Iskola

Miért képtelen a gondolkodásra a diák? – A bajor iskolarendszertől a globális oktatásig

Szülőként és tanárként nehezen tudom feldolgozni azt az évek óta tartó mély döbbenetet, amelyet a bajor iskolarendszerrel való találkozás váltott ki bennem. Állandóan kutatok, választ keresek a kérdéseimre, mert szeretném felfogni és megérteni azt, ami körülöttem folyik. Vajon velem van baj, vagy körülöttem mindenki csak megjátssza magát, hogy minden rendben van?

Miért vagyok tökéletesen alkalmatlan a bajorok által megkövetelt beilleszkedésre? Ha igényeim vannak az iskolarendszerrel szemben, akkor miért kövültem meg attól, hogy tavaly az akkor még 8 éves, harmadik általános iskolás kislányoméknak az atomerőmű működési elvéből kellett dolgozatot írniuk, ahol az egyik kérdés az volt, hogy mi az a bárium?

Így bukkantam rá az interneten egy, a globális oktatási rendszerrel foglalkozó magyar nyelvű tanulmányra. Írója sajnos nem fedi fel igazi kilétét, de szerintem nemzetközi, talán angol szakirodalomból dolgozhatott, feltehetően többedmagával. A szerzői jog kapcsán csak ennyit ír: "az írásaim, gondolataim szabadon terjeszthetőek és felhasználhatóak, de csak és kizárólag ’nemadjukfel.blog.hu’ forrásmegjelöléssel". Ebből a 2012 májusában publikált, viszonylag hosszú, de nem kifejezetten a Kölöknet profiljába tartozó kitérőkkel gazdagított tanulmányból szeretnék most több helyről idézni. Számomra nagyon tanulságos volt; segített a nemzetközi irányvonal, a globális tendencia megértésében - de nem elfogadásában.

Az oktatásrendszer

Viszonylag nehéz átfogó képet adni a teljes globális oktatásról, ugyanis ez államonként változik, de mivel a működési lényege mindegyiknek azonos, ez mégsem lehetetlen. A leginkább általánosnak számító vélemény velük kapcsolatban, hogy rossz elvek szerint működnek és egyre lejjebb zuhan a színvonaluk, ahogy haladunk előre az időben...

Világszerte az iskolák a következő erőszakos cselekedettel kezdik el az egyén átformálását: kiszakítják 6-7 éves korban a családból a gyerekeket, heti 5 alkalommal napi 6-10 órára, mivel fiatal korban lehet őket leghatékonyabban megfogni a rendszer számára. Ezt minden hatalmi berendezkedés jól tudta – és tudja mind a mai napig. Az iskola lényegében az örökbeadás egy formája, ahol a politikarendszer programja veszi kézbe a fiatalgyerekek véleményformálását a család helyett. A politika célja érthetően az, hogy úgy lássák a tanulók a világot, ahogy azt az ő érdekük megkívánja. A nevelés valódi mozgatórugója nem az, hogy művelt legyen a diák, hanem az, hogy átformálja a gondolatait, érzéseit, véleményét az őt körülölelő mindenségről. A háttérhatalom nem gondolkodó nemzeteket akar, hanem rabszolgásítottakat, akiket alárendelhet a törekvéseinek.

Könnyen rádöbbenhetünk, hogy az oktatásrendszerekben a tömegmanipulációk legfőbb arcvonalát a történelem tantárgynak nevezett mesehalmaz képezi... Tudatosan kihagyják a tényleges források döbbenetes hányadát, ami egy teljesen más történelemképet eredményezne ahhoz képest, mint amit tanítanak nekik az iskolákban. A legfontosabb halálos tévedés, amit az egyének le fognak szűrni, mire elhagyják az iskolát, hogy szabadok és egy demokratikus köztársaság lakosai, attól függetlenül, hogy ez még a saját józan eszüknek is ellentmond. Ők... a téves információfeltöltésnek köszönhetően képtelenek lesznek önmaguktól összerakni a nagy egészet, és öntudatlan gondolat- és adósrabszolgájává válnak ennek a kizsákmányoló rendszernek. Minél inkább megérti valaki az oktatásrendszer működését, annál inkább rájöhet arra, hogy helyesebb lenne birkásítási rendszernek nevezni, ami teljesen agymosott fogyasztó- és munkaerőállatok gigantikus csordáját neveli ki, amit az elit a média, a politika és a pénzrendszer segítségével drótokon rángathat...

A hatalom már a kezdetekkor ráébredt arra, hogyha elveszi egy nép történelmi múltját, akkor olyan jövőt írhat neki, amilyet csak akar... Ez... a mérhetetlen mennyiségű... hazugságáradat bolygónk többi országának az oktatásrendszerét is súlyosan érinti.

Ha megértjük azt, hogy a globális nevelés első számú célpontja a történelemnek nevezett tantárgy, akkor világossá válik, hogy minden más ennek van alárendelve. A történelmet, mintegy kiegészíti az irodalom... Rengeteg nagy jelentőségű költőt, írót felejtenek ki módszeresen ebből a tantárgyból is, akik nem esnek bele a ’politikailag korrekt’ kategóriába, mégis méltán megérdemelnék, hogy részeivé váljanak az oktatásnak. Nem csak a humántantárgyak esnek áldozatul a propagandának, hanem időnként a reáltantárgyak is, gondolok itt a biológia, földrajz stb. bizonyos részeire. A szigorúan ellenőrzött oktatáscsomagokban minden a háttérhatalom törekvéseit szolgálja, és egyetlenegy mondat sem kerül beléjük úgy, hogy megtörhetné a mátrixot a tanulókban.

A nevelés mechanizmusa nem az információk rendszerezésére és átgondolására épül, hanem óriási mennyiségű tananyag rázúdítására a diákokra annak érdekében, hogy idejük se legyen átgondolni mindazt, amit a tankkönyvekben megismerhetnek. A hatalomnak nem az a célja, hogy gondolkodó emberek jöjjenek ki az iskolákból, hanem az, hogy önállóan gondolkodni képtelen, programozott robotok távozzanak belőle. Jóval fontosabbnak találják a mérhetetlen mennyiségű, részben téves információ feltöltését a fiatalokba, semmint az egyéni véleményük lehetőségének megteremtését. Ettől a gyakorlattól eltérően még pusztítóbbnak nevezhető az információhiányos állapot előidézése (pl. USA), hiszen így a diákok még azokat az ismereteket sem szerzik meg, amelyek felett kritikusan elgondolkodhatnának. Azokra a diákokra, akik társaikkal ellentétben megkérdőjelezik a kapott ismereteket és az iskolán kívül nyert tájékozottságuk révén eltérő véleménnyel lesznek a világról, legtöbbször bomlasztó egyedként tekint az adott oktatásintézet vezetése.

Az iskola maga lényegében egy állandó stresszt előidéző intézmény, mely rendszeres szorongás alatt tartja a növendékeket a vizsgák, a felelések és a számonkérések alkalmával. Ezen dolgozatok semmi másról nem szólnak, csupán a megkérdőjelezés nélküli visszamondásáról annak, amit tanítottak. Az állandó stressz megteremtése azért fontos, mert csökkenti a gondolkodási és teljesítő képességet, amit a legtöbben csak magolással tudnak ellensúlyozni. Legtöbb szülő azt gondolja rosszul tanuló gyerekéről, hogy ostoba, lusta és teljesen érdektelen az őt körülvevő világgal szemben. A helyzet ezzel szemben az, hogy csupán megbukott az állam által ráerőltetett... programban, mely miatt a benne szunnyadó képességet nem tudta előhozni, amit később a társadalom javára fordíthatott volna. Egy helyes oktatásrendszernek nem az volna a feladata, hogy túlinformált, gondolkodni képtelen személyeket képezzen, hanem az, hogy előhozza a fiatalokból a bennük rejlő képességeket. Mindenki született valamire, és mindenki hasznos tevékenységet tudna folytatni a társadalomban, csupán hangsúlyt kellene fektetni ennek a kiaknázására.

Általában az iskolák osztályonként túl nagy létszámmal dolgoznak azért, hogy túlterheljék a tanárokat. Egy-egy tanárnak így nagyon kevés ideje van naponta egy-egy gyerekre, hogy jobban megismerhesse és fejleszthesse a képességeit. Lényegében a tanárok egy hatalmas gyerekhalmazt látnak maguk előtt, melynek megformálására esélyük sincs. Napjainkban egyre nehezebbé válik a helyzetük, mivel ez a szellemi, lelki, időnként fizikai háború elsősorban a fiatalok ellen irányul, akik emiatt egyre kezelhetetlenebbek...

A felsőoktatás szerepe sem a valódi tudás megszerzésére irányul. A világ felsőoktatásai egyre inkább a túlszakosítás irányába indultak el, ahol az adott személy lényegében nem több mint egy fogaskerék az elit gépezetében, aki nagyon képzett egy adott szakterület részterületének részterületében, azonban semmilyen fogalommal nem rendelkezik az őt körülvevő nagy egész működéséről. Általános tapasztalatom, hogy a felsőoktatást elvégzők döbbenetes hányada ugyanannyira öntudatlan a világról, mint a felsőfokú végzettséggel nem rendelkező polgárok...

Remélem bejegyzésem végéhez érve sikerült egy átfogóbb képet adnom... Az oktatásrendszerek tudatosan egy teljesen hibás szisztéma szerint dolgoznak, és... a tanulókból tanulmányaik végére teljesen kiölik a valódi tudásvágyat, mely miatt a későbbiekben sem fognak művelődni és gondolkodni a saját életüket is érintő fejleményekről..."

 



2014 október 06. Lea-Katharina Steller

 
Kölöknet hozzászólások  
(5 hozzászólás) 
2014 október 18.
Tamási L.
Bayer Zsolttal értek egyet: "ez a nyugati világ, jelen állapotában, halálra ítélte önmagát. Szaporodni képtelen, liberális iskoláiban semmit sem oktató és semmit sem tanuló, drogoktól és nihilizmustól szenvedő fiataljaival semmit sem kezdő, kizárólag fogyasztani képes, elöregedő társadalmak nézik bambán a beözönlő idegenséget, és még arra is képtelenek, hogy felfogják saját pusztulásukat. Éppen, mint a dinoszauruszok. - Teljes cikk: http://magyarhirlap.hu/cikk/7435/Most_kezdodik#sthash.OoMiW2Vb.n0xcuLqp.dpuf"
2014 október 15.
Hansi Reichenberger, Felső-Bajorország
Sajnos ez az újfajta, sokak által "új világrend"-nek nevezett rendszer teljesen tönkrette a valaha híres bajor oktatásunkat. Teljesen kétségbe vagyunk esve emiatt. Nincsen bajor szülő, nagyszülő, akit ne idegesítenének ezek a folyamatok. Magyarországnak erőteljesebben kellene a tendenciának ellenállnia. Megtehetné, mert (még) szuverén állam.
2014 október 13.
Lannert Judit
Kedves Györe Erzsébet! Bizony vannak, akik az összeesküvés magyarázatokat tudatosan használják. A kettő között nincs ellentmondás.
Összes hozzászólás (5) megtekintése »
Kölöknet hozzászólás
aláírás