Kompetenciamérések közepette

Elöljáróban:

• A gyerekek sem veszik komolyan. Nem kapnak rá jegyet, nem kerül bele sehova, akkor miért is írja meg rendesen. Nekik azért még nem annyira számít az iskola hírneve.
• Értem a mérés lényegét, s hogy ez egészen-egészen fellövi az elvárást, de nehéz azt mind tanárral, mind gyerekkel megértetni, hogy ezt nem tudja egy hatodikos tökéletesen kitölteni, már csak az idő rövidsége miatt sem.

Szerintem ennek arról kellene szólnia, hogy a gyermekek 6. osztályban milyen szinten van szövegértés illetve matematikai, logikai kompetencia területén. Akár az iskolai, akár országos szinten. Ehelyett lett belőle egy teljesítményharc az iskolák között (külön öröm volt számomra látni a kompetenciamérés alapján felállított iskolai sorrendet).

Kezdjük azzal, hogy kell-e felkészítenünk? Persze, hogy kell, 6 évig, de nem külön, hanem folyamatosan, mindig és állandóan. S nem azzal a technikával, hogy tanítom a tananyagot és akkor pont 6. és 8. osztályban május környékén elkezdenek szövegértést gyakorolni magyar órán. S még ezzel sem lenne baj, hiszen miért ne lehetne célzott fejlesztést tartani, de nem azért történik, mert a pedagógus azt érzi erre szükség van, hanem azért, mert jön a mérés, s a gyerekeknek jó teljesítményt kel nyújtaniuk, mert mit gondolnak rólam, rólunk.. Hozzáteszem ez nem olyan nagy baj, a kevés is több a semminél, s minden jobb, mint a 0.

A másik hozzáállás, hogy az egészet nem vesszük semmibe, hülyeségnek gondoljuk. Hát lehet, de miért? Alapvetően ez tudna mutatni tendenciákat, trendeket. S szerintem tök jól lehetne használni. Hol tartanak éppen az adott napon, az adott pillanatban. Tudom, hogy ez egy nap és éppen aktuális állapot, és nem szabad csak ezt nézni, főleg egy gyerek esetében, s ebből levonni a képességeire vonatkozó következtetéseket, de osztály és iskola szinten is mutathatna akár trendeket. Szerintem kellene használnunk.

A harmadik, amikor ilyen-olyan-amolyan nyomás miatt, az adatok nyilvánosak, sokat ronthat az iskola megítélésén, ha látják az adatokat stb., a pedagógusok besegítenek. S persze tudom, hogy nem lehet, de csak előlép az empátia, s jaj hát pont azt a szót, azt a feladatot nem érti, lökünk rajta egyet. (Az is gyakran előfordul, hogy nem bírjuk ki, nem tudjuk a rossz választ nézni a füzetben, s csak odabökünk egyet, hogy azt javítsd ki). Csak innentől a mérés, nem az a mérés. Tudok olyanról, s persze minden lehet szóbeszéd, ahol felírják a táblára a megoldásokat, vagy megkérik a nem olyan ügyes gyereket, hogy aznap ne menjen már iskolába, majd leigazolják neki.

A cikk további folytatása: www.aranycipello.coom