalok számára, amin csak ront a jelenlegi lassan emelkedő bérezési struktúra. A pedagógus életpályamodell – az európai irányvonalhoz hasonlóan – a tapasztalat mellett a pedagógusi minőséget is díjazza, a legmagasabb bérkategóriába azonban csak egy igen szűk réteg kerülhet be. A hazai oktatási rendszer centralizáltabb a legtöbb európai országénál, a tagállamok többségében a bérezési döntések nem központilag, hanem helyi, esetleg iskolai szinten dőlnek el, és direktebben kapcsolódnak a pedagógusok teljesítményéhez.

A teljes jelentést, részletes ország szintű statisztikákkal itt érheti el.