PISA trilógia
3. rész Kiknek sikerült javulni és vajon miért?
A legjobban teljesítők közt sok ázsiai ország van, de azt gondoljuk, számunkra ezek kevéssé érdekesek, nagyon más közegben és háttérrel érik el ezeket az eredményeket. Viszont vannak olyan európai országok, akik hozzánk hasonló múlttal és mérettel jobban teljesítenek (portugálok, szlovének és észtek), vagy olyan országok, akik hasonlóan mélyre jutva vissza tudtak kapaszkodni (svédek).
Az észt csoda, ahol tényleg komolyan vették a digitális kort és mindenki digitális bennszülött ma már
Az észtek komolyan vették a 21. század kihívásait és az egész közigazgatási rendszerüket és az élet számtalan területét digitalizálták. Az észt emberek többsége (és nem csak a fiatalok) digitális bennszülötté vált, számukra az infokommunikációs eszközök nem pusztán facebookozást és chatelést jelentenek, vagy zenék, filmek letöltését, de a hétköznapi életük szerves részévé vált. Ez kettős előnyt jelentett az észt tanulók számára. Egyrészt a digitális környezet nem volt ismeretlen terep számukra, másrészt a digitális kommunikáció számukra egyben problémák megoldását is jelenti, nem pusztán szórakozást, vagy információk szerzését. Nem véletlen, hogy a 2012-es digitális szövegértés mérésen is jól szerepeltek, míg a magyar diákok a sor végén kullogtak. (A magyar tanulóknak egyötöde bele se kezdett a feladatba, vagyis egyáltalán nem klikkelt sehova még próbaszerűen sem)
Az észtek ezen felül – bár ők sem gazdagok – arányaiban jóval többet költenek az oktatásra, mint mi. Ezt részben azzal érték el, hogy – bár náluk is nagymértékű demográfiai csökkenés következett be – de a gyereklétszám csökkenésével nem vonták ki a pénzeket a közoktatásból, mint ahogy tette nálunk mindegyik kormányzat a rendszerváltás óta.
A gyereklétszám csökkenésével az észtek nem vonták ki a pénzeket a közoktatásból.
A gyermekközpontúságot pedig minden bizonnyal segíti az is, hogy nő az elnök (képzeljük el csak a tréfa kedvéért, hogy Magyarországon is nő lesz a köztársasági elnök), akinek a beavatási beszéde elsősorban a fiatalokról és az oktatásról szólt. Talán ennek köszönhető, hogy az észtek megpróbálják minimalizálni a buktatást, mert ezzel szerintük az iskola könnyen megszabadulhat azoktól, akiket nem akar tanítani. A képesség szerinti szelekciót pedig 15-16 éves korra tolják, tudva, hogy a gyerekek nagyon eltérő ütemben fejlődnek, így sokan csak később indítják be a motort. De ha korán lemondanak róluk, úgy tehetségek tömegét veszítik el. Ráadásul arra is rájöttek, hogy nem direkt módon kell a munkaerőpiacra képezni rövididejű célzott szakképzéssel, hiszen azok állják meg leginkább a helyüket a munkaerőpiacon, akik jó matematikai készségekkel és szövegértéssel rendelkeznek, és bármikor képesek egy új szakmát is tanulni, ha kell. És általában kell.
Bővebben itt olvashat az észt oktatásról.
Svédország az óriási bukta után összeszedte magát és rájött, hogy nem a szabad piac a megoldás
A svédek azért érdekesek, mert még nálunk is nagyobbat buktak 2012-ben, 2000 és 2012 között egy ország sem romlott olyan sokat, mint ők. A svéd oktatás romlását egyértelműen annak tudják be, hogy a kilencvenes években a jobboldali kormány piaci elemeket vitt be az iskolarendszerbe. Az ideológia emögött az volt – és ez nálunk sem ismeretlen -, hogy az elszámoltathatóságot legjobban a piac biztosíthatja, vagyis a kliens, nevezetesen a szülő szabad választása. Ehhez Milton Friedman ötvenes években kitalált „voucher” rendszere adta volna a keretet, vagyis a szülők kapnak egy utalványt, amit szabadon beválthatnak valamelyik magániskolában, amelyik tetszik nekik. Kezdetben működni látszott a dolog, a magániskolák száma megtízszereződött és az ilyen típusú iskolák teljesítménye meghaladta az állami iskolákét. De a romló PISA eredmények kapcsán kiderült, hogy ez csak látszat. A svéd nemzeti mérés (nem úgy, mint az amerikai standardizált SAT) alapvetően az iskolai tanárok értékelésén alapult, így miután a szülőknek az volt a fontos, hogy ezen a teszten jól teljesítsenek a gyerekek, a magániskolákban a tanulókat lágy szívűbben értékelték és így rendre jobb jegyeket kaptak gyengébb teljesítményért is. A szülőknek (kliensnek) való megfelelni vágyás eredményeképpen korrumpálódtak a teszteredmények. A piaci törvények túlértékelése és nem megfelelő alkalmazása a közjavakat előállító rendszerekben nálunk sem ismeretlen. A svédek gigantikus kísérlet a PISA eredmények alapján viszont azt bizonyítja, hogy ez egyértelműen tévút (itt jegyezzük meg, hogy az államosítás és centralizálása a másik ilyen zsákutca). A közoktatásban nem profitot termelő iskolákra van szükség, az oktatás végeredménye nehezen összehasonlítható és átlátható a szülő számára. A piac kudarca akkor vált a legnyilvánvalóbbá, amikor a legnagyobb magániskolákat működtető cég, a dán Axel a veszteségekre hivatkozva 2013-ban hirtelen kivonult a svéd oktatási piacról, több ezer gyereket hagyva iskola nélkül.
A svédek a piaci megoldások kudarcából tanulva most inkább erőteljes pedagógus támogató rendszert vezettek be.
A svédek úgy tűnik tanultak a kudarcból és már nem pártolják a voucher alapú szabad iskolaválasztást. Ehelyett nagyon erőteljes pedagógus támogató rendszert vezettek be, amelynek része a coaching, a mentorálás valamint a tanári együttműködés és közös tanulási lehetőségek biztosítása. A tanárok szakmai támogatása úgy tűnik jó ötlet volt, 2015-ben matematikából a svéd diákok mutatták a legnagyobb javulást az OECD országok közt.
A Kölöknet kapcsolódó cikkét itt olvashatja.
Szlovénia – rugalmasság és kreativitás a pedagógiában
A szlovének szerint a jó teljesítményük azon alapszik, hogy a matematika és természettudomány tantervük jól megkonstruált. Kihangsúlyozzák, hogy a tanterv megköveteli a tanártól, hogy minden tanulótól ugyanazt várja el és ehhez standardokat ad az 1999-es reform. Vagyis a tanulók
A szlovének minden tanulótól ugyanazt várják el.
közötti differenciálás nem az elvárások leszállításában mutatkozik meg, ahogy ez nálunk szokás. Ugyanakkor a pedagógus szabadon választhat tankönyvet és a jelenlegi reformok a kreatív pedagógiát állítják a középpontba, olyan elemekkel, mint a csoportmunka vagy az idő rugalmas felhasználása. Szintén a siker zálogának tekintik, hogy az 1999-es reform nagyon erősen alapozott a Step by Step (Lépésről lépésre) nevű kidolgozott amerikai módszertanra. (Ez a program nálunk is beindult korábban, de mára, finanszírozás híján, csak néhány iskola folytatja sporadikusan.)
Portugália, célzott reformok az általános iskola alapozó szakaszában
2015-ben a természettudományok terén az egyik legnagyobb javulást a portugál diákok mutatták. De Portugália már korábban is jól teljesített, 2009-ben Magyarországgal együtt emelte ki Andreas Schleicher értékelő előadásában, mint a szövegértésben legnagyobb javulást mutató országok egyikét.
Portugália az egyik legelmaradottabb országa volt Európának, a fasiszta diktatúra 40 éve után lassan tért magához, és itt volt az egyik
A portugálok az elaprózott iskolarendszerükből iskolaközpontokat hoztak létre, de ezt egyrészt a statisztika alapján tervezték meg, másrészt egyeztettek az iskolákkal és önkormányzatokkal.
legmagasabb az analfabétizmus aránya Európában. A portugál iskolarendszer rendkívül elaprózott volt, elszigetelt kis falvakban rendre egytanítós kisiskolák léteztek. A 2000. évi PISA mérés rámutatott a portugál oktatás gyengeségeire. Elszigetelt falusi kisiskolák és zsúfolt városi iskolák egyenlőtlen esélyeket adtak, a hátrányos helyzetű gyerekek körében nagy volt a bukási és lemorzsolódási arány. Éppen ezért átszervezték az iskolahálózatot és létrehozták – nagy viták közepette – az iskolacentrumokat, ahol tipikusan 5-10 óvoda és általános iskola, valamint egy középiskola alkotott egy egységet. Az iskolaigazgatót egy széles testület (pedagógusok, szülők, diákok, önkormányzati vezetők és más releváns intézmények képviselői) nevezi ki. A hálózatot úgy hozták létre, hogy a tanulólétszámokból kiindulva a minisztérium tervezési és statisztikai osztálya készített egy tervezetet és ezt egyeztette a helyi iskolák és önkormányzatok képviselőivel. Így az iskolahálózat konszenzusos alapon jött létre. Kifejezetten az alsó tagozaton indítottak el olyan reformokat, amelyek hozzásegítettek ahhoz, hogy a bukási arányok drasztikusan csökkenjenek. Bevezették az egész napos iskolát, ahol délután szerződtetett fiatal tanárok elsősorban idegen nyelvre és számítástechnikai ismeretekre tanították a gyerekeket. A tanítók részére továbbképzéseket szerveztek matematikából és természettudományból. Úgy tűnik sikeresek voltak a reformok, Portugália folyamatosan fejlődik a PISA mérések eredményei alapján 2000 óta.
Konklúzió
Az OECD szerint azok az országok érnek el jó eredményt a PISA mérésen, akik a kiválóságot a méltányossággal tudják ötvözni. Ez azt is jelenti, hogy nem az aranyéremre, a versenyre, a tehetséggondozásra kell koncentrálni. Biztosítani kell a pedagógiai minőséget és nem szabad engedni, hogy túl sokan leszakadjanak.
A finnek, bár élen állnak, de romlottak. Ennek okát abban látják, hogy elindult egy enyhe területi polarizálódás és a finn középosztály is próbálkozik azzal, hogy a gyermekeit külön iskolába járathassa. Szerencsére a finnek látják ennek a veszélyét és így még időben ellen tudnak ennek állni. A svédek példája is azt mutatja, hogy a közoktatás terepén nincs helye a csupasz piaci viszonyoknak, ahol a képzettebb, informáltabb és jobb módú szülők jobb iskolát vásárolnak vagy csak egyszerűen kényszerítenek ki gyermekeik számára. Sajnos nálunk még most sem esett le a tantusz. A kiemelt körzetek (nálunk LHH) sehol Európában nem bizonyultak hatékonynak. A hátrányos helyzetű térségek fokozott támogatása helyett az Európai Bizottság azt javasolja, hogy meg kell akadályozni, hogy néhány iskolában nagyon nagy számban, nagy arányban koncentrálódjanak a hátrányos helyzetű tanulók, ugyanis így nem tűnik el a képzett pedagógus ezekből az iskolákból és ezáltal ez sokkal eredményesebb és költséghatékonyabb megoldás a szegény tanulók felzárkóztatásában.
A pedagógiai minőséget szinte mindenhol a pedagógusok minőségi képzésében, továbbképzésében, valamint a tanárok szakmai támogatásában (coaching, mentorálás) és a tanári együttműködések és közös tanulások elősegítésében látják. Nálunk utoljára ilyen nagyarányú továbbképzések 10 éve voltak, pedig a magyar pedagógusok nagyon igényelnék. Mint ahogy a szakmai autonómiát is, hogy valóban innovatív és kreatív lehessen a tanítás. A portugálok példája mutatja, hogy nagy horderejű reformokat is végre lehet hajtani, ha partnernek tekintik a pedagógust és bevonják a róla szóló változások formálásába. Az észtek pedig mindenkit leelőztek a digitális technika elterjesztésével. Remélhetőleg nálunk is elkezdődik egy ilyen folyamat a Digitális Jóllét Stratégia elfogadásával.
Az európai Oktatási és Képzési Figyelő 2016 jelentése érdekes adatokat közöl az országokról. A korai iskolaelhagyók arányát a portugálok jelentően csökkenteni tudták 2012 óta, míg a szlovéneknél és svédeknél ez mindig is igen alacsony volt. Az oktatásra fordított kiadások a GDP százalékában rendre magasabbak a többi országban. Bár Magyarország az adatok alapján némileg javított ezen az arányon 2015-re, de még mindig alatta marad a többieknek (nem beszélve arról, hogy egy év javulása nem kárpótolhatja a több évtizedes alulfinanszírozottságot). Az egyetemet végzettek aránya pedig jóval magasabb az észteknél, szlovéneknél és a svédeknél is, mint nálunk.
A PISA méréseknek hála, eléggé jól kirajzolódik, hogy milyen irányba kellene menni. Most már csak szembe kell nézni a tényekkel, feltűrni az ingujjat és nekiállni közösen végig menni az úton.
